Becsengettek!

Változások

A cím persze akár „Évforduló” is lehetne, hiszen közel egy éve, hogy „megállt az élet” itt a Kolompos együttes honlapján. De attól, hogy az idő „vasfoga” kitépett 11 hónapot internetes kalendáriumunkból, megkezdett történetünk az utóbbi írásunk szerint folyt tovább, sőt az események néhány esetben túl is haladták az ott leírtakat.

Itt van rögtön a „Tipegő-topogó Gyermekjátszó”, amelyet az elkövetkezendő néhány hónapban hiába is keresgélnek az érintettek, ugyanis Krisztina jelenleg egy még tipegni-topogni sem képes emberpalántát hordoz a szíve alatt, akinek az érkezése a napokban várható. Ebből nem nehéz kitalálni, ha lesz is hajlandósága annak az apróságnak előbújni erre a csúnyácska világra, azért az anyuka jelenlétére várnunk kell még egy ideig.

De ha már a „Tipegő-topogó”-ról esett szó, nem hagyhatjuk említés nélkül a Fonót sem, ahol idén tavaszig ez a gyermekjátszó előzte meg a Kolompos táncházakat. Nos, a jövőben ez Krisztina távol maradásán kívül azért sem lesz már így, mert mi sem leszünk már a Fonóban.

Döntésünk régóta érlelődött és ugyanaz a motiváció, mint a legtöbb esetben, amikor nem vették figyelembe a közönségünket, és azt akarták, hogy a következő program színpadtechnikai beállása okán mihamarabb „takarítsuk tisztára” a terepet, küldjük haza a vendégeinket.

Tudjuk, átérezzük, hogy leginkább a Dél-budaiakat ez kellemetlenül érinti, de némi vigasszal szolgálhatunk: ha nem is a szomszédban, és nem is kéthetente, de havi rendszerességgel lesz táncházunk a Millenárisban, ahova évek óta járunk koncertezni, jeles napozni, lemezbemutatózni, de állandó táncházunk még nem volt ezen a helyen. Most ősztől lesz, és azt az ígéretet kaptuk, hogy megfelelő érdeklődés esetén akár kéthetente is belecsaphatunk a húrokba. Mindemellett reménykedésre adhat okot az is a pórul járt „Fonó-látogatóknak”, hogy épp a múltkor írtunk a rákosligeti „Csekóról”, ahol sokévnyi szünet után indult újra a Kolompos táncház…Talán egyszer majd itt is…

Békás „újratöltve”

Ja, és ha már itt tarunk, egy újabb „visszatérés”!

Utolsó írásunkban szó esett egy új DVD-ről, amelyet a Békásmegyeri Közösségi Házban vettünk fel. Azért esett a választásunk erre a helyre, mert kb. 18 éve vagyunk-voltunk kapcsolatban ezzel az intézménnyel, így volt alkalmunk megismerni a hely adottságait. Hajdanában még a 100%-ban gyermekekből álló Kincső táncegyüttest kísértük (ma már az akkori gyerekek a saját gyermekeiket hozzák a táncházainkba), így gyakorta szerepeltünk a Közösségi Ház színpadán. Aztán, mivel sok óbudai óvodában is megfordultunk, reális igény mutatkozott egy rendszeres gyermektáncház iránt, s lőn… Hosszú évekig tartott az együttműködés, aminek egyszer csak vége szakadt- hogy most folytatódjon… Mert a tavalyi DVD felvétele során – köszönhetően a ház segítőkészségének, figyelmességének – igen jó munkakapcsolat alakult ki közöttük, s ennek a különös hozadéka lett a felkérés, majd az újrainduló gyermektáncház. Hát, hajrá!

A DVD-ről, illetve mi jöhet még?

No, és igen, újabb varázsszó is feltűnt itt az imént, a DVD! Ahogy ígértük, tavaly év vége felé meg is jelent „Jönnek a huszárok” címmel. Ha nem is tökéletes (a felvétel közben történt egy hangtechnikai „malőr”, amit nem tudtunk teljességgel kiküszöbölni), de szeretjük és büszkék vagyunk rá. És persze nem csak mi szeretjük, hanem azok is, akik látták már. Nekem például a kicsi lányaim mindig beöltöznek táncos ruhába és a végén mulatnak, közben meg örülnek, hogy „Ott van Apa!”… Sokan dicsérték, milyen fantasztikusak az animált grafikák, amelyek gyermekrajzokból készültek. A DVD ezen része nem csak a mi, hanem a felvételt készítő filmesek fantáziáját is megmozgatta, így nem kizárt, hogy egyszer majd napvilágot láthat az első „egész estés” animációs Kolompos DVD is.

Kőleves, vagy nem „kő”?

A távoli jövőből azonban most ugorjunk vissza a közeli múltba.

Szó esett legutóbb a Kőleves-mese színpadi változatáról. Én személy szerint ugyan a „főzős” mesét tartom a legnagyobb kihívásnak, hiszen onnantól, hogy „Hol volt, hol nem volt”, odáig, hogy „Itt a vége, fuss el véle” el kell készülnie kb. 200 adag „kőlevesnek”, és ha jó volt a mese, a levesnek sem szabad rossznak lennie! Ennek én vagyok a felelőse (a későbbiekben szándékozom erről is egy cikkféleségben megemlékezni), ami nem kis feladat. Most, a színpadi variációban azonban csakis a mese - a mesélés, a díszletek, a kellékek, a zene és a szereplők - vannak jelen a színpadon. Mivel ez egy friss produkció, és meglehetősen ritkán játsszuk, vagyis nem „rutinból” adjuk elő, rengeteg kedves pici baki, kedves pici esetlenség, sok új poén, vagyis IGAZI JÁTÉK van benne! Nekem ettől nagyon szerethető ez a mese, mert a közönséggel együtt dőlünk a kacagástól, ha valami ismeretlen helyzet áll elő. Nem mellesleg eddig nagy többségben olyan hihetetlenül jó „székely lány” illetve „Mátyás király” szereplőket fogtunk ki, hogy ők (ahogy szoktuk mondani) „vitték az előadást”, ahogy például Levente is sok esetben vitte a szót és a tüzet, sőt „játszott a tűzzel” mert „bejött a papírforma”! Ahogyan ugyanis tavalyi cikkünkben beharangoztuk, itt a zöldségektől a kolbászokon át a tűzig minden papírból készült.

Na, de ne szakadjunk még el a tűztől! Már volt itt kőleves ami tűzön fő, volt tűzről pattant székely leány, később, decemberben kigyúltak a gyertyák az adventi koszorúkon, a Karácsonyfákon s a csillagszórók hamvadó fénye mellett elbúcsúztunk a 2008. esztendőtől. A tűz azonban nem aludt ki, mert az év fordulója (Szilveszter) után néhány nappal már Szerencsen lobbant vagy parázslott fel újra attól függően, hogy malacpörzsölésről, kürtőskalács-sütésről, vagy finom, fűszeres olajban pácolt húsok grillezés útján történő megpuhításáról volt szó. Minderről majd a HAMAROSAN napvilágot látó „Visszapillantó” c. cikkben írunk…!

De tényleg!

Ifj. Timár Sándor

Folyt. köv.