2007-01-23

„Kellene erről egy jó kis cikk a honlapra” – mondta Zoli, s rám nézett…”Rendben” – bólintottam, aztán behunytam a szemem, s elkezdtem utazni az időben visszafelé… S aztán „jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat...” így azt már az első pillanatban nyugtáztam magamban, hogy...

…ez nem lehet egy objektív írás, csakis magávalragadó, múltat idéző, személyes élményeket plasztikusan megjelenítő kortörténeti dokumentum.

Mert már dédszüleink korában is létezett Puskás Tivadar Telefonhírmondója, aminek hihetetlenül nagy népszerűségén és sikerén felbuzdulva, valamint a nagyteljesítményű Telefunken rádiócsövek megvásárlása után 1925 decemberében megindult a magyarországi rádiózás.

Nehéz lenne minden mérföldkövét végigkövetni, ismertetni a (magyar) rádiózás történetének. Nem is kísérleteznék ezzel, helyette – a bevezető gondolataim értelmében, behunyt szemem mögött pergetve a Történelmet - úgy írom le ezt a médiahistóriát, ahogy én elképzelem, és ahogy személyes élményeim diktálják…Íme a kezdetek:

Gyerekkoromban láttam egy amerikai filmet, amelyben kalózrádiót működtettek egy személyautóból, ami állandó mozgásban volt, ezért nem lehetett megfogni, elhallgattatni. Ez egy (mai értelemezés szerint) kereskedelmi rádió volt, amely a jó zenéken túl helyi érdekeltségű információkkal látta el a lakosságot…(a film után sokáig ilyet játszottam a barátaimmal, hogy mi vagyunk a rádióadó és zenéket, meg híreket közvetítünk)…

Ebből a kis történetből is látszik, hogy szinte már a kezdetektől fogva létezett „közszolgálati” és „szórakoztató” (kereskedelmi) rádió. Ezt az USA-ban színekkel különböztették meg a 30-as években (a piros volt a „könnyed”, a kék volt a „komoly”).

A II. világháború új korszakot nyitott a rádiózásban. Ekkor éteri közvetítéssel tudhatta meg a világ, beleértve a legeldugottabb falvak népét is, hogy mi a helyzet a frontokon. Akkorra már túllépett a hallgatóság azon az 1938-as amerikai „sokkhatáson”, amit Orson Welles élőben leadott „Világok harca” című sci-fi-je okozott az Egyesült Államokban (akkor ugyanis teljesen elhitték az emberek, hogy intergalaktikus invázió áldozata lett a Föld és sokan hanyatt-homlok menekülni kezdtek). A háború alatt már komolyan lehetett venni a híreket, sőt, a rádió let a legfőbb és legaktuálisabb hírforrás.

A 40-es évek végén pedig már teret nyert az Ultra Rövid Hullámú sugárzás is (URH), amely sztereóban és sokkal nagyobb hangzás hűséggel adta vissza a divatos zenéket – a Világ fejlettebb régióiban.

Magyarországon ezidőtájt jelentek meg a „néprádiók”, amiket már akár egy, vagy félhavi fizetésért is meg lehetett vásárolni. Csúnya, ormótlan készülékek voltak ezek, és csak két-három adót lehetett velük befogni, de mégis közelebb hozta a Nagyvilágot a hétköznapi emberekhez, ezzel tágabb lett az egyszerű dolgozók, munkások élettere. Később, az ötvenes-hatvanas években megjelentek a piacon a nagyrádiók, hosszú- és középhullámú sávokkal. Ezek már igazi „világvevő rádiók” voltak, feltéve, ha nem zavarták tevőlegesen a szocializmus védelmében a hullámsávokat. Különböző szűrőkkel (vagy anélkül is) mégis lehetett velük hallgatni a Szabad Európa Rádiót, vagy az Amerika Hangját, és persze a luxemburgi,meg német, angol csatornákat, ahol már tobzódott a beat muzsika a Beatles-szel az élen.

