2005-09-16
 
Megjelent a Zuglói Lapok című kerületi újságban 2005 szeptemberében
2002_12_29_49.jpg
Kováts Tamás

„Én még ahhoz a generációhoz tartozom, akit megihletett a táncházmozgalom, és, aki a Sebő, majd a Muzsikás Együttesek nyomdokain elindulva úgy érezte, tenni is akar valamit. Ma már nagyon sok tehetséges zenekar létezik, a fiatalok kiválóan bánnak a hangszerekkel, ám az a tűz, amely a hetvenes évek generációját jellemezte, csak kevesekben lobog. Hozzám hasonló gondolkodású zenésztársaimmal ezért is megyek el mindenhova, ahova meghívnak, s próbálom a zenén, a játékokon, a meséken keresztül átadni a hallgatóságnak azt az ismeretanyagot, amelyet magam is a nagy elődök révén szereztem meg” – mondta Nagy Zoltán, a Kolompos Együttes alapító tagja.

- Hogy kötődöm-e a kerülethez? De még mennyire! Több okból is: elsősorban azért, mert idén éppen negyven esztendeje itt élek már, másrészt, mert a zenei indíttatást is itt, a kerületben, a népszerű Kassák Klubban kaptam a Sebő Együttestől, másrészt a Kolompos Együttes is ide van bejelentve, és nem utolsó sorban azért, mert a zenekarommal a kerület szinte valamennyi óvodájában és több iskolájában is megfordultam már.

Nagy Zoltán hajdanában elektroműszerészként végzett, és sokáig hitt is abban, hogy a szakmájában fog elhelyezkedni. Aztán előbb a Fővárosi Művelődési Házban, majd a Kassák Klubban megismerkedett a táncházmozgalommal, és onnantól kezdve már csak a zene, majd később a zenén keresztüli tanítás érdekelte. Kezdetben táncolni tanult, majd 1975-től már a hangszerekkel is ismerkedni kezdett. Zenészi pályafutásának első szakasza a Téka Együtteshez kötődik, amelyből 1987-ben vált ki. Egy rövid ideig úgynevezett beugró zenészként dolgozott, majd a jászsági Népi Együtteshez szerződött brácsásként. Jelenlegi együttese 1989-ben alakult. Zenei hivatása mellett 1996-ban a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán ének-zene – népzene szakon tanári képesítést szerzett.

- Az eredeti felállásból már csak Tímár Sándor barátom, és én maradtunk. A kezdeti négyesből ugyanis Sólyom Imre és Balog Edina kiváltak, aztán egy ideig nálunk játszott Mészáros Tibor, ám az elmúlt néhány évben már ebben a felállásban lépünk a színpadra: Barna György (hegedű), Tímár Sándor (brácsa), Végh Gábor (nagybőgő), Szántai Levente táncos és jómagam tamburán játszom, valamint mesélni szoktam. Eleinte név nélkül zenélgettünk, aztán egy citerás táborban, ahol mi voltunk az egyetlen vonós zenekar, és emiatt rendkívül nagy népszerűségnek örvendtünk, búcsúzáskor egy-egy kis kolompot kaptunk ajándékba. Akkor ragadt ránk a Kolompos Együttes név, amit azóta is büszkén viselünk.

Az együttes rendkívül sokat tett már azért, hogy megismertesse a Kolompos nevet. A rajongótáborában azonban kétségtelenül a fő helyet az óvodások és a kisiskolások foglalják el.

- Az óvodás és kisiskolás programunk már 15 éves múltra tekint vissza. Ezeknek a zenei programoknak nem annyira a népnevelés a céljuk, hanem sokkal inkábba kapcsolatteremtésen van a hangsúly. A régi faluközösségek hangulatát próbáljuk visszaidézni, melyben mindenkinek, még a rossz táncosnak, a bátortalan, félénk embereknek is helye volt. Tímár Sándor kollégám mondta egyszer, hogy a tánc mindig is fontos volt a közösségek életében: a mozgás ugyanis sokat elárult az emberekről. A tánc tehát az egymás közötti viszonyt is befolyásolni tudta, azon keresztül szocializációt, egymásra való odafigyelést tanulhattak egykoron az emberek. Ma már ezt az ovisok is megélik, egyik pillanatról a másikra kiszakadnak a családból, egy nagy közösség tagjaivá válnak, egyek lesznek a sok közül. Számunkra azonban ők a legfontosabbak, minden esetben hozzájuk alkalmazkodunk, és megpróbáljuk elvarázsolni őket. Sokszor kérdezték már, hogy nem unalmas nap mint nap ugyanazt a programot végigzongorázni. Hát nem az, mert a gyerekek mindig mássá teszik a fellépéseinket.

A Kolompos Együttes tehát a leggyakrabban az óvodákban, iskolákban látható, hallható és leginkább élvezhető, hiszen az előadásmódjuk, és az abból sugárzó empátia még a felnőttek számára is élményt jelent. Emellett gyerek-táncházuk és színházuk rendszeresen megtekinthető a Komédium Színházban (október 15.), az International Business Schoole színpadán, a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Házban (szeptember 11.), a budai Fonóban (szeptember 17.), a Millenárison (szeptember 3.) valamint a mátyásföldi Erzsébetligeti Színházban (szeptember 24.). Az elmúlt öt évben pedig már haza is vihető az együttes műsora, hisz 2001. óta már négy lemezt adtak ki, és ezek mindegyike nagy sikert aratott a vásárlók körében.

- Nem a tradicionális, mély népzene átadásra törekszünk - természetesen ismerjük és szeretjük is ezeket -, hanem sokkal inkább a zenéből adódó játékosságra, melyen keresztül a gyerekek is megismerhetik a népszokásainkat, hagyományainkat. Ez persze, sosem egy ember feladata: nálunk az előadás nem együttesre és tánctanárra bomlik, hanem mindig egy közös munka eredménye, mely struktúrában mindenki – zenész, táncos és hallgatóság - azonos jelentőséggel bír.

- Riersch Tamás -