2005-10-25
 

November 19-én 20-23-óráig

...a Második Kolompos Családi Táborra is nosztalgiával gondolunk. Csak felidézni tudjuk pillanatait fotókon, videón, az emlékezetünkben...

utolso.jpg
 

…És elkövetkezett az a pillanat, amikor a Második Kolompos Családi Táborra is nosztalgiával gondolunk. Csak felidézni tudjuk pillanatait fotókon, videón, az emlékezetünkben. Átélni újra már nem tudjuk az élményeket, de sebaj, majd lesz Harmadik jövőre! Nekünk, Kolomposoknak, a kitalálóknak, szervezőknek jóleső érzés visszagondolni azokra az időkre, amikor még csak tervezgettük a Családi Tábort, és íme már a második Táboridéző Mulatsága következik.

Szeretettel várunk mindenkit november 19-én este 8-ra az Erzsébetligeti Színházba (Budapest, XVI. Mátyásföld, Hunyadvár u. 43/c. Tel: 1-401-8091) Szeretnénk, ha azok is eljönnének, akik még sosem voltak felnőtt táncházba, lehet, hogy csak most kattintottak rá először a honlapunkra. Ne féljenek semmit, bátran vágjanak bele a kalandba! Bízzátok a gyermekeket (ha van) a Nagyszülőkre, igazán ez egyszer megtehetitek, és a többiekkel jól fogjátok érezni magatokat.

Hogy kik azok a többiek? Azok az Anyukák, Apukák, akik már sokat voltak Kolompos gyermektáncházakban, de még nem sikerült eljutniuk a táborba. Reméljük a jövőben ott is találkozunk Veletek. Jó, jó tudom, ez lehet, hogy eddig sem rajtatok múlott, hisz, hála Istennek nagyon népszerű a Kolompos Tábor, nehéz bejutni. Szeretettel várunk Benneteket is a Mulatságra!

 

És végezetül a „Táboros Szülők” és „Nagytesók”! Most hozzátok szólok: megjelenés kötelező! Na jó, ezt úgy is tudjátok, hogy bolondság. De hát azért is jövünk össze, hogy „bolondozzunk”, nevessünk, táncoljunk, énekeljünk, mulassunk együtt.

 

A jó hangulatról természetesen mi gondoskodunk, a Kolompos: Gyuri, Sanyi, Gábor, Levente, Zoli. Nem egyedül, a segítőkkel, a barátokkal, a munkatársakkal. Benedek Krisztinával, Gyebnár Lászlóval, Jung Ritával, Boross Krisztinával, Tamás Emesével, Ott József „Dodóval”.

 

Figyelem, figyelem! Szeretnénk a táborban készült fényképekből kinagyíttatni néhányat és egy kis kiállítással kedveskedni a vendégeknek. Kérünk mindenkit, hogy a legjobb három tábori képét juttassa el hozzánk, hogy azokból tudjunk válogatni! ( Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. )

 

Szeretettel várunk Benneteket!

 

Kolompos együttes

2005-10-13
 
...és Sebestyén Márta énekelt egy szívmelengetően szép mezőségi dalt. Ezután következett a „tetőpont”, vagyis az a Köszöntő, amit már nem csak Márti, de az összes résztvevő énekelt: „Sok születésnapokat”...
timar-sandor-68-gm.jpg
 

Az Operettszínházban ünnepelte 2005. október harmadikán a „szakma”, a Család és a számos barát, ismerős, Timár Sándor Állami- és Erkel-díjas koreográfus, néptánc pedagógus, családapa-nagypapa 75. születésnapját.

Ez a hétfő más volt, mint a többi. A Mozsár utcában, az Operettszínház Művészbejárójánál este hat körül permanens közlekedési dugó keletkezett. Az egymás után sorjázó autókból húszmásodpercenként színpompás népviseletbe öltözött, pántlikás hajú lánykák, és bőgatyás, mosolygós legénykék ugrottak ki, és némi szülői segítséggel megkezdődött a „gyülekezés” a portánál.

