Kolompos történet

Ősz van, szemezgetek a képek között, mintha szőlőt ennék. Megsárgult, szakadozott naptár lapok morzsolódnak a kezemben. Ákombákom beírások – úgy tűnnek, mintha csak a pillanatnak szólnának. Nem gondoltak a betűk arra, hogy majdan tizenhat év távolából szeretnék belőlük összeállítani a múlt képeit. Hej, ha gondoltak volna rá, szépen kiegyenesedtek, vagy éppen kunkorodtak volna… Ennyi van, ebből kell kitalálni a Kolompos történetet. Hű, de nehéz, hol is kezdjem!
Ott kezdem, ahol végződik. Íme, itt van ez az öt Kolompos - egyik fiatalabb, másik idősebb, egyik pocakosabb, másik sovány… Na jó, ilyen nincs. (Esetleg a Gyuri.) Egyik bajszos, másik (kettő) szakállas. Talán csak egy közös van bennük, a vidámság.

Kolompos

Mi, Kolomposok

… Emlékszem, sokszor megtörtént, hogy szereplés után, amikor hazaérkeztünk, „utolsó erőfeszítéseinkkel” bepakoltuk a hangszereket és az erősítést a raktárba… és még vagy jó tíz percig beszélgettünk, nevetgéltünk a kapuban.  Általában a napjaink is ezzel kezdődnek – vidámsággal, nevetéssel (fő mókamester, természetesen ebben is Levente) - nemhiába vidámak a Kolompos szereplések!
De hogy is kezdődött? Visszamerülök az idő mélységeibe és megpróbálom előhúzni a régi történet-foszlányokat. Azokat a foszlányokat, amik hajdanában nekünk nem jelentettek semmit. Csak úgy „megtörténtek” maguktól - egyik a másik után - alakultak mindig úgy, ahogy a pillanat kívánta.
Azok a bizonyos nyolcvanas évek, amikor mindannyiunkat hajtott a megismerés vágya. És az alkotásé. A közös muzsikálásé, a tenni akarásé. Megtapasztaltuk mindazt, amire mostanában a Kolompos Családi Táborban egyre többen rájönnek - milyen jó is táncot, vagy éneket tanulni, s azt magunkénak tudni. Tanultuk a zenét – az eredeti magyar népzenét –, tanultuk a "tánc alá muzsikálást", próbákra jártunk táncegyüttesekhez. Kerestük a kapcsolatokat azokkal, akik hasonlóan gondolkoznak, hagyományainkról, múltunkról, jövőnkről.
Együttesünkben kinek kevesebb, kinek több előélete volt a népzenei, néptáncos világban, aszerint, hogy ki mikor kezdte.
Ha a Kolompos együttes életének első mozzanatait keressük, legelőször talán Sanyira és Micire talál rá a reflektor fénye.

Régi Kolompos - Zoli, Mici, Sanyi - 1990.

Zoli, Mici, Sanyi 1990.

Mici volt a beceneve a Kolompos együttes legelső bőgősének, akit Sólyom Imrének hívtak. Először ők találkoztak, hisz mindketten a gyöngyösi Vidróczki táncegyütteshez jártak zenét tanulni, tánc alá muzsikálni. Ott ismerkedtek meg Balog Edinával, aki egészen a kilencvenes évek közepéig meghatározó egyénisége volt együttesünknek. Edina hegedült, és nemhiába jelent meg róla valamikor egy német újságban, hogy az ”ördög hegedűse”. Valóban, volt benne valami, nem kímélte önmagát, a hegedűt, vonót. Ha belefeledkezett a zenébe, megszűnt körülötte a külvilág, csak a pillanat nagyszerűsége és az együtt muzsikálás boldogsága vezette.
BAlog Edina, Kolompos

Edinával a Méta-klubban

Így formálódott a csapat. Kezdeti botladozások, kezdeti sikerek váltogatták egymást, mint minden más alakuló együttesnél. Hozzájuk kapcsolódik az a régi történet is, miért is lett Kolompos a nevünk. Edina, Sanyi és Mici voltak abban a bizonyos citeratáborban, (már biztosan sokan ismerik a történetet) ahol a sok pengetős hangszeres mellett igen népszerűek voltak, mint vonós zenekar. S ennek a népszerűségnek volt köszönhető, hogy a tábor búcsúestjén kis kolompokkal ajándékozták meg őket a táborlakók. S lettek a névtelen zenekarból egyszeriben Kolompos együttes.
Ekkor 1988-at írtunk, s ekkortájt léptem be én is - Nagy Zoltán - a Kolompos könyv lapjaiba. Ahogy emlékszem, ez így történt: a Téka együttesben eltöltött évek után Jászberényben muzsikáltam a  Jászság Táncegyüttesnél. Itt ismerkedtem meg Sanyival, Micivel és Edinával. S a kezdeti barátkozást közös elhatározás követte - együtt fogunk muzsikálni az elkövetkezendő években, évtizedekben. Nagyon jól indult, mert a következő évben elindultunk a megmérettetésen, és elnyertük a Népművészet Ifjú Mestere címet.

