Nos, hol is kezdődjön a történet?

Elvált szülők gyerekeként mondhatnám, mennyit szenvedtem, mert az apám követelt minden apás hétvégén, és balhézott, ha valami porszem került a gépezetbe!

Nem, nem így történt. Apu, mai nevén Papa ugyanazt az életet élte, mint én ma. Hét közben próbák, táncegyüttesek: Bartók, Állami, Gyöngyös, meg egyéb vidéki együttesek, és a többi. Hétvégén pedig az épp aktuális versenyek, fesztiválok, tanfolyamok és egyebek. Nagy ritkán én is a képbe kerültem. Egy idő után – már nem voltam csecsemő – feltettek a buszra, s Apu leszedett onnan, hogy elnavigáljunk Hazaországba. Útközben mesélt. Ma a gyerekeim ezt úgy hívják: fejből mesélt. De annál csodálatosabb meséket sosem hallottam. A Metrón a Népstadiontól a Moszkva térig, a Moszkva tértől az 56-os busszal a Gesztenyéskert utcáig kis kacsákról, nagy kacsákról, kis pipikről, kakasokról, tanyasi állatokról. S ott, a Gesztenyéskert utcánál leszálltunk, hogy egy megállónyit még tartson a mese, s közben az útszéli fák könnyeit – a kisebb-nagyobb – gesztenyéket szedegethessük. A Nyéki útig összegyűlt egy nagy zacskónyi. Azokat én hazavittem, s próbáltam gyufaszálakból megalkotni a mesék szereplőit több kevesebb sikerrel. Azok a kis gesztenyék már elenyésztek, a fiatalságom is már a múlté, de azok a séták örökre a szívembe-lelkembe vannak vésve. Köszönöm a meséket PAPA! S várom, hogy az utánam jövők is megosszanak valami hasonló élményt!

 

Kolompos koncert Temerinben

 

Zombor után Temerinben is telt ház fogadta a magyarországi, autentikus magyar népzenét játszó Kolompos együttest. A helyi színházteremben a temerini, szenttamási, tiszakálmánfalvi és pirosi gyerekek hangosan dúdolták az ismert dallamokat.

A Kolompos együttes 1988-ban alakult, 1990-től kezdve muzsikálnak gyermekeknek, óvodákban, iskolákban, gyermektáncházakban ismertetik meg a kicsikkel a népzene, néptánc és népszokások alapjait. Vajdaságba is ezért érkezett az öttagú zenekar, ahol most a decemberi ünnepkört helyezték előtérbe, mondja Nagy Zoltán, az együttes vezetője.

– Az együttessel egyidőben már megszületett az a gondolat, hogy a decemberi ünnepkörről is mutassunk meg a gyerekeknek sok mindent, a régi szokásokat, a falubeli játékokat. Legfőképp három dolgot emelünk ki ilyenkor decemberben, a kotyolás, amikor megvarázsolják a gyerekek a faluban a tyúkokat, hogy tojjanak több tojást (ez ma nem fért bele a programba), megmutatjuk a Luca széke készítést, a Luca boszorkázós játékunkat, eljátszuk a betlehemes játékot is, ami nagyon vidám. Noha az eredeti szöveget megtartottuk, egy kicsit mai, hiszen a mai gyerekeket kell szórakoztatnunk. Nem az a célunk, hogy valamit bemutassunk, mint a múzeumban, hanem, hogy ott éljék át ők is azt az élményt, hogy nevessenek, szórakozzanak – fejtette ki.

– Az egyik legfontosabb az, hogy szeressük a gyerekeket, másrészt pedig, hogy szeressük azt, amit csinálunk. Mi a népzenét nagyon szeretjük. Ez az alap, és ha ez a kettő megvan, utána már csak meg kell tanulni, hogy hogyan próbáljuk továbbadni a gyerekeknek, hogyan lehet velük megszerettetni. Nem a mi bemutatónk a fő cél, a mosolygás és a tapsok learatás, az a cél, hogy ők ezeket a régi-régi zenéket, játékokat, dalokat és táncokat szeressék meg, valahol a szívükben legyen benn, és ha később hallják, ne utasítsák el, hanem fogadják magukba. Mi mindannyian népzenészek vagyunk és a fellépések során a régen is használatos hangszereket szólaltatjuk meg, mint például az ütőgordont, a furulyát, a hegedűt, a brácsát, a bőgőt, a citerát – tette hozzá a zenekar vezetője.

Barna György a hegedűt szólaltatja meg a fellépéseken, és mint mondja, különösen jó érzés a vajdasági közönségnek játszani: – Itt a Délvidéken, és ugyanez elmondható a felvidéki és az erdélyi közönségre is, közelebb éltek a természethez, a lelki dolgokhoz, ahhoz, hogy egymás szemébe nézzünk, és nem a kütyüt figyeljük. Le tudjuk olvasni egymás arcáról az érzelmeket, itt ezt még nem felejtették el. Óriási élet van itt a fiatalokban, és ez borzasztó nagy kincs. Ez Budepestről azonban nem minden esetben mondható el – hangsúlyozta.

