December 12. 11:00 – Rózsa Művelődési Ház – 1181 Budapest, Városház u. 1-3.

December 19. 11:00 – Komédium Színház - 1054 Budapest Tüköry u. 5.

December 19. 17:00 – Csekovszky Művelődési Ház – 1172 Budapest, Hősök tere 9.

December 20. 11:00 – Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház – 1191 Budapest, Teleki út 50.

December 20. 15:00 – Óbudai Kulturális Központ – 1032 Budapest, San Marco u. 81.

Néhány információ az új lemezünkről

„Most ismét nagy fába vágtuk a fejszénket. Az egyik legkedvesebb műsorunkat, a karácsonyi ünnepkör általunk megjelenített szokásait, dalait, játékait „vittük színre”, alakítottuk hallható, hallgatható formába.

Nagy fába… hiszen meseszínházainkban Karácsony táján a sokszor eljátszott jeleneteket kellett láthatóból - hallgathatóvá varázsolni. „

A CD-n található dalok, játékok

1. Mennybôl az angyal 6:48

2. Kotyolás 8:04

3. Nagy Z.-Fecske Cs.: Betlehem 3:15

4. Betlehem kis falujában 4:01

5. Luca széke készítése 11:23

6. Barna Gy.-Fecske Cs.: Szép karácsony 3:13

7. Moldvai mulatság: Podu 3:06

8. Moldvai mulatság: Szerba 4:30

9. Betlehemes játék 8:27

10. Karácsonyi altató 2:50 55:46

Szereplők és hangszerek:

Barna György: hegedû, gitár, ének

Benedek Krisztina: ének

Nagy Zoltán: tambura, gitár, ének, mese

Szántai Levente: harmonika, ének

Tímár Sándor: brácsa, furulya, dob, ének

Végh Gábor: bôgô, ének

Zimber Ferenc: cimbalom

Egyéb információk:

Hangmérnök: Konorót János

A hangfelvétel az ETHNIC Hangstúdióban készült.

Fotó: Czire Zoltán, Kováts Tamás, Tímár Sándor

Grafika: Patro

Kiadó: Kolompos Kkt. 2009.

„…Mire végére érünk a játéknak, már a pásztorok is odaadták ajándékaikat Jézuskának - aludttejet, sajtot, túrót - a karácsonyi éjszakában elindulunk a hóesésben, fülünkbe cseng az altató dallama –…aludj, aludj – ropog a hó, mintha távoli csengettyű szólna, de mégse’, már csak saját szuszogásunkat halljuk, és a fenyves felől megmozdul a szél – sssíí, sssíí, sss.”

Kezdjük azzal, hogy kutya hideg volt. Már Szerencsre menet -18°C-ig zuhant a nem túl vendégváró és nem túl szívmelengető hőmérséklet (emlékszem, az első táboridézőn még „szinte pőrén”, + 10°C-ban pulóverben iszogattuk a forralt bort).

A kocsiban hagyott, ezért aztán teljesen eljegesedett üdítőmnek napok kellettek a cseppfolyósodáshoz (ami persze nem azt jelenti, hogy a félig jégkása állapotú, „bubijaitól” teljesen megfosztott lötty ettől ihatóvá vált). Nemkülönben mi is átfagytunk kissé, de azért a „velkamdrink”, vagyis a gönci barackpálinka és a forralt bor tartotta bennünk a lelket és a tüzet (ha már az előző cikkben a tűzzel „játszottunk”). Hasonlóképp jóleső melegséggel töltött el bennünket az a „0. napi ízkavalkád”, amit a fenségesen fűszerezett flekken, meg a faszénparázson életre keltett kürtős kalács okozott. És aztán igen felforrósodott a hangulat, amikor a Siklósi Krisztián-Zimber Feri+Kolompos akciócsoport szilánkokra törte a jéggé fagyott csendet azon az éjszakán. Szegény „előbb” (értsd: előző írásunkban), a malacpörzsölés okán említett röfi még nem sejtette, hogy ezen az éjszakán az ő elmúlását ünnepeljük. Másnap hajnalban erre is sor került, minek következtében másfél napig tartott az eszem-iszom, dínom-dánom az előbb feltárt körülmények között. Többek szerint nem is egy, hanem akár két röfi is áldozatul eshetett ennek a bulinak…én nem tudom, én azon a hajnalon, amikor ezek a kedves kis jószágok csárdáslépésben ugráltak át az Örök Vadászmezőkre (szegények, lehet, hogy valamit félreértettek és rossz irányba indultak), szóval akkor én mélyen aludtam…

Felébredvén már csak földi maradványaikkal találkozhattam, azok viszont ínycsiklandó formában tárultak elém. Megültük a tort, de a nagy eszem-iszom nem tartott sokig, mert átcsapott dínom-dánomba. Hamarosan sok „gyulabácsis” vidám ember vett körül és elindult a buli második napja, ami hasonlóképp az előzőhöz a hajnali órákban csúcsosodott ki, de ott és akkor már nem a malacokat, hanem a holnapot sirattuk… a holnapot, ami ismét kezdete lesz annak a pár nélkülöző hónapnak, ami aztán elvezet az újabb nagy szerencsi összetalálkozáshoz. Ez pedig a Tábor… Míg azonban tovább szánkáznék a téli visszaemlékezés havas-jeges ösvényén, álljunk megy egy szóra ennél a „gyulabácsis” kifejezésnél! Mert bizony, Szabó Gyula „bácsi” mára egy fogalommá nemesült. Kezdjük ott, hogy ez esetben a „bácsizás” a megtisztelés nyelvi formája, hiszen „Gyula bácsi” oly fiatalos, hogy önkéntelen felrémlik egy vicc bennem ennek okán: „Úgy szeretnék egyszer majd olyan öreg lenni, mint amilyennek látszom…”. Mert Gyula bácsi úgy dacol a korral és az őt (is) sújtó „korral járó” (értsd, ami a mi korukban, 2009-ben zajlik kis hazánkban) problémákkal, hogy az alig látszik rajta. De azért érezzük rajta a súlyt és a sújtást… Viszont a borai csodálatosak és belekortyolva az ember kicsit felsóhajt, a gondokat egy picit odébb tolja és csak a hegy levének zamatát élvezi, amely hol mézes, hol gyümölcsös, hol meg zöld dió ízű..