Kolompos, a Népművészet Ifjú Mestere

Népművészet Ifjú Mestere 1989.

Ahogy előbb említettem, Jászberényben ismerkedtünk meg, ami akkor a népzenei élet egyik fellegvára volt. (A Táncházmozgalom 1972-es „berobbanását” követően, Budapest után Jászberényben tartották az első vidéki táncházat. Köszönhető ez Papp Imrének, az energikus, az újat és a jót felismerő „Jászsági” együttesvezetőnek.) 
Benedek Krisztinával is itt ismerkedtünk meg, egy közös szereplésen, akinek gyönyörű hangja egyből elvarázsolt minket. És lám-lám, a varázslat most is tart, Krisztinával azóta is együtt dolgozunk.

Benedek Krisztina   Benedek Krisztina

Benedek Krisztina 1990-ben és 2013-ban

Hogy miért nem lett Krisztina a Kolompos együttes állandó énekesnője?  Így hozta az élet. Most - 2005-ben - úgy érzem, talán nem szerette volna magát egy zenekarnál elkötelezni. Vagy a család miatt, születtek babák, értelemszerűen nem mindig ért rá. Sokirányú érdeklődése és tehetsége nem tette lehetővé, hogy egyvalaminél horgonyt vessen, és partra szálljon. Járta a maga útját, kicsit velünk, kicsit nélkülünk, ami így is szép és színes út volt. Pedig még az első Kolompos óvodás műsor is az ő közreműködésével született…
Akkor már 1990-et írtunk. Abban az évben indult zenekarunk kicsiknek szóló sorozata.
Nézzük csak meg, mi is történt a kilencvenes évek elején a többiekkel.
Levente tizennyolc éves, már öt éve a Bartók táncegyüttes tagja, túl van az első komoly felnőtt szerepléseken. Jelenleg éppen „katonaéveit” tölti. 

Szántai Levente

Végh Gábor

Levi katona Gábor Szekszárdon

Gábor még csak tizenhét, Szekszárdon muzsikál mindent, amit ér. Nem is sejti, hogy egyszer a Kolompos együttes bőgőse lesz. 

Gyuri tizenkét éves, Csepelen a Csepeli SE Súlyemelő Szakosztály Kölyök Csapatának meghatározó személyisége.

Barna Gyuri

Íme, Gyuri kiskorában

Az 1990-es "alakuló években" rövid ideig Székely Levente prímással is muzsikáltunk, néha Széles András citerás is közreműködött műsorainkon. Előtte is, utána is sokat szerepeltünk Németországban, köszönhető ez a Hannoverben élő zenészbarátunknak, Andrásnak, azaz Wolfram Wallrabensteinnek. Edinával is, Székely Leventével is, sőt a majdani harmadik hegedűsünkkel, Mészáros Tiborral is. 

Székely Levente Kolompos

Székely Leventével muzsikálunk

Mészáros Tiborral a Csalitos Óvodában

Ahogy már említettem, a legelső táncos-énekesünk Benedek Krisztina volt. Később sokan megfordultak ezen a poszton, na nem, mint énekesek, hanem mint tánctanítók. Babinecz Sándor - Bubu, Nagy Zoltán József - Púder, Palkovics Zoltán - Palkó, de talán kezdetben még Csatai László - Csidu is rúgta a port a Kolomposban.
Erre az időre tehető a gyermek és felnőtt táncegyüttesekkel való ismerkedésünk is. Csepeliek, Vadvirág, egy kicsit a Kis Bihari, Bem Együttes, Kincső, majd később Csillagszeműek és a Timár együttes. A bécsi magyar táncegyüttessel, a Fabatka Kamarával is dolgoztunk. Külföldi utazásokkal, próbákkal, szereplésekkel teltek-múltak a napok. Fesztiválok, ünnepségek, versenyek, gálák, bemutatók, iskolai szereplések, szponzorok megnyerése, nyári táborok, felkészülések és mikor a végére értünk, kezdődött minden elölről…
Alakult az együttes, alakultak a műsorok - formálódott a Kolompos stílus. Tanultuk a gyermekeket, figyeltük rezdüléseiket, tanultunk tőlük.  
Meg kell említenem még a Dagály-beli Kolompos klubot, mint zenekarunk életének egyik igen jelentős mozzanatát. 1993-ban indult, és - hogy úgy mondjam - történelmet írt. Rögtön az első rendezvényen több mint százötvenen voltak. Zsúfolásig megtelt a Dagály utcai Gyermek és Ifjúsági Ház. Persze, hiszen a jó muzsikára, a táncra és sok jó gondolatra épült az egész mulatság. (Ezt az elnevezést, hogy mulatság, akkor még nem használtuk. Csak később neveztük így el a Kolompos rendezvényeket.) Minden alkalommal gyermek táncházzal kezdtünk, utána kézműveskedés volt a kicsiknek. Majd táncegyüttesek bemutatója, Kamasz táncház. Felnőtt buli, este nyolctól reggel hatig. Állandó vendégünk volt a Tatros és a Rece-fice, de szerepelt nálunk a Los Andinos, a Maskarades, Miqueu Montanaro… (Sose felejtem el, egyszer kalotaszegi legényes versenyt hirdettünk, és teljesen véletlenül a zsűri így ült össze: Timár Sándor, az Állami Népi Együttes művészeti vezetője, Kallós Zoltán népzenekutató, Czompó Andor amerikai magyar táncos szakember, Yutaka Harada, a Japán Táncszövetség elnöke.) Megismételhetetlen…