Ez volt az a hely az Operettszínházban, ahol ¾ 7-kor már egy gombostűt sem lehetett leejteni. Itt várakozott (szülőkkel együtt) az a 130 apróság, akik közül sokaknak ez a nap volt az első, amikor felléphettek a „világot jelentő deszkákra”. Aztán megjelent „Böske néni”, és minden a helyére került. A legapróbb „csillagszeműeket” elkalauzolták egy különterembe, hogy azután mindenki a Gálaestre figyelhessen.

Akkor már tudtuk: ezen az estén nemcsak a nézőtéren lesz teltház, hanem a színfalak mögött is. Mert a Fináléban több mint 400 táncos, zenész szerepelt a színpadon! A szereplők legfiatalabbika alig négyéves, a legidősebb pedig, a 85 esztendős Karsai Zsigmond, festőművész, Lőrincréve leghíresebb táncosa, a Népművészet Mestere.

Muzsikusból sem volt hiány: Színpadra léptek sokan, akik a kezdetektől fogva napjainkig Timár Sándorral karöltve megteremtették a magyarországi táncházmozgalmat, illetve akik zenei tudásukkal hozzájárultak Timár Sándor táncegyütteseinek sikeréhez.

Itt volt Virágvölgyi Márta, a valamikori „Virágvölgyi” zenekar alapítója, Halmos Béla a Sebő együttes hajdani prímása, Sipos Mihály a Muzsikás együttes hegedűse, Jánosi András a Jánosi együttes vezetője, Adorján István dudás, Fekete Antal (Puma) – brácsás -, a Téka együttes, a Kolompos együttes, és a gálaest zenei házigazdái, a Pentaton zenekar. Az népdalok jeles mesterei is jelen voltak Sebestyén Márta és Maczkó Mária személyében.

Ők muzsikáltak, énekeltek a négynemzedéknyi táncosnak és az Ünnepeltnek. Nagyot sziporkáztak tánctudásuk legjavát megcsillantva a hajdani tanítványok is - Zsuráfszky Zoltán, Farkas Zoltán, Végső Miklós, Mihályi Gábor, Szappanos Tamás, Lévai Péter. Közülük ma már sokan ország-világszerte ismert és elismert táncművészek, pedagógusok. Külön műsorszámban szerepeltek együtt először, de talán nem utoljára a Timár gyerekek: Sára, Mihály, Mátyás, Gergely, és a legidősebb, Sándor (aki egyébként a Kolompos együttes alapítója is).

Az est színpompás, és egyik legmeghatóbb momentuma volt, amikor az összes zenész közös muzsikálással köszöntötte a Mestert, és Sebestyén Márta énekelt egy szívmelengetően szép mezőségi dalt. Ezután következett a „tetőpont”, vagyis az a Köszöntő, amit már nem csak Márti, de az összes résztvevő énekelt: „Sok születésnapokat…”.

Zengett az Operettszínház, és együtt zengett sok szív és lélek, ami azért is felemelő érzés, mert Timár Sándor és Timár Böske szavaival élve, amíg ennyi apróság szívvel-lélekkel együtt tud ünnepelni a „nagyokkal”, addig a magyar néptáncnak, népzenének nemcsak múltja és jelene, hanem biztos jövője is van.

Köszönjük, Timár Sándornak eddigi munkáját, és további sikereket, hosszú életet kívánunk.

-ts-

2005-10-04
 
Október 8-án,szombaton Budakeszin az Erkel Művelődési Házban, „Budakeszi szívében” este 6-tól felnőtt táncház lesz.
kolompos.jpg
Kováts Tamás
Kedves Anyák, Apák, Kolompos Táborlakók, és Leendő Táncházasok!