Szerencs - nyáron

És hopp, már vissza is robogtunk Szerencsről, ki is tavaszodott, s már alig várjuk a nyarat. Ha ez a cikk film lenne, most iszonyú sebességre kapcsolnánk, mint amikor egy szép nap néhány másodperc alatt lepereg pirkadattól a napszálltáig, s ily sebességgel hamar eljutnánk június 20-áig, amely az eddigi legkorábbi kezdőnap volt táboraink történetében. Sokaknak nem is volt ez egyszerű – mármint, hogy „pontosan megjelenjenek”, mert még nem csengett le az iskolaszezon -, de azért hamar megtelt a tábor és már 20-ától fogva népes vendégsereg ízlelgette a szerencsi „életérzést”…

Kezdeti nehézségek…

…hm… legyünk őszinték, idén ebben az ízvilágban azért volt némi fanyarság is, de ebben szinte kizárható az emberi tényező. Mert a felhős hangulatnak és a hűvös fogadtatásnak egy alapvetően szerencsétlen, (aktuálisan fogalmazva) „szerencsitlen” tényező volt az oka: az időjárás.

Nagy próbatétel elé néztünk hát 2009 júniusának végén, mely hónap csak a nevében és az ezredévnyi hagyomány folytán idézte fel a nyári évszak kezdetét. Egyébként a napi középhőmérséklet rokonságban állt a táboridéző hasonló adatával, azzal a csekély különbséggel, hogy akkor ez az érték -12°C körüli érték lehetett, júniusban szerencsére ez a pozitív tartományban volt ugyanennyi.

További nehézségek…

Az sem villanyozott fel bennünket túlzottan, hogy érkezésünk napján, és utána még vasárnap is a helyi rendezvények (agrár- és vadászati kiállítás- és vásár) miatt csak napokkal később tudtuk birtokba venni a szerencsi várat és kis híján kitömött szarvasok és vaddisznók közt zajlott az első várbéli tánctanítás. Addig viszont rendelkezésünkre állt a Bocskai István Gimnázium aulája. Ide cipeltük le naponta többször az összes cuccunkat, beleértvbe a hangszereket, hangosítást, szőnyegeket, párnákat…

Az ismét csak dermesztően hatott ránk az amúgy sem kellemes időben, hogy otthon felejtettük a hangosításunk egy olyan fontos alkotóelemét, aminek híján Csider Andor Úr nagyon szuper, de dögnehéz hangtechnikáját kellett igénybe vennünk, no meg a „karizmatikus” erőnket, amikor ennek a szupercuccnak az elemeit szállítottuk, mozgattuk. Szerencsére a táborozók semmit sem vettek észre ebből az apró bakiból, mint ahogyan az időjárás sem tudta a kedvü(n)ket szegni. Persze nem volt egyszerű a hatalmas létszámú táborozó sereget fedél alá juttatni az esős időben, illetve ellátni mindenkit megfelelő programmal, de a visszajelzések alapján úgy gondoljuk, sikerült.

A gödör alja…kutyául nehéz pillanatok…

Voltak persze mélypontok… Zoltánunk például a legesősebb, legszomorúbb hangulatú napon Leventével egyetemben épp Hidán Csabát várta a zord időben szürkén ásítozó szerencsi vasútállomáson, amikor egy csapzott, kivert kutyus bukkant fel az esőáztatta peronon, nyakában egy csuromvizes, nehéz kötéllel és egy kétméteres lánccal. Elkeseredetten botorkált a sínek közt ráaggatott terhével és olyan szerencsétlennek látszott, mint amilyennek sokszor mi is éreztük magunkat az időjárás gonosz szeszélye miatt. Fogalma sem volt, mint ahogy nekünk sem, honnan jöhet ennyi víz és ilyen hideg június vége felé. És akkor Zoli egy hirtelen elhatározástól vezéreltetve felpattant esőbiztos megfigyelőállásából és a szerencsétlen bőrig ázott állat segítségére sietett. Leoldotta a nyakában lógó nehéz istrángot és útjára engedte. A kutya hálásan nézett rá, majd barátságosan, mintegy köszönetképp megcsóválta a farkát és elporoszkált a szitáló esőben.

Hálából és köszönetből persze nemcsak Zoli kapott, hiszen a nap minden órájában éreztük, érzékeltük mindannyian, hogy vendégeink hálásak az embert próbáló körülmények miatt tett erőfeszítéseinkért, vagy azért, hogy a viszontagságok ellenére is remek hangulatot sikerült gerjeszteni és a szűkösebb lehetőségeink dacára is érdekes, értékes programokat tudtunk kínálni. Ugyanígy mi is hálával és köszönettel gondolunk vissza a sok szeretetre, a táborozók (köztük nagyon sok új) kitartására, figyelmességére, segítőkészségére.

És mégis élünk, s virulunk, sőt, jöttek a Csillagszeműek!

Nos, ilyen körülmények közt zajlott ez a nyolcnapos örömünnep, ahol a hűvös idő ellenére gyakran felforrósodott a hangulat.

Rögtön egy olyan fergeteges produkcióval indult a hét, amihez foghatót ritkán „láthattak” az ódon szerencsi vár vaskos falai. Vendégünk volt a Csillagszemű Táncegyüttes, akik a közelben edzőtáboroztak és elmondásuk szerint néhány, a repertoárban szereplő táncot az előadást megelőző napokban sajátítottak el. A műsor után ők maguk is tánctanítóvá váltak és az ő lábaikról lehetett ellesni a lépéseket a táncházban.

És jött Hidán Csaba…

Idén is köreinkben üdvözöltük Dr. Hidán Csaba történészt, aki eleink harcművészetéről, fegyvereiről, viseletéről, szokásairól tartott érdekfeszítő és sokunk számára lélekemelő előadást. Ezen alkalomból többen ki is próbálhatták az íjat, a szablyát és testközelből figyelhették meg a letűnt dicső korok tárgyi emlékeit (pontosabban azok nagy szakértelemmel elkészített, valósághű másolatait). Hidán Csaba előadása oly büszke hevületet sugárzott, hogy még a napocska is előbújt a felhők mögül.

És vendégünk volt Fecske Csaba

Volt egy másik Csabánk is idén, akihez nem volt ily kegyes a sors. Fecske Csaba költő-barátunk rögtönzött író-olvasó találkozója majdnem balul sült el, mivel az inkább szülők érdeklődését bíró beszélgetős program alatt kitört vihar bekergette az aprónépet is a vár előadótermébe, ahol szegény Csaba bátyánknak még mikrofonnal sem sikerült ellensúlyozni a kinti zivatar zaját, illetve a teremben tomboló hangorkánt. Segítendő az ifjúkori emlékeit gyermeki őszinteséggel feltáró költőnek időnként a húrok közé csaptunk és elmuzsikáltunk jó néhány Fecske Csaba számot. Azért a kaotikus helyzet ellenére a szerző „Tolvaj szél” c. gyermekverses könyvének 20 példánya (ennyit vittünk le Szerencsre) pillanatok alatt elkelt, vagyis érdeklődésből nem volt hiány. Aki nem tudott hozzájutni a könyvhöz, annak ajánljuk ezt a linket: Holnap kiadó

Eljött a Batyu Színház is

Ennél békésebb és csendesebb körülmények közt került sor a Batyu Színház szívet melengetően üde előadására, amely a „Szegény ember gazdagságá”-t hivatott bemutatni a nagyérdeműnek. A népi romantika elemeivel megtűzdelt, Albert Péter rendező által színpadra vitt mesében Okos Katica (Kontha Nelli) és Magyari Mihály (Seder Gábor) történetét ismerhettük meg sok kedves kis humorral, és természetesen, ahogy kell a szerelem ismét diadalmaskodott. Aki nem hiszi, járjon utána (a Batyu Színház programjai itt elérhetők: Batyu Színház.