Montanaroval a Kolompos Klubban

Egyenesen Egerből szállítottuk a házi rétest és a jó vörös bort. Feleségeink sütötték az oldalast, készült a finom zsíros kenyér.

Közös muzsikáls Széles Andrással és Miqueu Montanaroval

Széles András, Miqueu Montanaro és táncosok a Kolompos Klubban

Mindig teltház volt. Érdekes, az emberek szeretik a jó bulikat. Hogy miért nem lett folytatása ennek a kezdeményezésnek? Nos, a "Háznál" koncepcióváltás történt,  valakiknek kellett a hely, kellett a „megcsinált” buli, kellett az elindított gondolat…Ilyesmivel azután többször is találkoztunk együttesi életünk során.
 Aztán elérkeztünk az 1994-es esztendőhöz, mely fordulópontja volt együttesünk történetének. Új fejezet, sőt második rész kezdődött a Kolompos-mesekönyv lapjain.
Balog Edinával és Sólyom Imrével megszakadtak kapcsolataink. Új zenészeket kezdtünk keresni, mi ketten, maradékok: Sándor és Zoltán. Megjegyzem, akkor még a táncos nem tartozott „szervesen” az együtteshez. Levente belépésekor határoztunk úgy, hogy teljes jogú tagként vesszük be magunkhoz. (Te az enyém, én a tied, ásó, kapa...)
Átmeneti, „zenészek jönnek-mennek” időszak után megtaláltuk az új tagokat Végh Gábor és Mészáros Tibor személyében. Ez az időszak volt a kezdete  Kolompos mese-sorozat virágzásának. Furulyás Palkó indult keresgélni a bárányokat, várta őt a Királykisasszony, és már valahol Huszárkapitány is „járta a katonai iskolákat”. Egyszer egy királyfi is készülődött. Szolgákkal fényesítette a koronáját, hogy nemsokára színre lépjen.
Ekkorra vált a Kolompos ismertté. Sokfelé szerették a hozzánk kapcsolódó jó hangulatot, a játékos, a gyermekekkel sokat foglalkozó táncházainkat, indult a budaörsi, a békási, később a dunakeszi. A bécsi, ahol minden hónap egy péntekén magyaroknak és osztrákoknak tartottunk egész estés mulatságot. Ja, majd elfelejtem, közben tanultunk is. Nemsokára hárman is végeztünk a nyíregyházi tanárképző főiskolán ének–zene–népzene szakon. Jártuk az országot, világot. Táncegyüttesekkel és anélkül. Lipcsében utcazenész fesztiválon, máshol nyári táborokban, Válaszúton, Mosenbergben, Magyaregregyen. Koncertek, táncházak, iskolák, óvodák.

 A békási táncház A Kanapee Hannoverben

1998-ban egy áprilisi napon csatlakozott Szántai Levente az együtteshez. Vele teljesedett ki az a vidám, gyermekcentrikus Kolompos stílus, amit kezdetektől fogva alakítottunk. Szerepeltük sokat Levente Péterrel és Bodza Klárival, elkezdtük a Csekovszky-táncházat Rákosligeten. Majd szinte vele párhuzamosan az Erzsébetligeti Színházat, a veresegyházi táncházat, a Komédium Színházat.

2000-ben Mészáros Tibor kiválása után, Gyuri belépésével alakult ki a végleges Kolompos felállás. Eljutottunk az elejétől, mostanáig. Balog Edinától, Barna Gyurkáig. Elérkeztünk a régi-régi társaktól a mostaniakig. Bár hosszú oldalakat tölt meg a Kolompos könyvben az első tizenhárom év története, de mégis úgy érezzük, az utána következő öt évben történt „minden”. Ezek már nem „történet-foszlányok”, ezek már igazi fejezetek, igazi „könyvlapok”. A megjelent lemezektől, a Kolompos Családi Táborig, a Fonótól a Millenárison keresztül a csömöri, gödöllői táncházig. A valamikori útkereséstől a Kolompos Mulatságig és Színházig. Sok-sok széppel, jóval, mulatsággal, néha szomorúsággal, göröngyökkel és szárnyalással, néhányak gáncsoskodásával, sok mindenki segítségével. A gyermekek és szüleik, nagyszüleik sok-sok szeretetével.

Elérkeztünk ide… Itt vagyunk öten, mi, Kolomposok.

Kolompos

 És a történet folytatódik...!