Örömmel adatjuk hírül, hogy e hó 8-án, Budakeszin az Erkel Művelődési Házban, „Budakeszi szívében” este 6-tól felnőtt táncház lesz. Előtte gyermekműsorral és gyermektáncházzal szórakoztatjuk a kicsiket, de a jelzett időben, Ti, a felnőttek veszitek át a terepet.

Az elmúlt egy évben nagyon sokan érdeklődtek, hogy mikor lesz lehetőség újra Kolompos muzsikára Leventétől táncot tanulni. A második Családi Tábor tapasztalatai is azt mutatták, hogy egyre többen kapcsolódnának be ebbe a folyamatba. Egyre többen ízleltétek meg, milyen jó érzés ezekre a régi muzsikákra mulatni, táncolni, énekelni.

Szeretettel várunk benneteket, még nem a „Táboridéző Felnőtt Mulatságra”, csak egy kis előzetesre. Jó hangulatú, reményeink szerint „fergeteges” találkozásra a muzsikát, táncot és a Kolompost szerető közönséggel. Tudjuk nagyon sok közöttetek a kisgyermekes felnőtt. Próbáljátok meg a nagyszülők segítségével szabaddá tenni magatokat szombat estére.

Várunk Benneteket Budakeszin!

Kolompos együttes

2005-09-16
 
Megjelent a Zuglói Lapok című kerületi újságban 2005 szeptemberében
2002_12_29_49.jpg
Kováts Tamás

„Én még ahhoz a generációhoz tartozom, akit megihletett a táncházmozgalom, és, aki a Sebő, majd a Muzsikás Együttesek nyomdokain elindulva úgy érezte, tenni is akar valamit. Ma már nagyon sok tehetséges zenekar létezik, a fiatalok kiválóan bánnak a hangszerekkel, ám az a tűz, amely a hetvenes évek generációját jellemezte, csak kevesekben lobog. Hozzám hasonló gondolkodású zenésztársaimmal ezért is megyek el mindenhova, ahova meghívnak, s próbálom a zenén, a játékokon, a meséken keresztül átadni a hallgatóságnak azt az ismeretanyagot, amelyet magam is a nagy elődök révén szereztem meg” – mondta Nagy Zoltán, a Kolompos Együttes alapító tagja.

- Hogy kötődöm-e a kerülethez? De még mennyire! Több okból is: elsősorban azért, mert idén éppen negyven esztendeje itt élek már, másrészt, mert a zenei indíttatást is itt, a kerületben, a népszerű Kassák Klubban kaptam a Sebő Együttestől, másrészt a Kolompos Együttes is ide van bejelentve, és nem utolsó sorban azért, mert a zenekarommal a kerület szinte valamennyi óvodájában és több iskolájában is megfordultam már.

Nagy Zoltán hajdanában elektroműszerészként végzett, és sokáig hitt is abban, hogy a szakmájában fog elhelyezkedni. Aztán előbb a Fővárosi Művelődési Házban, majd a Kassák Klubban megismerkedett a táncházmozgalommal, és onnantól kezdve már csak a zene, majd később a zenén keresztüli tanítás érdekelte. Kezdetben táncolni tanult, majd 1975-től már a hangszerekkel is ismerkedni kezdett. Zenészi pályafutásának első szakasza a Téka Együtteshez kötődik, amelyből 1987-ben vált ki. Egy rövid ideig úgynevezett beugró zenészként dolgozott, majd a jászsági Népi Együtteshez szerződött brácsásként. Jelenlegi együttese 1989-ben alakult. Zenei hivatása mellett 1996-ban a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán ének-zene – népzene szakon tanári képesítést szerzett.