És akikről még nem szóltunk…

…mégis a tábor nélkülük elképzelhetetlen lenne: Hát először is emeljük meg képzeletbeli süvegünket a kézműves csapat előtt, akik idén is szenzációs portékákkal kápráztattak el bennünket. Nekik sem volt egyszerű az életük, „Pöcökék” naponta újjávarázsolták a viharvert várbéli installációkat, a kollégiumi különítmény pedig (Rita, Emese, Maja, Dodó, Szilárd) az ebédlőben volt kénytelen tanyát verni a rossz idő miatt. Kuriózumként említendő a kürtőskalács-sütés, melyet Margó vezényelt le. A tábor egyik csúcspontja is a kézművesek, egész pontosan Dodó és Varga Szilárd „számlájára írható”, akik ménesnyi falovat és több tucat zászlót gyártottak a gyerekekkel és az épp arra kószáló szülőkkel, majd a kollégium udvarán Drabb Lilla furulyásainak kíséretében (némi vonós támogatással) színpompás lovas felvonulást tartottak. Először volt vendégünk idén Dezső Piroska hegedűs, aki Benedek Krisztina Tipegő-topogóját színesítette nem csak hegedűjátékával, hanem a foglalkozás alatt megszólaltatott sok egyéb kis hangszerrel és zörgő-börgő, zajkeltő instrumentummal.

Piroskával a későn kelők is találkozhattak az esti táncházakban és a tábortűznél, ahol közös muzsikálásra invitáltuk a kibővített (Siklósi Krisztián, Zimber Feri, Gyuri, Zoli, Gábor, Sanyi összetételű) Kolompos (nagy)zenekarba, melyben ifjú barátunk a „Gardonos” Boldizsár is szerepelt. Külön szeretnék a tábortűznél vigadók és a késő esti-kora hajnali mulatozók nevében köszönetet mondani egy helybéli nagy szívű- és tehetségű fiatalembernek, Lukács Pali klarinétosnak, aki amikor csak ideje engedte (sokszor éjszaka, aznapi fellépése után érkezett körünkbe), velünk tartott és valóban szívvel-lélekkel-klarinéttal-tánccal színezte muzsikánkat.

Idén az apák táncát a Bartók Béla Táncegyüttes veteránja, Varga Zoltán vezette, míg a szebbik nem tánctudományát Fábián Kovács Szilvi gyarapította, aki az Újvilágból hozta haza régi kincseinket, a magyar táncokat, énekeket, hogy átadhassa a táborozó anyáknak.

Mindenki más, akit itt nem említettem, bemutatkozhatott a gálaesten, amely idén is a Tábor záróakkordja volt.

Nem szóltam a rendhagyó Kőleves meséről sem, amely idén különleges elegye volt az év közbeni színpadi, illetve a megszokott tábori előadásnak. Erről azonban a Visszapillantás 2-ben fogok bővebben mesélni, fellebbentve néhány kulisszatitkot a mesével, illetve a levessel kapcsolatban.

Szóval hamarosan folytatjuk…

De TÉNYLEG!

Ifj. Timár Sándor

Változások

A cím persze akár „Évforduló” is lehetne, hiszen közel egy éve, hogy „megállt az élet” itt a Kolompos együttes honlapján. De attól, hogy az idő „vasfoga” kitépett 11 hónapot internetes kalendáriumunkból, megkezdett történetünk az utóbbi írásunk szerint folyt tovább, sőt az események néhány esetben túl is haladták az ott leírtakat.

Itt van rögtön a „Tipegő-topogó Gyermekjátszó”, amelyet az elkövetkezendő néhány hónapban hiába is keresgélnek az érintettek, ugyanis Krisztina jelenleg egy még tipegni-topogni sem képes emberpalántát hordoz a szíve alatt, akinek az érkezése a napokban várható. Ebből nem nehéz kitalálni, ha lesz is hajlandósága annak az apróságnak előbújni erre a csúnyácska világra, azért az anyuka jelenlétére várnunk kell még egy ideig.

De ha már a „Tipegő-topogó”-ról esett szó, nem hagyhatjuk említés nélkül a Fonót sem, ahol idén tavaszig ez a gyermekjátszó előzte meg a Kolompos táncházakat. Nos, a jövőben ez Krisztina távol maradásán kívül azért sem lesz már így, mert mi sem leszünk már a Fonóban.

Döntésünk régóta érlelődött és ugyanaz a motiváció, mint a legtöbb esetben, amikor nem vették figyelembe a közönségünket, és azt akarták, hogy a következő program színpadtechnikai beállása okán mihamarabb „takarítsuk tisztára” a terepet, küldjük haza a vendégeinket.

Tudjuk, átérezzük, hogy leginkább a Dél-budaiakat ez kellemetlenül érinti, de némi vigasszal szolgálhatunk: ha nem is a szomszédban, és nem is kéthetente, de havi rendszerességgel lesz táncházunk a Millenárisban, ahova évek óta járunk koncertezni, jeles napozni, lemezbemutatózni, de állandó táncházunk még nem volt ezen a helyen. Most ősztől lesz, és azt az ígéretet kaptuk, hogy megfelelő érdeklődés esetén akár kéthetente is belecsaphatunk a húrokba. Mindemellett reménykedésre adhat okot az is a pórul járt „Fonó-látogatóknak”, hogy épp a múltkor írtunk a rákosligeti „Csekóról”, ahol sokévnyi szünet után indult újra a Kolompos táncház…Talán egyszer majd itt is…

Békás „újratöltve”

Ja, és ha már itt tarunk, egy újabb „visszatérés”!