És ezzel eljutottunk a hetvenes évekig, amikortól már nekem is vannak számottevő élményeim a rádiózással kapcsolatban. Kétévesen – a mellékelt fotó tanúsága szerint - már élvezettel csavargattam ősi-hősi Orion rádiónk gombjait. Nagyon tetszett, hogy van neki egy zöld szeme, ami, ha bekapcsoltuk a készüléket pár perc múlva sejtelmes fénnyel árasztotta el a szobát. Két évvel később már el is tudtam olvasni a rádióállomások nevét: Budapest I. Budapest II. Szófia, Luxemburg, London, Róma, Moszkva, Varsó és a többi. Kitágult a világ előttem.

Ugyanezen időszakban (a hetvenes évek eleje) tanúja lehettem mai kifejezéssel élve a legmeghökkentőbb, egyben legfelemelőbb tanyasi „performance”-nak, miszerint a kendermagos tyúkok kapirgálnak az udvaron, a mangalicasarjak röfögnek az ólban, a Riska és a Boris (tehenek) nagyokatt bődülnek az istállóban, s utána a konyhában, ahol a kukoricacsutkával fűtött sparherten rotyog az ebéd, egyszercsak megszólal a déli harangszó az „Orionton” típusú kisrádión! Hát, ez volt maga a csoda, s számomra a mai napig is az!

Mert a tanyán nem volt villany, petróleumlámpával világítottak nagyszüleim, nem volt telefon (mert az még a városokban sem volt), nem volt televízió, PC (utóbbit akkor még talán fel sem találták, esetleg a Neumann féle monstrumok szobaméretű prototípusai üzemeltek kúria-méretű számítógépházakban), és a vizet is a kútból húzták. Viszont volt szelektív hulladékgyűjtés (a szerves maradék ment a moslékba a csirkéknek, disznóknak, a papír, illetve az éghető holmik pedig a tanya melegét szolgálták. Az előbb említett sparhertban a gyújtós a kukorica csutkája volt, a tüzet a kukoricaszár táplálta! Valódi (mai értelemben vett szemétnek csak a fém konzervdobozok számítottak, mert azokkal nem lehetett kezdeni semmit sem. Ezek egy mélyre ásott gödörben végezték, amit nekünk, gyerekeknek messze kerülni kellett). Emellett minden megtermelt zöldség és gyümölcs vegyszermentes volt, amit mai fejjel azzal tudok bizonyítani, hogy az eperfáról tucatjával potyogtak a nyakamba a hernyók.

Nagyon szép élet volt ez, de a rádiózás és a szocializmus tovább fejlődött, és a tanyát is be kellett szolgáltatni/szántatni (ma már pusztaság van ennek a működő, családoknak létet biztosító gazdaságnak a helyén). Sok szomorúság mellett az elemekkel működő kicsi Orionton rádió megmaradt! Így ez későbbi „szolgálati helyén”, egy szolnoki családi házban is kiválóan működött, s számomra elmaradhatatlan kelléke lett a nagyszülőknél megélt kávéillatú reggeleknek.

Később, 1977-től Nagyapám már nem lehetett részese ezeknek a reggeleknek, de a rádió maradt, mint hűséges társ. Nagymamám 90 éves koráig megőrizte ezt a technikai kegytárgyat, aztán ő is elment…

Én viszont szakadatlan kerestem, keresem a rádiózás új lehetőségeit. És hát, aki keres, az talál is!

Kiskamaszként először 1977-ben megismerkedtem a sztereo hangzással, amit egy japán rádiósmagnó hozott el az életembe (Anyukámék vettek egy ilyet). A mai techniát ismerve ez egy fülsértő tákolmány volt, viszont ezzel már kazettára lehetett rögzíteni a rádióban hallottakat. Sokáig ez lett újfajta, rádió-centrikus függőségem tárgya. Hosszú éveken keresztül ültem és vártam a legfrissebb zenék érkezését az éteren keresztül (Komjáthy György és B.Tóth László műsorait fülelve), míg rá nem jöttem, hogy nekem a népzene az elsőszámú „szerelmem”, viszont akkoriban az ilyen műsorokból nem volt túl sok (popzenéből sem, de mégis többszöröse volt ezek száma az értékelhető népzenei műsorok számánál).