- Az eredeti felállásból már csak Tímár Sándor barátom, és én maradtunk. A kezdeti négyesből ugyanis Sólyom Imre és Balog Edina kiváltak, aztán egy ideig nálunk játszott Mészáros Tibor, ám az elmúlt néhány évben már ebben a felállásban lépünk a színpadra: Barna György (hegedű), Tímár Sándor (brácsa), Végh Gábor (nagybőgő), Szántai Levente táncos és jómagam tamburán játszom, valamint mesélni szoktam. Eleinte név nélkül zenélgettünk, aztán egy citerás táborban, ahol mi voltunk az egyetlen vonós zenekar, és emiatt rendkívül nagy népszerűségnek örvendtünk, búcsúzáskor egy-egy kis kolompot kaptunk ajándékba. Akkor ragadt ránk a Kolompos Együttes név, amit azóta is büszkén viselünk.

Az együttes rendkívül sokat tett már azért, hogy megismertesse a Kolompos nevet. A rajongótáborában azonban kétségtelenül a fő helyet az óvodások és a kisiskolások foglalják el.

- Az óvodás és kisiskolás programunk már 15 éves múltra tekint vissza. Ezeknek a zenei programoknak nem annyira a népnevelés a céljuk, hanem sokkal inkábba kapcsolatteremtésen van a hangsúly. A régi faluközösségek hangulatát próbáljuk visszaidézni, melyben mindenkinek, még a rossz táncosnak, a bátortalan, félénk embereknek is helye volt. Tímár Sándor kollégám mondta egyszer, hogy a tánc mindig is fontos volt a közösségek életében: a mozgás ugyanis sokat elárult az emberekről. A tánc tehát az egymás közötti viszonyt is befolyásolni tudta, azon keresztül szocializációt, egymásra való odafigyelést tanulhattak egykoron az emberek. Ma már ezt az ovisok is megélik, egyik pillanatról a másikra kiszakadnak a családból, egy nagy közösség tagjaivá válnak, egyek lesznek a sok közül. Számunkra azonban ők a legfontosabbak, minden esetben hozzájuk alkalmazkodunk, és megpróbáljuk elvarázsolni őket. Sokszor kérdezték már, hogy nem unalmas nap mint nap ugyanazt a programot végigzongorázni. Hát nem az, mert a gyerekek mindig mássá teszik a fellépéseinket.

A Kolompos Együttes tehát a leggyakrabban az óvodákban, iskolákban látható, hallható és leginkább élvezhető, hiszen az előadásmódjuk, és az abból sugárzó empátia még a felnőttek számára is élményt jelent. Emellett gyerek-táncházuk és színházuk rendszeresen megtekinthető a Komédium Színházban (október 15.), az International Business Schoole színpadán, a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Házban (szeptember 11.), a budai Fonóban (szeptember 17.), a Millenárison (szeptember 3.) valamint a mátyásföldi Erzsébetligeti Színházban (szeptember 24.). Az elmúlt öt évben pedig már haza is vihető az együttes műsora, hisz 2001. óta már négy lemezt adtak ki, és ezek mindegyike nagy sikert aratott a vásárlók körében.

- Nem a tradicionális, mély népzene átadásra törekszünk - természetesen ismerjük és szeretjük is ezeket -, hanem sokkal inkább a zenéből adódó játékosságra, melyen keresztül a gyerekek is megismerhetik a népszokásainkat, hagyományainkat. Ez persze, sosem egy ember feladata: nálunk az előadás nem együttesre és tánctanárra bomlik, hanem mindig egy közös munka eredménye, mely struktúrában mindenki – zenész, táncos és hallgatóság - azonos jelentőséggel bír.

- Riersch Tamás -

2005-09-01
 
„Itt azért jó, mert egész nap kint vagyunk a szabad levegőn, szól a zene, együtt zenélünk a felnőttekkel. Nagyon jó a játszótér, sokat csúsztam az új csúszdán.”
rubinka.jpg
 

Hogyan lehet egy tábort mérlegre tenni? Sehogy! Nem fér rá. Próbálkozhatunk ezt-azt összehasonlítani, lehetnek várakozásaink, elképzeléseink. Akik szervezik a táborokat, azoknak vannak gondolataik, mit, hogyan kellene megvalósítani. Hogy mit hoz az élet, előre nem tudni. Vagy sikerül, vagy nem. De ezek csak üres gondolatok, csak száraz szavak. Vajon mérhető-e a mulatság, a mosolygás, a vidámság, a szeretet. Szerintem nem. Vagy van, vagy nincs. Hogyan lehet, mondjuk egy egész kettőtizedszeresen szeretni, vagy egy egész héttizedszeresen, nem tudom. Pedig ez a mérce, és ez a lényeg. A mulatság, a mosolygás, a vidámság, a szeretet.