Utolsó írásunkban szó esett egy új DVD-ről, amelyet a Békásmegyeri Közösségi Házban vettünk fel. Azért esett a választásunk erre a helyre, mert kb. 18 éve vagyunk-voltunk kapcsolatban ezzel az intézménnyel, így volt alkalmunk megismerni a hely adottságait. Hajdanában még a 100%-ban gyermekekből álló Kincső táncegyüttest kísértük (ma már az akkori gyerekek a saját gyermekeiket hozzák a táncházainkba), így gyakorta szerepeltünk a Közösségi Ház színpadán. Aztán, mivel sok óbudai óvodában is megfordultunk, reális igény mutatkozott egy rendszeres gyermektáncház iránt, s lőn… Hosszú évekig tartott az együttműködés, aminek egyszer csak vége szakadt- hogy most folytatódjon… Mert a tavalyi DVD felvétele során – köszönhetően a ház segítőkészségének, figyelmességének – igen jó munkakapcsolat alakult ki közöttük, s ennek a különös hozadéka lett a felkérés, majd az újrainduló gyermektáncház. Hát, hajrá!

A DVD-ről, illetve mi jöhet még?

No, és igen, újabb varázsszó is feltűnt itt az imént, a DVD! Ahogy ígértük, tavaly év vége felé meg is jelent „Jönnek a huszárok” címmel. Ha nem is tökéletes (a felvétel közben történt egy hangtechnikai „malőr”, amit nem tudtunk teljességgel kiküszöbölni), de szeretjük és büszkék vagyunk rá. És persze nem csak mi szeretjük, hanem azok is, akik látták már. Nekem például a kicsi lányaim mindig beöltöznek táncos ruhába és a végén mulatnak, közben meg örülnek, hogy „Ott van Apa!”… Sokan dicsérték, milyen fantasztikusak az animált grafikák, amelyek gyermekrajzokból készültek. A DVD ezen része nem csak a mi, hanem a felvételt készítő filmesek fantáziáját is megmozgatta, így nem kizárt, hogy egyszer majd napvilágot láthat az első „egész estés” animációs Kolompos DVD is.

Kőleves, vagy nem „kő”?

A távoli jövőből azonban most ugorjunk vissza a közeli múltba.

Szó esett legutóbb a Kőleves-mese színpadi változatáról. Én személy szerint ugyan a „főzős” mesét tartom a legnagyobb kihívásnak, hiszen onnantól, hogy „Hol volt, hol nem volt”, odáig, hogy „Itt a vége, fuss el véle” el kell készülnie kb. 200 adag „kőlevesnek”, és ha jó volt a mese, a levesnek sem szabad rossznak lennie! Ennek én vagyok a felelőse (a későbbiekben szándékozom erről is egy cikkféleségben megemlékezni), ami nem kis feladat. Most, a színpadi variációban azonban csakis a mese - a mesélés, a díszletek, a kellékek, a zene és a szereplők - vannak jelen a színpadon. Mivel ez egy friss produkció, és meglehetősen ritkán játsszuk, vagyis nem „rutinból” adjuk elő, rengeteg kedves pici baki, kedves pici esetlenség, sok új poén, vagyis IGAZI JÁTÉK van benne! Nekem ettől nagyon szerethető ez a mese, mert a közönséggel együtt dőlünk a kacagástól, ha valami ismeretlen helyzet áll elő. Nem mellesleg eddig nagy többségben olyan hihetetlenül jó „székely lány” illetve „Mátyás király” szereplőket fogtunk ki, hogy ők (ahogy szoktuk mondani) „vitték az előadást”, ahogy például Levente is sok esetben vitte a szót és a tüzet, sőt „játszott a tűzzel” mert „bejött a papírforma”! Ahogyan ugyanis tavalyi cikkünkben beharangoztuk, itt a zöldségektől a kolbászokon át a tűzig minden papírból készült.

Na, de ne szakadjunk még el a tűztől! Már volt itt kőleves ami tűzön fő, volt tűzről pattant székely leány, később, decemberben kigyúltak a gyertyák az adventi koszorúkon, a Karácsonyfákon s a csillagszórók hamvadó fénye mellett elbúcsúztunk a 2008. esztendőtől. A tűz azonban nem aludt ki, mert az év fordulója (Szilveszter) után néhány nappal már Szerencsen lobbant vagy parázslott fel újra attól függően, hogy malacpörzsölésről, kürtőskalács-sütésről, vagy finom, fűszeres olajban pácolt húsok grillezés útján történő megpuhításáról volt szó. Minderről majd a HAMAROSAN napvilágot látó „Visszapillantó” c. cikkben írunk…!

De tényleg!

Ifj. Tímár Sándor

Folyt. köv.

Jön, JÖN, JÖÖÖÖN!

Mint az az előző cikkünkből kiderült, idén nem ”stúdióztunk”, vagyis nem készült új CD, de ahogy tavaly sem hagytuk újdonság nélkül azokat, akik a koncerteken túl szeretnek otthon is látni-hallani bennünket, úgy idén sem lesz másképp, hiszen jön, Jön, JÖÖÖÖN a várva várt új Kolompos DVD, és vele együtt „Jönnek a huszárok”! Ez ugyanis új kiadványunk címadója, amiből sejteni lehet, hogy ez a mesejáték is szerepel a korongon sok más, számunkra kedves zenével, és, a nyári visszaemlékezésekben is megemlített, a magyar-madjar találkozón is bemutatott Csodaszarvas-legendával együtt.

A felvételek a Békásmegyeri Közösségi Házban készültek még március végén, és azóta is folynak a videó-vágási, hangkeverési, animációs és egyéb utómunkálatok. Mi is nagyon várjuk a végeredményt, ami egy komoly csapatmunka (mintegy másfél tucat szakember) gyümölcseként kerül majd a nagyérdemű elé nagyjából a „szokott” időben, november környékén.

„Kolompos revival” a Csekóban

Hol volt, hol nem volt – kezdődhetne ez a régi új Kolompos mese – volt egyszer egy táncházunk a fővárosi „végeken”, egész pontosan Rákosligeten, amely ugyan kicsit döcögősen indult, de néhány év alatt komoly érdeklődésre tett szert, elsősorban a kerületben, de voltak, akik messzebbről is eljöttek a Csekovszky Árpád Művelődési Házba, ahol kétheti rendszerességgel tartottunk jó kis mulatságokat gyerekeknek. Sőt, egy időben itt „üzemelt” az utóbbi másfél évtized egyetlen Kolompos felnőtt táncháza is, mely fénykorában 60-70 táncos lábú apát-anyát vonzott alkalmanként (azaz havonta). Aztán különböző okok miatt ez is és a Kolompos gyermek program is megszűnt. Sok levelet, telefont kaptunk ez ügyben, sokan pedig követtek bennünket más helyszínekre, illetve megmaradt a kapcsolatunk a környékbeli óvodákkal.

Azóta sok víz lefolyt a Rákoson és persze nem szakadtunk el teljesen sem a kerülettől, sem a „Csekótól”, mert évente egy-két alkalommal szerepeltünk a Ház szervezésében nagyobb rendezvényeken.