A 90-es évek viszont igazi változást hoztak, leginkább azért, mert innentől már mi is, mint Kolompos együttes szerepelhettünk a rádiók műsorain.

Igaz, csakis és kizárólag a közszolgálati médiumok adtak helyet annak a ma „rétegkultúrának” nevezett műfajnak, amit mi képviselünk, pedig ezek a muzsikák 50-60 évvel ezelőtt az akkori Slágerlisták élén szerepelhettek volna.

És ezzel el is érkeztünk a jelenig.

Ma már sokféle rádiózás létezik. Maradt egyrészről a közszolgálati rádiózás (bár ennek csekély jeleit véljük felfedezni, de ezen belül említésre méltó a Kossuth Rádió, Petőfi Rádió és a Bartók Rádió is). Szerepük vitathatatlan, nélkülük egy olyan könyvtárból kellene irodalmi műveket kölcsönöznünk, amiben nincsenek klasszikus értelemben vett könyvek, csak ponyvaregények.

Ugyanakkor a rádiózás manapság átalakult, a mai emberek sokan inkább „háttérzajként” hallgatnak rádiót, emiatt a lényeg is elvész.

Mindeközben elérkezett az Internet-rádiózás korszaka is. Ez annyiból hasznos, hogy az internetes rádiók (számuk ma már több ezer) nagy része a földi adók programkínálatán túl tematikus tartalmat is szolgáltatnak. Ennek a technikai fejlődésnek köszönhetően ma már a magyarországi tematizált csatornák közt is fellelhetünk olyan gyöngyszemeket is,mint a Folkrádió, amely napi 24 órában Kárpát-medencei népzenét közvetít hallgatóinak. Kiemelném még a sorból a Hober Rádiót is, mely világzenei összeállításokat „sugároz” nappal és éjjel.

Nos, ez már a rádiózás legújabb korszaka. De ne felejtsük el, hogy rádiózási szokásaink is merőben mások, mint pl. 20-30 évvel ezelőtt. Akkoriban a Tanyán este közeledtével BEKAPCSOLTUK a rádiót (mert nem szólt egész nap, háttérzajként), és ez egy esemény volt. Meghallgattuk az Esti Mesét, aztán aludni küldtük a rádiót, mert spórolni kellett az elemmel (a legközelebbi beszerzési hely kb. 20 km-re volt GYALOG, illetve BICIKLIVEL).

Ma a rádiók és a rádióhallgatók nem spórolnak sem az energiával, sem a befogadóképességgel. Mégis, mi azt próbáljuk e cikk segítségével sugallni, hogy aki teheti, inkább rádiózzon, mint a tévé előtt üldögéljen, s mindeközben igyekezzen kiszűrni a sok szemét közül az igazi tartalmat, amit mai ismereteink szerint leginkább a közszolgálati médiumokon keresztül lehet elérni, megkapni, feldolgozni és beépíteni tudatunk kevésbé stimulált szegmenseibe. Ha nem így történik, hamarosan a rádiózás is csak egy fogyasztói/felhasználói terület lesz, ahol nem az értékek, hanem az érdekek dominálnak majd.

Egy szó, mint száz, mi 28-án ott leszünk a Magyar Rádió 6-os Stúdiójában, melynek műsorát a Bartók Rádió közvetíti élőben és igyekszünk maximális élményt nyújtani a hallgatóságnak.

