2008-06-17
Az ötödik Kolompos tábor előtt számvetésre, visszaemlékezésre sarkall az ötös szám. Nem mintha olyan nagy jubileum lenne, vagy olyan nagy eredmény, hogy még öt év múlva létezik valami… bár ki tudja?! De mégis, nekünk különös érzés belegondolni, hogy amiről nemrég még csak ábrándoztunk, tervezgettük - egyszerre csak az ötödik előtt állunk. Íme az Ötödik Kolompos Családi Tábor.
Aki ott volt az indulásnál, és még nem nőttek ki a csemeték a táborból, (szerintünk nem lehet kinőni belőle) láthatta a változást, a fejlődést is. A kezdeti viszonylag kis létszámú közösségből hamar nagytáborrá gyarapodtunk.
Négyszáz-négyszázötven résztvevőt ellátni szellemi és testi táplálékkal nem kis feladat, de a Kolompos Családi Tábor sikere mutatja, hogy bírjuk a munkát. Igyekszünk most is mindent megtenni annak érdekében, hogy kicsik is, nagyok is jól érezzék magukat ez alatt a „hosszú” hét alatt.
Az elmúlt évek egyik legnagyobb változása a Rákóczi-vár belső udvarának birtokba vétele volt. Köszönjük a szerencsiek rugalmasságát!
A Pöcök Egyesület tagjai díszítik, szépítik számunkra – bár ez nem jó kifejezés, mert önmagában is gyönyörű a vár és várbelső – inkább alakítják, talán kicsit elvarázsolják – főképp a gyerekek örömére. Ide kapcsolódik a délelőtti és koradélutáni táncos foglalkozások áthelyezése is a kollégiumi ebédlőből a várbéli hajdani lóistálló (ma a művelődési ház színházterme) vastag falai közé. Itt nagyobb a hely, és az ódon falak némi enyhülést adnak a nagy melegben.
Folytatva a változások felsorolását, íme három olyan program, amely iránt töretlen az érdeklődés: a Zenetanoda, a Festőtanoda és Benedek Krisztina vezette énektanítás. Ennek kapcsán jegyeznénk meg, hogy nagyon-nagyon örülünk annak, hogy a felnőtt táborlakók egyre inkább szeretnének jobban elmélyedni hagyományaink gyönyörű világában. Kezdetben számunkra nagy kérdés volt: hogyan tudjuk majd a felnőtteket szórakoztatni? Tetszeni fog nekik a „hagyományőrzés” ilyen formája, nem tekintik majd unalmasnak? Az évek pont az ellenkezőjét bizonyították.
Siklósi Krisztián hegedűs és Zimber Ferenc cimbalmos barátunk immáron második táborban segít nekünk, Kolomposoknak a muzsikálásban, a jó hangulat megteremtésében. Akik ismerik már őket, már szinte el sem tudják elképzelni a Kolompos tábort nélkülük. Akik nem ismerik, azoknak lesz lehetőségük a kilenc nap alatt megcsodálni tehetségüket, muzsikáló kedvüket.
Hidán Csaba tanár úr idén a Mátyás-korabeli világot mutatja meg nekünk. A Bodrog Néptáncegyüttes igazi, jelmezes, fergeteges táncbemutatót tart, Gyebnár László folytatja tánctanítását kicsiknek és nagyoknak. A Levendulaszínház vásári mókával szórakoztat bennünket, a kézművesek pedig az első pillanattól kezdve készen állnak arra, hogy ezer érdekes dolgot mutassanak és tanítsanak.
Az eltelt öt év – hisz az első tábor szervezése, az első lépések bizony már több is, mint öt évvel ezelőtt kezdődtek – sok-sok változása mellett, változatlan a helyi szervezők szeretete, kedvessége. Ezt a régi táborosok már számtalanszor megtapasztalhatták, az újak pedig rövidesen megismerik. Csider Andor igazgató úr, Margó, Zsuzsi, Julika, a konyhás nénik és a többiek olyan pluszt adnak a tábor hangulatához, amit sok nagyvárosi már rég elfelejtett, vagy nem is ismert soha – az önzetlen vendégszeretetet.
Reméljük, mi Kolomposok is meg tudjuk mutatni, hogy bár sok mindenben mi is változunk, vannak olyan alapok, amelyekben változatlanok az elképzeléseink. Az elhivatottság, gyermekszeretet, hagyomány- és hazaszeretet.
Kolompos együttes