Most azonban valami más történt, mert idén ősztől havi szinten egyeztettünk táncház- időpontokat a Ház szervezőivel, így remélhetően sok olyan ismerős családdal találkozunk majd, ahol azóta kistesók születtek, illetve szeretettel várjuk azokat is, akiket még nem ismerünk, de bizonyára hamar összebarátkozunk („cikkzárta” utáni hír, hogy lezajlott az első két táncház és nagyon pozitív élményekkel hagytuk el a művelődési ház patinás épületét! Úgy gondoljuk, szép lesz a folytatás, mert végre összhang van a közönség, a vendéglátó intézmény és a zenekar közt. Reméljük mindannyiunk örömére ez így is marad!)

Ehető díszletek, kőleves papírból…

Elérkezett a szőlőszüret ideje, s azzal a jó hírrel kezdünk neki az őszi mulatságoknak, hogy az idei termés rendkívül ízletes és bőséges a gazdák szerint! Persze az érett fürtök csak akkor menekülnek meg a torkos madarak elől, ha elénekeljük a szőlőőrző dalunkat és eljátsszuk a seregélyes játékunkat. Utána indulhatunk is képzelt puttonyunkkal a szüretre, és némely előadásunk végén meg is kóstolhatják a gyerkőcök a „szóló szőlőt” és a mosolygó almákat, amelyek mindaddig a műsor díszleteként szolgálnak.

Ezzel azonban még nem ér véget az ínycsiklandó mesék sora, mert idén ősszel először színházi körülmények közt is bemutatjuk a Kolompos Táborban nagy sikert aratott Kőleves mesét. Azt előre eláruljuk, főként azok kedvéért, akik nyáron a valóságban is megízlelhették az 50 literes „kőlevesfőző-üst” tartalmát, hogy sajnos a gasztronómiai élményt a színpadon nem tudjuk feleleveníteni. Viszont lesz a mesében obsitos katona, zsugori öregasszony, Mátyás király, székely ember, székely leány és lesz kő is, meg bogrács is állvánnyal, papírzöldséggel papírkolbásszal és papírtűzzel. Ha pedig a végén hiányozna az igazi leves, már most megígérem, hogy elkövetkezendő cikkünkben felfedem a Kőleves-főzés fortélyait, leírom a receptjét, sőt, elárulok néhány kulisszatitkot is, például, miként készül a „kibővített” tábori mennyiség, mely évről évre maradéktalanul elfogy.

Jó étvágyat és jó szórakozást kívánunk minden kedves látogatónknak!

-ts-

Négyszáz-négyszázötven résztvevőt ellátni szellemi és testi táplálékkal nem kis feladat, de a Kolompos Családi Tábor sikere mutatja, hogy bírjuk a munkát. Igyekszünk most is mindent megtenni annak érdekében, hogy kicsik is, nagyok is jól érezzék magukat ez alatt a „hosszú” hét alatt.

Az elmúlt évek egyik legnagyobb változása a Rákóczi-vár belső udvarának birtokba vétele volt. Köszönjük a szerencsiek rugalmasságát!

A Pöcök Egyesület tagjai díszítik, szépítik számunkra – bár ez nem jó kifejezés, mert önmagában is gyönyörű a vár és várbelső – inkább alakítják, talán kicsit elvarázsolják – főképp a gyerekek örömére. Ide kapcsolódik a délelőtti és koradélutáni táncos foglalkozások áthelyezése is a kollégiumi ebédlőből a várbéli hajdani lóistálló (ma a művelődési ház színházterme) vastag falai közé. Itt nagyobb a hely, és az ódon falak némi enyhülést adnak a nagy melegben.

Folytatva a változások felsorolását, íme három olyan program, amely iránt töretlen az érdeklődés: a Zenetanoda, a Festőtanoda és Benedek Krisztina vezette énektanítás. Ennek kapcsán jegyeznénk meg, hogy nagyon-nagyon örülünk annak, hogy a felnőtt táborlakók egyre inkább szeretnének jobban elmélyedni hagyományaink gyönyörű világában. Kezdetben számunkra nagy kérdés volt: hogyan tudjuk majd a felnőtteket szórakoztatni? Tetszeni fog nekik a „hagyományőrzés” ilyen formája, nem tekintik majd unalmasnak? Az évek pont az ellenkezőjét bizonyították.

Siklósi Krisztián hegedűs és Zimber Ferenc cimbalmos barátunk immáron második táborban segít nekünk, Kolomposoknak a muzsikálásban, a jó hangulat megteremtésében. Akik ismerik már őket, már szinte el sem tudják elképzelni a Kolompos tábort nélkülük. Akik nem ismerik, azoknak lesz lehetőségük a kilenc nap alatt megcsodálni tehetségüket, muzsikáló kedvüket.

Hidán Csaba tanár úr idén a Mátyás-korabeli világot mutatja meg nekünk. A Bodrog Néptáncegyüttes igazi, jelmezes, fergeteges táncbemutatót tart, Gyebnár László folytatja tánctanítását kicsiknek és nagyoknak. A Levendulaszínház vásári mókával szórakoztat bennünket, a kézművesek pedig az első pillanattól kezdve készen állnak arra, hogy ezer érdekes dolgot mutassanak és tanítsanak.

Az eltelt öt év – hisz az első tábor szervezése, az első lépések bizony már több is, mint öt évvel ezelőtt kezdődtek – sok-sok változása mellett, változatlan a helyi szervezők szeretete, kedvessége. Ezt a régi táborosok már számtalanszor megtapasztalhatták, az újak pedig rövidesen megismerik. Csider Andor igazgató úr, Margó, Zsuzsi, Julika, a konyhás nénik és a többiek olyan pluszt adnak a tábor hangulatához, amit sok nagyvárosi már rég elfelejtett, vagy nem is ismert soha – az önzetlen vendégszeretetet.

Reméljük, mi Kolomposok is meg tudjuk mutatni, hogy bár sok mindenben mi is változunk, vannak olyan alapok, amelyekben változatlanok az elképzeléseink. Az elhivatottság, gyermekszeretet, hagyomány- és hazaszeretet.

Kolompos együttes

Mi is történt ebben az időszakban, ebben a villanásnyi két hónapban, amit már úgy hívunk, 2008. Menjünk visszafelé az időben, nézzük meg Kolompos szemmel az eseményeket.