Köszönjük Nektek, kedves Táborlakók, hogy velünk töltöttetek ismét egy „hosszú” hetet Szerencsen! A gyermekek kedvességén felül számunkra tavaly is és idén is az volt a legszebb felismerés, hogy milyen jó családok találkoznak itt. Erre a közös jó akaratra, erre a közös jó érzésre próbálunk építeni mi is. És milyen szépeket lehet építeni!

Ha visszaemlékeztek a mozzanatokra, az építőkövekre, Nektek is eszetekbe juthatnak az apróságok. Például, mikor Gergő, Hidán Csabával való kardcsattogtatás közben kimosolyog a közönségre. Vagy Benedek Krisztina szépséges varázslata, mikor Rubinkát öltöztetve mutatta be az ámuló gyermekeknek a galgamenti viseletet. Mily önfeledten pancsoltak az apróságok az immáron három medencében. Ahogyan Hidán Csaba és „főlegénye”, Báthory Gergely egész nap középkori öltözetben járt-kelt és mesélt a régmúltról. Emlékezzetek a helyiek kedvességéből épített kis játszótér örömeire. Ahogy az Apák segítenek átcipelni a háromszáz kilós kemencét, amit Dodó készített a Kolompos tábor csemetéinek. Hogy később a kislányok, Rita, Maja, Krisztina és Emese segítségével lepényt és kis kenyeret süthessenek. Az óvó nénik, Tünde, Kati és Edit kedvessége a gyermekekkel való foglalatossága és türelme, szívet melengető volt.

Gondoljatok az esti mulatságokra, a szalonnás, borozgatós éjszakába nyúló beszélgetésekre, muzsikálgatásokra. A Festő tanoda kis művészeitől kezdve, a Kiskolomposok szereplésén át a zenészpalánták folyamatos érdeklődéséig, ezek mind-mind kicsi építőkövek. Gyuri végtelen türelme. Birinyi József bemutatója ezernyi érdekes hangszerével, a Kerekes együttes „vendégszereplése” a moldvai mulatság. Vagy Herczku Ági énektanítása egyik legügyesebb prímásunk, Pál István „beugrásával”. Gyebnár Laci örökmozgó, vidám táncházai. Az Apák legényese, ahogy Levente vezetésével „sűrű tempót” tanulnak egy héten át. És búcsúzóul bemutatják a színpadon! Nemrég ilyen szinte elképzelhetetlen volt. Hozzá véve a helyiek fantasztikus energiáit. Csider Andor, Tóthné Nagy Margó és a többiek kedvességét, a gondokat áthidaló megoldó készségét és képességét.

Ezek azok a pillanatok, ezek az építőkövek, amire visszapillantva lehet azt mondani, hogy igen, felépítettünk, létrehoztunk valamit. Így közösen. A szerencsiek, Apák, Anyák, Gyerekek és a Kolompos együttes. Felépítettük a Kolompos Családi Tábort!

GONDOLATOK A VENDÉGKÖNYVBŐL

„Ha én ezt az oviban elmesélem… aki pedig nem hiszi, járjon utána…”

„Nehezen találom a szavakat, hogy kifejezzem, mennyire is kedvesek vagytok nekünk! Most csak röviden annyit, hogy köszönjük a sok szeretetet, odafigyelést és figyelmet, amit a mi gyermekeink kaptak tőletek!”