Reméljük, sokan eljönnek, és még többen hallgatják majd a műsort, amellyel szeretnénk minél több hívet toborozni a Bartók Rádió által indított új sorozatnak. Ha ez sikerül, arra kérünk Mindenkit, hallgassa a Bonbon Matiné többi adását is, és emlékezzen vissza erre a cikkre minden alkalommal, amikor bekapcsolja „A” RÁDIÓT, s ne feledje, amit a közszolgálati csatornákon hall, az igazi Érték.

T.S.

2006-12-20
Kip-kop, kip-kop…
Kip-kop, kip-kop, csing-csing-csing-csing …halkul a szán hangja, ahogy elhagyja a kis falut, s vele együtt a karácsonyfa körül éneklő gyerekeket. Így csendesedett az énekszó is december 16-án a Fonó Kolompos Színházában. A szemben ülő gyerekek és szülők százai élték bele magukat a téli falu sötétedő, lámpásos, gyertyás hangulatába.
jogazda.jpg
Opiczer László - Kotyolás
S mikor már végképp megszűnt a száncsengő, a patadobbanások sem hallatszottak a havon, csönd lett. Várakozásteli csönd. Mély nyugalom. Jó lett volna megállni, abbahagyni a műsort, nem megszakítani ezt a csöndet. Igazi ádventi pillanat…

De nem lehetett megállni, folytatódott a Kolompos Kiskarácsony-Nagykarácsony – ez évben utolszor. Folytatódott, hisz a behavazott tetejű kisházak mögül hangoskodva érkezett a Jó gazda, a Rossz gazda a Luca boszorkány és Betlehemesek…

Ismét elröppent néhány mozgalmas hónap - hipp-hopp - pedig még fel sem ocsúdtunk a szerencsi Kolompos Tábor és az azt követő vakáció után. Szeptembertől decemberig - négy hónap, hosszú idő, mégis szempillantásnyinak tűnik így, visszatekintve. Valóban, de nézzük, mivel is töltöttük ezt a „szempillantásnyi” időt?

Nyár végén elkészült legújabb lemezünk, a Vitéz Levente, ami nagy örömünkre „beállt a sorba” – hisz a visszajelzések szerint - szívesen hallgatják a gyerekek és felnőttek is. Örömmel készültünk a bemutató koncertre – a Minimax szervezte, az IKEA támogatta színes párnákkal, a Millenáris-Jövő Háza adta hozzá a helyszínt. Örömünkbe csak annyi üröm vegyült, hogy sajnos nem jutott be mindenki a két előadásra, aki szeretett volna ott lenni. Biztonsági okokból nem engedhettek be több embert. Őket nagyon sajnáljuk, tudjuk, hogy azok a kicsiny bánatok - igen nagy bánatok. Reméljük egy következő Vitéz Levente előadáson azokkal is találkozunk, akik most kimaradtak!

A lemezbemutató előtti hetekben szüreti mulatságok során daloltuk a „Badacsonyi szőlőhegyet”. A „Kolompos-vidéki” dombokon a présházak mellett folyt a vigadozás. Az állandó klubjainknak helyt adó intézmények munkatársai nem panaszkodhattak. Igazán sokan látogattatok el koncertjeinkre, táncházainkba. Ebből arra következtettünk, hogy egyre többen ismerik és szeretik a Kolompost, és ez számunkra nagyon jó érzés. Nagyszerű dolog az, hogy találkoznak az együttes elképzelései a közönség - szülők és a gyermekek gondolataival, várakozásaival! Köszönjük ezt az érdeklődést, igyekezni fogunk a jövőben is hasonlóan jó hangulatú mulatságokon szórakoztatni a csemetéket, szüleiket, nagyszüleiket!