Nemrég sikerült csapatainknak bevenniük Kecskemét városát. Két kedves meghívásnak is eleget tudtunk tenni. A Kecskeméti Ifjúsági Otthon, valamint az Erdei Ferenc Művelődési Központ is néhány nap eltéréssel adott teret a Kolompos Mulatságoknak. Vitéz Levente vívta csatáját az út porával, tüskékkel, ágakkal, napsütéssel, esővel, fáradtsággal, no meg a háromfejű sárkánnyal. A másik műsoron pedig Tavaszt hívogattunk, kiszézéssel, kanásztánccal, naphívogatóval, esőcsalogatóval, Tavaszi szél vizet áraszt-tal.

Nagyon kedves közönséget ismerhettünk meg a kecskemétiekben, mind a felnőttek, mind a gyerekek nagyszerű „játszópajtásnak” bizonyultak, remélem, találkozunk még velük!

Gyakran szokták kérdezni személyesen is, levélben is, „a Kolompos együttes nem tervezi, hogy … városunkba (kis falunkba) eljönne műsort tartani”. Mindig az a válaszunk, mi szívesen megyünk, ha időnk engedi bárhová, ahova hívnak. Elsősorban a helyi művelődésszervezőket kell megtalálni és meggyőzni, hogy az emberek szeretni fogják a Kolompos Mulatságokat.

Kecskemét számunkra is a legjobb példa, hogy akár négy nap eltéréssel is lehet műsorokat szervezni egy városban. Köszönjük!

Ismét szerepelhettünk élőben a Bartók Rádióban! Az egy éve, Lukácsházi Győző szorgalmazására indult Bonbon Matiné sorozat a rádióban nagy sikert aratott. Sokan a 6-os stúdióban és még többen a rádiókészülékek mellett hallgatják végig a muzsika, a zenehallgatás népszerűsítését célul kitűző műsorokat. Idén igazi zenés rádiójátékot adtunk elő, az Egyszer egy királyfit. Mi is nagyon élveztük az élő rádióadás semmivel össze nem hasonlítható élményét. A sikeren felbuzdulva lehet, hogy jövőre megpróbálkozunk egy másik mesejátékkal, mondjuk a Furulyás Palkóval!

„Elmúlott a rövid farsang, búsulnak a lányok.”

A Rákoskerti Művelődési Ház, a Csekovszky Művelődési Ház, a Rózsa Művelődési Ház, Benczúr Ház, a székesfehérvári Barátság Háza, a Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház, a gödöllői Petőfi Sándor Kulturális Központ, a szigetszentmiklósi Városi Könyvtár, Fonó Budai Zeneház, Erzsébetligeti Színház, a veresegyházi Váci Mihály Művelődési Ház – mindannyian otthont adtak farsangi mulatságainknak. Sok-sok száz csemete és szüleik mulatoztak, hol jelmezben, hol jelmez nélkül a néha-néha már a „farsang farkán is túlcsúszott” műsorokon.

Had’ ejtsek szót még néhány kezdeményezésről. Tavaly ősztől járunk szinte havi rendszerességgel Törökszentmiklósra, az Apáról Fiúra Alapítvány szervezésében, a város önkormányzata támogatásával. A helyi akarat, eltökéltség, az emberek nyílt érdeklődése, ha összefog a városi honatyákkal -lám-lám - havonta teltházas műsorokat eredményez.

Szinte ugyanezt írhatnám Dunakesziről is. Bár itt még csak egy szereplésünk volt – nagyon sokan vettek részt a Széchenyi István Általános Iskola szervezésében megtartott Kolompos Mulatságon. Reméljük lesz, lehet folytatása!

Újjáéledt a kapcsolatunk a XVII. kerületi Csekovszky Művelődési Házzal is. A tavalyi műsorokon és a farsangi telt ház láttán felbuzdulva máris több előadást kötöttek le a ”Csekóba”.

A sok-sok óvodás, iskolás szereplés mellett jártunk Bécsben a Collegium Hungaricumban, Budapesten a belvárosi Kossuth-klubban, valamint a hidegkúti Klebelsberg Művelődési Központban.

Az elmúlt időszak egyik szívet melengető élménye számunkra, hogy első mesekönyvünk, az Egyszer egy királyfi sikert aratott a gyermekek és a családok körében. Ahogy Szántai Levente november végi cikkében írta, sok vívódással és bizakodással vágtunk neki ennek a számunkra ismeretlen útnak. Könyvkiadás, tervek, rajzok, gondolatok, grafikusok, egyezkedések, szándékok, nyomda, kalkulálás, költségvetés, időpontcsúszások, megjelenés, izgalmak, raktározás, terjesztés.

Már az első lépéseknél megtapasztaltuk az út nehézségeit és szépségeit is. Boldogok vagyunk, hogy sokan dicsérik- milyen igényes kiadvány sikerült létrehoznunk. Többek kérdésére és az elmúlt időszak bizonytalanságait eloszlatva írom: az ANIMA Könyvesbolthálózat boltjaiban kapható az Egyszer egy királyfi mesekönyv. Nemrég még úgy volt, hogy az Alexandra is forgalmazza, de az utolsó pillanatban, már szerződéskötés, sőt a könyvek átvétele után - valami történt. Nem tudjuk, hogy mi, nem mondják meg, így csak találgathatunk, hogy - mint a régi szép időkben - „illetékes elvtárs” leszólt, és mi már mehettünk is a kéthete náluk lévő könyvekért.

De nem azért kezdtem erről írni, hogy keseregjünk! Dehogy! Hisz a mesekönyvünk is azért született, hogy a legelső, máig is népszerű CD-nk más formában, nézhető, kézbe fogható, igazi mesekönyv formában tovább örvendeztesse a kicsiket és nagyokat egyaránt. Sokak javaslatára, folytatjuk tovább! Még idén elkészülnek a Furulyás Palkó tervei. Hogy mikor jelenik meg, nagyban függ a Kolompos együttes „teherbíró képességétől” is. Idén ugyanis tervezünk egy DVD megjelenést, valamint készül a következő lemezünk, a Kiskarácsony-Nagykarácsony is.

Ennek kapcsán eszembe jutott egy közelmúltban íródott szülői levél. Egy kedves apuka soraiból idézek:

„Minden CD-teket meghallgattam már legalább 2000-szer. A népek nem akarnak mást. Nem és kész. Nyugtalanok lesznek, és elvonási tüneteik vannak, ha játék vagy bármi mojolás közben nem szól kolomp. Az autóban meg felriadnak, ha vége. Kérem az új CD-t. Mit kérem, követelem! …Nekem ez jár!...”

Lassan visszaértünk az időben az év elejére.