„Csak két napra jöttem le a táborba, mint „kisegítő apuka”, de több mint egy kellemes meglepetés ért itt. A tábor hangulata, a szervezés, az emberek, mind-mind egy lelki és testi feltöltődést biztosító oázisként működik…”

„Gábor nagyon erős, mert a brum-brum nagyon nehéz…”

„Szeretem ezt a szerencsi-szigetet, mert mindig mindenki mosolyog és még mindig minden ugyanolyan magától értetődő és harmonikus, mint tavaly.”

„Tavaly még egy kicsit félve jöttem ide, mert nem tudtam, hogy milyen lesz a társaság, meg a programok, de idén már tudtam, hogy mire számíthatok. Sok jó programra, nevetésre és táncra.”

„Megismételtétek a megismételhetetlent! Már tavaly is az I. táborban éreztük, hogy milyen nagy szerencsében van részünk, mivel itt lehettünk veletek! Az idén a II. táborra már nagyon készültünk… „Apánkat” is elcsábítottuk, s fantasztikus hetet töltöttünk el együtt családilag, táborilag egyaránt.”

„Itt azért jó, mert egész nap kint vagyunk a szabad levegőn, szól a zene, együtt zenélünk a felnőttekkel. Nagyon jó a játszótér, sokat csúsztam az új csúszdán.”

„Jól éreztem magamat. Jövőre is jövünk. Timi, Eszter"

„Jöttünk busszal, repülővel, vonattal, autóval; jöttünk, csak jöttünk, amíg Oxfordból Szerencsre ideértünk. De nem bántuk, gondoltuk, hogy nagyon jó lesz Veletek táborozni. Most már tudjuk is és a világ végére is elutaznánk utánatok!”

„Miért kell már hazamenni, miért nem maradunk itt mindig?”

„Kedves Kolompos, nagyon jól éreztem magam ebben a táborban. Kicsit szomorú is vagyok, hogy vége lett. Sok gyerekkel összebarátkoztam itt, és találkoztam egy másik Gerdával is. Ő lett a legjobb barátnőm. Mikor sütöttük a cipót az olyan jó volt. Örülök, hogy ajándékul fuvolázhattam nektek az Édesanyám rózsafáját.”

„Kicsit félve néztünk a tábor elé, de már az első este kiderült, hogy egy fantasztikus hétnek vágunk neki. A gyerekek szeretete és kedvessége egy egész évre ellátott minket jókedvvel és vidámsággal.” – Az óvó nénik

„Szeretjük ezt a tábort Az első percétől fogva, mindmáig. Köszönjük a mélységét, a szívét, a hihetetlen átgondoltságát, az értékek gyönyörű ívét s mindehhez azt a válogatott társaságot, akik által közvetítitek számunkra a kincset. Itt viszont fontosnak tartom leírni, a bennem forró rossz élményeket is. A fenti sorok ellenére azt kell mondanom,, hogy közel sem éreztük olyan jól magunkat, mint tavaly. Mindenütt azzal találkoztam, hogy nagyon sokan vagyunk. A kézműveskedéshez csak igen kihegyezett könyökkel jutottunk hozzá… A tánchoz nemigen jutottunk. Délelőttönként nem értem miért. Ilyen sem a tavalyi táborban, sem az évközi találkozókon nem fordult elő…Nagyon köszönjük ezt a hetet, s reméljük, azért egy kicsit a panaszainkból is meghallgattok!”

„Elkezdtünk tavaly „mocorogni” sokmindenben, ami az idén már „mozgás” volt.”

„Azt hiszem, nehéz az elsőt mindig túlszárnyalni, mert az első mindig megismételhetetlen. A legjobb az egészben egyszerűen itt lenni, itt élni egy hétig. Jó volt, hogy nem kellett az ismerkedést nulláról kezdeni, már az első napot is ott kezdtük, ahol tavaly abbahagytuk. A rossz: megint egy évet kell várni.”
- NMZ -

Kolompos Hirlevel
Egyszervolt.hu