A lemezbemutató után nem sokat pihentünk (ez valójában annyit jelent, hogy semmit), és máris Miskolcon és környékén találtuk magunkat. A Filharmónia rendezésében ifjúsági előadásokat tartottunk művelődési házakban, iskolákban. Szerepeltünk a miskolci Művészetek Házában, és a Jezsuita templomban is. Mindegyik előadás más és más hangulatú volt, különleges élménnyé tette számunkra a szeretetteljes fogadtatás és az irányunkba megnyilvánuló érdeklődés. A harsányi Általános Iskola aranyos csemetéitől kezdve a mályi, mezőcsáti, ózdi, miskolci és edelényi gyerekekig - reméljük mind-mind azzal a szeretettel gondol ránk, mint amilyen szeretettel mi emlékezünk rájuk.

A Miskolc környéki néhány nap során volt egy-két nehéz pillanatunk is, nem tagadjuk. A Jezsuita templomban és Edelényben két műsoron is gimnazisták előtt szerepeltünk. Talán nem is kell mondani, egy „kicsit” át kellett alakítanunk a műsorunkat, hisz még sem lehet játszani érettségi előtt álló fiatalemberekkel, hogy: „Süss ki napocska, itt apád, itt anyád, sót törünk, borsot törünk”…

De… megnyertük a csatát! A Csodaszarvas trilógia megfogott mindenkit, az Egyszer egy királyfi, no meg a Kolompos vidám, sok énekkel hangulatossá varázsolt muzsikái, a jókedv, derű, bolondozás megtették a hatásukat. Felemelő élmény volt számunkra a miskolci és edelényi ífjú emberek spontán vastapsát megköszönni. Az ő elismerésük is egy igazolás, egy pecsét a papíron – a Kolompos jó úton jár, hogy gyerekekkel, szüleikkel, nagyszüleikkel és ifjú felnőttekkel szerettesse meg hagyományainkat.

És hipp-hopp, megérkeztünk decemberbe. Ádventi, Mikulásváró és Karácsonyi műsorokkal telt ez a bő három hét. Tököli, zsámbéki, gödöllői, csömöri, tóalmási, érdi és budapesti gyerekek nem százai, hanem ezrei (hiszen, csak az érdi két előadáson voltak ezren) mulathattak a Jó gazda, Rossz gazda történetén, félhettek egy kicsit a Luca-boszorkánytól, kacaghattak az Öreg pásztor betlehemes játékán, vagy hallgathatták Benedek Krisztina énekét:

„Betlehem kis falujában
Karácsonykor éjféltájban…”

Ahogyan az utolsó Kiskarácsony-Nagykarácsony előadáson is, a Fonóban. Meggyújtottuk a gyertyákat az ádventi koszorún, a sejtelmes fényben lágy furulyaszó kísérte az éneket:

„Fiúisten ember lett
Mint kisgyermek született…”

Békés Boldog Áldott Karácsonyt kívánunk minden barátunknak, ismerősünknek – kicsiknek és nagyoknak!

Kolompos együttes

2006-11-30
Néptáncos lettem
Mondom: néptáncos lettem!
Hát voltam már ez-az, de néptáncos – az még nem.
Ha netán kétségem is lenne, elég csak körbenézni. Mert ez egy igazi öltöző, a fogason már ott lógnak az igazi mellények, a sminkasztalon igazi széki kalapok… a bekészített sör (az is igazi, köszönjük!) pedig végképp meggyőz. Itt lesz valami.
apak.jpg
Móczár Gábor - Az apák
Valami olyan, ami még nem volt. Néptáncos lettem. De más néptáncosok is vannak itt. A tükörben apák, méregetjük egymást - nem mintha nem ismernénk egymást 2-3 éve -, de most EZ - ez azért más. Legfőképp azonban magunkat nézzük. Tulajdonképpen „de jól nézünk ki”… ez a kék mellény, szalmakalap (miért is nem lehet így munkába menni?)Mert mondanunk sem kell, ez a nap ünnep.

Ünnep, hisz néptáncosok lettünk! Ugyan a repertoár még rövid – majd’ 3 perc 40 másodperc -, de milyen 3 perc 40 másodperc! Fergeteges.