A temerini és a zombori koncertet a Magyar Nemzeti Tanács a belgrádi Balassi Intézet – Collegium Hungaricum, valamint a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával szervezte meg.

Ádám Csilla

http://www.vajma.info/cikk/kultura/11544/Kolompos-koncert-Temerinben.html
2016. december 1. [21:18]

Kapcsolódó tudósítás:

Ünnepre hangoló gyerekműsor Zomborban a Kolompos együttessel

Cikk

 



Értékteremtésből és hagyományőrzésből jeles - A Kolompos együttes előadásán jártunk

 2016-03-19


Forrás: http://www.igenelet.hu/cikkek/ertekteremtesbol-es-hagyomanyorzesbol-jeles--akolomposegyutteseloadasan-jartunk

Szilvási-Kassai Eszter írása az IgenÉLET portálról!

 Értékteremtésből és hagyományőrzésből jeles - A Kolompos együttes előadásán jártunk

Rendkívül kedves, nevelő, tanító, a gyermekek figyelmét maximálisan lekötő előadáson jártunk. A 25 éves Kolompos együttes március idusán számos helyszínen rengeteg kisgyereknek adta át a hazaszeretet és a nemzeti ünnepünk üzenetét. Az együttes minden alkalommal hangsúlyozza: bíznak abban, hogy a gyerekek később tudatosan teszik majd értékrendjükben a megfelelő helyre népi hagyományaink sokaságát, a népzenét és a néptáncot pedig felnőttként is szeretik és igénylik majd. 

 
Most Budapestre, egy óvoda tornatermébe jönnek. A kisgyerekek egész nap lázban égnek, hiszen délután a mulatságé lesz a főszerep. Találgatják, vajon mi lesz az előadáson, kik fognak fellépni, mit fognak mondani, hogyan kell majd táncolni. Ezer és ezer kérdés, és hozzá egy válasz van: Jönnek a huszárok!
 
A Kolompos együttes tagjai a legnagyobb titokban osonnak be az óvoda tornatermébe, hogy felkészüljenek a gyerekek által várva várt eseményre. Amikor pedig az ajtók kinyíltak: sikítozva rohannak be a kicsik, hogy aztán helyet foglaljanak az együttes tagjai előtt a tornatermi szőnyegeken. Tátott szájjal figyelik, hogy milyen hangszereket hoztak magukkal a zenészek: van itt medve hangot kiadó nagybőgő, cica hangon zenélő hegedű és egérke módjára cincogó tambura is. 
 
A kezdeti játék, éneklés és mondókázást követően pedig egy tanulságos mese elevenedik meg a szemünk láttára, melynek a kicsik is aktív résztvevői lesznek. Megjelent ugyanis Levente huszár, akinek szüksége van kis huszárokra és lánykákra is, hogy megvédjék a hazát. Kis kezek tucatjai lendülnek a magasba, mindenki a fejére akarja venni a piros csákót, a lányok pedig a fel szeretnék kötni a piros pöttyös kendőt. A csákóhoz kard párosul, a kendőhöz pedig keszkenő jár. A huszárok esznek, isznak, a lányok sürögnek-forognak, az ételeket alaposan megsózzák, hogy a daliás legények szerelembe essenek. 
 
Huszáros mesejáték
 
A huszárok azonban elindulnak a csatába, a szerelmes lányok pedig sírva intenek búcsút. Leventétől mindenki egy életre megtanulhatta a huszárok legfontosabb parancsát: "Ezt a zászlót soha el ne hagyd, ezt a zászlót kövesd egész életedben!" A gyerekek büszkén lengetik a piros-fehér-zöld zászlót, játszanak a kardjukkal és valóban úgy érezik: nekik most meg kell védeniük a hazát úgy, ahogyan több mint 160 évvel ezelőtt az igazi huszárok tették. A lányok sírnak-rínak, a győztes csatából azonban két nap után hazatérnek a huszárok és elkezdődhet a mulatság.
 
A gyerekek körtáncot járnak, a kis huszárok menetelnek, dobolnak, lengetik a nemzeti színű zászlót, miközben tekeredik a kígyó, aki rétes akar lenni. A mosoly pedig egyetlen percre sem olvad le a kicsi szájakról és a felnőttekéről sem. S hogy mi volt ennek az egy órás előadásnak az üzenete? Nos, talán az, hogy a mi felelősségünk az, hogy a márciusi ifjak továbbra is bennünk éljenek. A Kolompos együttes missziója pedig talán ezúttal is célba ért.

Szilvási-Kassai Eszter
Szilvási-Kassai Eszter

Kolompos Hirlevel
Egyszervolt.hu