Ki emlékszik már arra! Hol van már a január eleje, hol van már a Táboridéző Szerencsi Mulatság! Pedig néhány sort megérdemel az a január 4-5-6-i gyermek és felnőtt mulatság. Megérdemel, mert többeknek az a véleménye, hogy a táncházak és előadások sorozatában ez az együtt eltöltött néhány nap igazán megérintette a szíveket, lelkeket. Bár sok mindent tudunk már a jókedv-keltésről, nevettetésről, mégis néha elragad minket is egy remek érzés, és visz magával… (mint a sárkány Viola királykisasszonyt)

Biztosan kell hozzá a jó ötlet -Csider Andor szerencsi Igazgató Úr ötlete- legyen „hagyományőrző” disznóvágás– kevés „rettenettel”, sok érdekességgel, finomsággal. Hozzájárul, hogy sokan már „hazajárunk” Szerencs városába. Kell, hogy két napig szóljon a muzsika kiegészülve Siklósi Krisztián hegedűs és Cimber Ferenc fiatal cimbalmos mesterrel. Kell hozzá az a kedvesség, hogy a Szerencsi Középiskolai Kollégium dolgozói, tanárai, szabad tűzön sütött husival, forralt borral, teával várjanak minket péntek délután. Hozzájárul a jó hangulathoz a hó, és a kollégium udvarán szánkózó, csúszkáló, hógolyózó gyerekek.

De ezek mind csak földi dolgok. Egészen egyszerűen kell valami égi, isteni, valami fölöttünk álló, ami elrendeli a történéseket. Kell a mindannyiunkban meglévő közös akarat, ami ha összeadódik, tündérpálcájával megsuhintja a mulatságot. Hát ez az a suhintás, amitől megélénkülnek a színek, gyönyörű az idő, szikrázó napsütéses hideg lesz a disznóölés napján, és amitől Gyula bácsi pincéjében ízekkel telnek meg a borok.

Hát, csak ennyit jelentett számunkra az a bizonyos január eleje…

Várjuk a tavaszt, készülünk a nyárra, készülünk az ötödik Kolompos Családi Táborra!

Nagy Zoltán

„Régóta töprengtem azon, hogy milyen jó is volna az általunk előadott zenés mesejátékokat mesekönyv formájában is megjelentetni. Nem vagyok grafikus, sem festőművész, ellenben rajzolni mindig is szerettem.

Egy nap odaálltam Zoli elé, és - mint a mesében - „egy életem, egy halálom” elmondtam neki, hogy mesekönyvet szeretnék rajzolni. Meghallgatta, hogy mire „vetemednék”, s csak annyit mondott: Rajzold meg! Nekiláttam hát rajzolgatni, úgy ahogyan az én képzeletemben él a mese. Amikor megmutattam az első rajzokat a fiúknak, bizony nagyon izgultam, vajon mi lesz a véleményük. Tetszett nekik, és Zoli hajdani szerkesztői tapasztalatait felhasználva (FolkMAGazin) összeállítottuk a terveket. (ezt ide – azt oda).

Számomra az már csak hab volt a tortán, amikor egy igazi grafikus, Herendy Csilla – neki és Baukó Bernadettnek köszönhetjük a könyv szerkesztését – elismerően szólt a rajzokról, sok jó ötlettel segítve a munkánkat. A mesekönyv kedves színei Herendy Veronika munkáját dicsérik.

Sokat ültünk fölötte, töprengtünk, beszéltünk róla, szeretgettük. Igyekeztünk igényes, egyedi, az együttes kiadványaihoz illő mesekönyvet alkotni, melyben reméljük, hogy sok örömét leli kicsi és nagy egyaránt.”

Szántai Levente

Most jöjjön a felhívás!

Igazi csemegének ígérkezik a Kolomposok „rendes évi” tábori élmények fel- és visszaidéző bulija Szerencsen, 2008. január 4-5-6-án. Valóságos is és egyben misztikus élmény is lesz, hisz muzsikákkal, táncokkal, étkekkel és babonázó italokkal „révedünk” - álmodjuk vissza a nyári szép napokat. És valóságos, mert fülünkkel halljuk majd a muzsikát (a Kolompos mellett szeretett zenész-énekes barátaink Benedek Krisztina, Siklósi Krisztián, Zimber Feri is ott lesznek), szemünkkel látjuk kicsinyek és nagyok mulatérozását, egész testünkkel érezzük a tánc és az Újévköszöntő forgatag szívet melengető pezsdülését.

Csider Andor igazgató úr vezetésével a szerencsiek megint kitettek magukért! Amolyan hagyományos disznóvágás-feldolgozás vendéglátás lesz szombat reggeltől délig. Természetesen az ezzel járó munkákkal, aktív részvétellel és látványossággal, falatozással együtt. Így bővült a tavalyi kétnapos mulatság háromnapossá.

Érkezés péntek estefelé, vacsora és a legutóbb beígért hógolyózás, szánkózás. Ismételten megrendeltük a havat, és bepótoljuk a tavaly elmaradtakat. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a legutóbbi hónélküli táboridéző gyertyafényes, husisütős, kintasztalos, beszélgetős, eszegetős, forraltboros, melegteás érkezés hangulata szinte fölülmúlhatatlan… – lenne, ha nem érkezne el 2008. január negyedike.)

Gyula bácsi borocskái készülnek, szakértő kóstolásra várnak a bortételek - vajon csakugyan olyan jó volt a 2006-os esztendő?

Szombat reggel és délelőtt - ahogy fentebb említettem - a hagyományos disznófeldolgozás jegyében telik. Délután a „szokásos” hógolyózás, Kicsinyek Tánca. Este mulatság – hajnalig, vasárnap reggeli és hazautazás.

Árak: szállás és étkezés együtt felnőtteknek 9.300.- Ft, gyerekeknek 7.900.- Ft. Jelentkezni lehet levélben a tabor@kolompos.hu címen.

Kolompos együttes

Mivel Ön a Kolompos együttes honlapjának Vendégkönyvében két kérdést is feltett nekünk, de elérhetőségét nem tüntette fel, nem maradt más lehetőségünk, mint hogy ugyanitt, a kolompos.hu-n válaszoljunk.

(Azért, hogy minden Kedves Olvasónk számára érthető és értelmezhető legyen ez a levél, idéznénk az Ön szavait:)

"Egyet nem értek! Hogy lehet az, hogy a Mesezenekar éppen az ellenkezőjét hirdeti, mint a Kolompos és sok más hasonszőrü előadók = Ne másolj, vedd meg méregdrágán a lemezünket. A Mesezenekar honlapján 350.- ft-os bekerülési költségen megvásárolható a cd-jük. Hogy csinálják? Maguk miért nem?"

Az első kérdésére válaszolva ("Hogy csinálják?"): Nem tudjuk!

Nem tudjuk, mások hogyan tud ennyiért (remélhetően minőségi) hanghordozót előállítani...? Nem ez az egyetlen rejtélyes tényező, de ezekre nyilván ők tudnának leginkább válaszolni, mi kizárólag a magunk nevében tudunk és akarunk nyilatkozni.