Egy ideje készültünk rá. Ha innen nézem, egy hónapja, ha onnan, több mint egy éve.

Egy éve még nem voltunk „igazi néptáncos”. Két éve pláne. Akkor, 2004-ben Szerencsen, az első táborban volt egy amolyan „hej, ha én is köztetek lehetnék, aranyos vitézek, szép magyar leventék” sóhaj, amit Levente (az igazi!) megneszelt. És azt mondta, nem kell erre születni, meglássátok. És a tavalyi második táborban már megtettük az első lépéseket/csapásokat, széki sűrű tempó képében. Levente hitt abban, hogy ez meglesz, mi meg elhittük neki. Ez a hit kapta az „Apák tánca” nevet.

Az idei táborban már volt honnan folytatnunk, hisz láttunk már férfitáncot. Levente átadta a stafétabotot Orosz Tominak, mivel gondolta, a dolog már önjáró – és ebben is igaza volt. Tomi remek munkát végzett – persze könnyű ilyen „alanyokkal”. A rutint lelkesedéssel pótoltuk. Minden nap gyakoroltunk, mindennap folyt rólunk a víz – és persze mindennap folyt belénk a sör. Aztán táborzárón megmutattuk az anyáknak, hová jutottunk. Nem mondták, „apa, inkább hagyd abba…”.

Mi apák azzal búcsúztunk, hogy mivel ez jó, sőt mi több, nagyon jó, a két tábor közötti időben is kellene találkoznunk. A találkozást felgyorsította a 2006. november 18-i Kolompos-felkérés, hogy a Vitéz Levente lemezbemutatójára szeretnék színpadra tenni az Apák táncát. A keddi októberi őszi esték a próbateremben értek bennünket, leginkább Budakeszin jártunk össze… és gyakoroltunk, gyakoroltunk. Új apák is jöttek, tanultak, élvezték. Mikor hazaértünk, a család már aludt (köszönet az anyáknak).

És most itt vagyunk, mi néptáncosok. Fejünkön szalmakalap, mellünkön kék mellény, lábunkban széki sűrű és ritka tempó - és az ott egy igazi színpad.

Ahogy hiszem, részünkről ez már nehezen abbahagyható. Férfitánc pedig – mint a tenger! És kinek kedve van, bátran elkezdheti – az élő példa mi magunk vagyunk.

Mi, néptáncosok!

Szonda László

Fontos utóirat: Elkezdeni, pedig úgy lehet, hogy írsz egy mailt az orosztom@t-online címre, és tárgyként beírod, hogy „Apák tánca”, mindenről értesítünk.

2006-11-25
SZERENCSI MULATSÁG A KOLOMPOS EGYÜTTESSEL
Szeretettel várjuk a Kolompos együttes Újévköszöntő- Táboridéző-Utószilveszteri mulatságára a jelentkezőket!
Szerencs, 2007. január 13-án délutántól, másnap délelőttig.
ruiszlena_karacsonyir.jpg
Ruisz Léna rajza

Az elmúlt években rendezett „Táboridéző Mulatságok” továbbgondolásaként született az ötlet, és ez a „buli”. A szerencsiek kedvességének újabb fejezete adja az alapot, felajánlották a hétvégére a kollégiumot és a diákszállót, tokkal, vonóval. Akik nem tudják a csemetéket nagymamánál elhelyezni, illetve úgy gondolják, együtt szeretnék ezt a csodálatos lehetőséget kihasználni (zárójelben jegyzem meg: de jó lenne, ha nagy hó lenne!!!) – nosza, legyen ez egy új, nem csak felnőtt , hanem „Táboridéző Családi Mulatság”.

- 2007. január 13-án érkezés a koradélutáni órákban.
- Esetleg szabadtéri hússütögetés (Krisztiánék és más vegetáriánus családoknak – nincs jobb ötletem – szabadtéri krumplisütögetés.
- Módjával forralt bor és meleg tea -szürcsölés, na jó a meleg teát lehet nem módjával is.
- Adná Isten - szánkózás (szánkót, meleg ruhát, kiscsizmát, esetleges váltógúnyát hozzatok). Előtte tájékozódunk a hóviszonyokról.
- Gyula bácsi pincéje kora délutántól szeretettel várja a finom Tokaj-hegyaljai nedű után érdeklődőket.
- Vacsora az ebédlőben. (Azt hiszem, aki volt már a Kolompos táborban, tudja, hogy milyen finoman főznek a Szerencsi Középiskolai Kollégiumban. Ezt és a helyiek kedvességét is nagyon jó lenne hagyományaink részeként tisztelni, és megbecsülni!)
- Mulatság, ahogy mondani szokás kivilágos-virradatig az ebédlőben, közben Szonda Laci Dalos füzetéből közös éneklés Benedek Krisztinával.
- Alvás a Diákszállón és a Kollégiumban.
- Másnap reggeli és az esetleges ráadás-szánkózás után hazautazás.

Figyelem – figyelem! Korlátozott létszámban fogadunk el jelentkezéseket, beérkezési sorrendben!

Részvételi díjak.
Felnőtt: 3.500.-(Kollég.) 3.800.-(Diáksz.)
Gyermek(6-14): 2.500 .-(Kollég.) 2.800.-(Diáksz.)
Gyermek(0-6)
Ha nem kér ágyneműt: 1.200.-(Kollég. Diáksz.)
Ha kér ágyneműt: 1.500.-(Kollég. Dáksz.)

Az árak tartalmazzák a vacsorát és a reggelit is!

Jelentkezni lehet mostantól a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címen pontos adatok megjelölésével. (Név, gyermekeknél életkor, Kollégium, vagy Diákszálló elhelyezést kér, email cím.)

A jelentkezés elfogadásáról, vagy visszautasításáról napokon belül emailben küldünk visszaigazolást.

Fizetni a helyszínen kell.

Nagyon fontos! Ha valaki időközben bármilyen egyéb ok miatt mégsem tud jönni, kérjük, azonnal jelezze, hogy a „várólistáról” beugorhassanak a helyére.

2006. november 25.

Kolompos együttes

2006-10-31
Vitéz Levente – lemezbemutató koncert – Millenáris-Teátrum – november 18.
Kolompos-ünnepre készülünk november 18-án a Millenáris-Teátrumában, két koncerten is – délután fél négykor és fél hatkor. Vitéz Levente fog megvívni kicsik és nagyok örömére a háromfejű sárkánnyal, és kicsik és nagyok örömére győzedelmeskedni is fog!
ovisok_1.jpg
Móczár Gábor - A tököli óvodások
Akik már látták az elmúlt egy-két évben a Vitéz Levente mesejáték néhány előadását, azok számára is lesznek meglepetések az új lemez bemutatóján - mind zenében, előadásban, mind a mese–történet cselekményében.

Kolompos-ünnep lesz, ezért szeretnénk a mi „kis”, vagy „nagy” családunk minden tagjával találkozni.

Ott lesz Benedek Krisztina - énekesnőnk, akit már jól ismer hallgatóságunk, hiszen közel két évtizedes a barátságunk; Unger Balázs - a mesejáték aláfestő zenéjének különleges hangulatát adó cimbalom megszólaltatója. Vele először találkozhatnak a „Kolompos-csemeték”. Díszvendégünk lesz a Miskolcon élő Fecske Csaba költő, akinek megzenésített versei méltán lehetnek 2006-os kiadványunk kedvencei. Idén is meghívtuk a tököli Hagyományőrző Óvoda apróságait, akik Boross Krisztina legújabb színpadra alkalmazott kompozícióját mutatják be, természetesen az új lemez egyik zeneszámára. Meglepetés is lesz – de erről csak a műsorszám címét áruljuk el: Apák tánca.