A másik kérdésére - "Maguk miért nem?" - szinte ugyanaz a válaszunk: MERT nem tudjuk! Nem tudjuk és nem akarjuk, mert hiszünk benne, hogy az ár valahol a minőséget is tükrözi. Többre becsüljük a Közönségünket annál, mintsem odavessünk egy "mezítlábas CD"-t azoknak, akik szép ruhát és cipőt öltenek magukra, amikor ellátogatnak a koncertjeinkre, táncházainkba. Tovább mennénk: ha Ön és kedves Családja járt már a színházi előadásaink valamelyikén, tapasztalhatta, hogy nagyon sok látványelemmel (kellékkel, díszlettel, világítással) igyekszünk színesíteni zenés meséink színpadi hátterét, mert számunkra a vizualitás, és az élményszerzés nagyon fontos! Ezt az élményt szeretnénk "konzerválni" és bármikor elérhetővé, hallhatóvá tenni zenei kiadványainkon is. Mivel egy koncert múlandó, egyszeri impresszió, ráadásul nálunk nagyon is változó elemekkel bír, ha történik is hiba, ha becsúszik egy hamis hang, vagy valamely ifjú szereplő megzavarja a rendet, az előadások végkicsengése többnyire pozitív, a kevésbé szép pillanatokat pedig elfelejti a hallgatóság. A "kőbe vésett", azaz lemezre égetett hanganyag azonban ugyanúgy fog szólni 50-100 esztendő múlva is, ha akkor még hallgat valaki Kolompost. Ezért egy CD elkészítése komoly és felelősségteljes, mindamellett igen költséges vállalkozás.

Az egész ott kezdődik, hogy kitaláljuk, milyen zeneanyagot szeretnénk rögzíteni. Ez jó esetben félévnyi előkészületet igényel, de van olyan lemezen megjelent zeneszámunk, mesejátékunk, amely több évig érlelődött, mielőtt végső formát öltött. Ez a folyamat azért érdekes, mert ez jelenti a végén a „hozzáadott értéket”, ami pl. az ipari produktumoknál többnyire a K+F (kutatás-fejlesztés), és ez megjelenik a végtermék piaci árában. Mert hiába, hogy pl.: egy csúcstechnológiával előállított modern kéziszámítógép néhány dekagramm műanyagot, néhány gramm színesfémet és kvarckristályt tartalmaz, az árát mégis több tíz- vagy százezer forintban határozzák meg.

A mi esetünkben természetesen nincs ilyen árdrágító hatása a szellemi tőke hozzáadásának, de azért e nélkül el sem készülhetne egy ilyen kiadvány.

A "matériákra" visszatérve: anyagi természetű és anyagi vonzattal bír a lemez stúdiómunkálata, ami konkrétan a felvételből és a nyersanyag hangmérnöki továbbfinomításából, majd a gyártás-előkészítésből ("mastering") áll. Ez mind nagyon költséges, sokszázezres tétel egy lemez elkészítésekor. Utána következik a zeneanyag szerzői jogi "műbejelentése", annak elbírálása, lajstromba vétele, levédetése, engedélyeztetése, s a folyamat végén a jogtisztaságot bizonyító Artisjus védjegy (matrica) megszerzése. Ez is igen sok költséggel jár. Közben már készül a grafika, amely díszbe öltözteti a CD-korongot, nehogy valaki azt hihesse, hogy a "MAXELL" vagy a "FUJI" együttes "700 MB" c. lemezét tartja a kezében. Ugyanígy a CD-ink vásárlói már megszokhatták, hogy egységes stílusú, és minden esetben rendkívül igényes ismertető füzetke is helyet kap a lemez tokjában, amelyben fellelhetők a dalok szövegei, és egyéb hasznos információk. Ez a művészi színvonalú grafikai együttes Patrovits Tamás, néha Herendy Csilla keze munkája nyomán születik meg évről évre. S mivel tiszteljük művészetüket, igyekszünk is ezt valamiféleképp honorálni.

Ugyanígy anyagi vonzata van a grafikák papírra vitelének, vagyis a nyomdai munkáknak az előkészítéstől a kész anyag elhozataláig. És akkor hátravan még a lemezek sokszorosítása, a "hivatalos" megjelenésnek számító "lemezbemutató koncert" megszervezése, a közreműködők, díszvendégek meghívása, a promóció, a tiszteletpéldányok elküldése/átadása rádióknak, televízióknak, a közreműködők honoráriumának kifizetése, stb.

Nos, ebből is látható, hogy egy Kolompos lemez elkészítése nem úgy zajlik, hogy leteszünk egy magnót a színpad szélére, aztán a felvételt házilag sokszorosítjuk és kipostázzuk. Ezt mi nem tehetjük meg, mert szeretnénk értéket közvetíteni, a magyar népzenét, és a magyar néphagyományokat. Emellett szeretnénk minden esetben értékeset alkotni, akár a színpadon, akár a kiadványainkon keresztül, aminek az alapja az igényesség, és a megfelelő partnerek felkutatása. Mert egy lemez kiadása csapatmunka, legalább ötven ember több hónapnyi összehangolt munkája szükséges ehhez.

Egy hétköznapi példával élve: Ha igazán jó gulyáslevesre szeretném meginvitálni vendégeimet, biztos, hogy a "bevált" hentesnél veszem meg a friss marhalábszárat, a piacon, a jól ismert zöldségesnél pedig a hajnalban szedett friss zöldséget, a garantált minőségű, levesbe való krumplit, a kipróbáltan jó minőségű, házilag őrölt fűszerpaprikát. Ha mindez megvan, a szülőktől, nagyszülőktől, konyhamesterektől ellesett mesterfogásokkal szabad tűzön, vasbográcsban rotyogtatva, száraz veresborral megöntözve szívvel-lélekkel-szeretettel készítem el a pompás étket...De lehet úgy is „főzni” "gulyást", hogy kibontok egy tasakot, a tartalmát beleszórom forrásban lévő vízbe, és gyorsan, olcsón elkészül az étel. Csakhogy utóbbit a legjobb indulattal sem nevezhetném gulyáslevesnek, maximum "mezítlábas gulyásnak". Ezt azonban semmiképp nem tenném a vendégeim elé. Mert előbbinek a színe, illata, már messziről csalogat, magáért beszél, ez az, amitől összefut a nyál az ember szájában, aztán amikor megérezzük az ízét is, nyugtázhatjuk, hogy benne van minden, ami kell, beleértve a Szeretetet is. A mezítlábas levesnél azonban nem tudjuk, mit rejt a (jóval olcsóbb) tasak.

Hát, tessék választani, tessék megkóstolni!

Tisztelettel:

Kolompos együttes