Kolompos-ünnep lesz – odavárunk titeket is, kicsi Csemetéket, Anyákat, Apákat, Nagymamákat, Nagypapákat – mint a mi „nagy” családunk tagjait. Reméljük, hogy a Millenáris Teátruma ideális helyszíne lesz a koncertnek és az azt követő mulatságnak. A lelátó-szerű nézőtér és az előtte elhelyezkedő nagy, szőnyeges, ülőpárnás „csemete-nézőtér” sokkal jobb körülményeket teremt, mint az eddigi lemezbemutató helyszínek bármelyike. A nagyobb tér lehetőséget biztosít arra is, hogy a Kolompos mese-díszletekkel igazi színházi hangulatot teremtsünk. A muzsika, a játék, szép cimbalom-hangok, szép énekesnő-hangok, a tánci-tánci, mind-mind hozzájárul majd ahhoz, hogy felejthetetlen élmény legyen mindannyiunk számára.

Szeretettel várunk Benneteket!

Kolompos együttes

Vitéz Levente – lemezbemutató koncert – Millenáris-Teátrum – november 18.

 

2006-10-31
Vitéz Levente – lemezbemutató koncert – Millenáris-Teátrum – november 18.
Kolompos-ünnepre készülünk november 18-án a Millenáris-Teátrumában, két koncerten is – délután fél négykor és fél hatkor. Vitéz Levente fog megvívni kicsik és nagyok örömére a háromfejű sárkánnyal, és kicsik és nagyok örömére győzedelmeskedni is fog!
ovisok_1.jpg
Móczár Gábor - A tököli óvodások
Akik már látták az elmúlt egy-két évben a Vitéz Levente mesejáték néhány előadását, azok számára is lesznek meglepetések az új lemez bemutatóján - mind zenében, előadásban, mind a mese–történet cselekményében.

Kolompos-ünnep lesz, ezért szeretnénk a mi „kis”, vagy „nagy” családunk minden tagjával találkozni.

Ott lesz Benedek Krisztina - énekesnőnk, akit már jól ismer hallgatóságunk, hiszen közel két évtizedes a barátságunk; Unger Balázs - a mesejáték aláfestő zenéjének különleges hangulatát adó cimbalom megszólaltatója. Vele először találkozhatnak a „Kolompos-csemeték”. Díszvendégünk lesz a Miskolcon élő Fecske Csaba költő, akinek megzenésített versei méltán lehetnek 2006-os kiadványunk kedvencei. Idén is meghívtuk a tököli Hagyományőrző Óvoda apróságait, akik Boross Krisztina legújabb színpadra alkalmazott kompozícióját mutatják be, természetesen az új lemez egyik zeneszámára. Meglepetés is lesz – de erről csak a műsorszám címét áruljuk el: Apák tánca.

Kolompos-ünnep lesz – odavárunk titeket is, kicsi Csemetéket, Anyákat, Apákat, Nagymamákat, Nagypapákat – mint a mi „nagy” családunk tagjait. Reméljük, hogy a Millenáris Teátruma ideális helyszíne lesz a koncertnek és az azt követő mulatságnak. A lelátó-szerű nézőtér és az előtte elhelyezkedő nagy, szőnyeges, ülőpárnás „csemete-nézőtér” sokkal jobb körülményeket teremt, mint az eddigi lemezbemutató helyszínek bármelyike. A nagyobb tér lehetőséget biztosít arra is, hogy a Kolompos mese-díszletekkel igazi színházi hangulatot teremtsünk. A muzsika, a játék, szép cimbalom-hangok, szép énekesnő-hangok, a tánci-tánci, mind-mind hozzájárul majd ahhoz, hogy felejthetetlen élmény legyen mindannyiunk számára.

Szeretettel várunk Benneteket!

Kolompos együttes

Vitéz Levente – lemezbemutató koncert – Millenáris-Teátrum – november 18.

Kolompos Hirlevel
Egyszervolt.hu