2006-03-01
 
Itt a tavasz, s lassan magunk mögött hagyjuk a hideg, havas telet, vele együtt a farsangi mulatságok idejét.
farsang_2.jpg
Komorettó Gábor

Néha, utolsó erejét megmutatva még vissza-visszatér a hó a jég, de érezhetően közeleg a kikelet, hosszabbodnak a nappalok. Újra előkerült a Kiszebaba, és a Zöldág is, mert sok helyen már temetjük a telet. Ezzel együtt a farsangi jelmezek, dalok, játékok pihenni térnek, mi pedig e pár sor erejéig visszaidézzük az idei maskarás mulatságok emlékezetes pillanatait, megtűzdelve néhány rekord-gyanús számadattal. Íme hát a Kolompos farsang eseményekben és számokban.

Vízkereszt után kezdődik a farsang, mely hagyománynak a gyökerei az ókorig nyúlnak vissza. Manapság ennek a szokásnak hódolva áll a bál az olasz Velencétől kezdve a budapesti Fonón, Erzsébetligeti Színházon, Benczúr Házon, a veresegyházi Váci Mihály Művelődési Házon, és a pestszentlőrinci Rózsa Művelődési Házon, a Millenárison keresztül a brazil Rio de Janeiróig. (Csömöri barátainknak jegyezzük meg, hogy ezen felsorolás nem lehetett teljes, mert az ottani szervezők nem tudták megoldani, hogy a farsangi Kolompos mulatság az ilyenkor szokottnál valamivel tovább tartson, sőt azt kérték, tegyük egy órával előbbre a kezdést az esti bál miatt. Sajnáljuk, mert nagy erőkkel készültünk bevonni a csömöri táncházat is azon mulatságok közé, ahol jelmezes felvonulás és gyümölcsevés koronázza meg az egyórás programot).

Bizony, gyümölcsevés! Idén 152(!) kiló gyümölcs került kezeink, majd késeink közé, továbbvándorolva a farsang alkalmából feldíszített asztalokra, melyek a táncmulatság végén kerültek elő szinte a semmiből. Körülbelül kétezer papírtálca is elfogyott, jelezvén, hogy nem voltunk kevesen. De miért éppen gyümölcs és sárgarépa, hiszen minden valamire való áruház polcai roskadoznak a finomabbnál finomabb édességektől, cukorkáktól, csokoládéktól, müzlis szeletektől? Nos, pont ezért, mert azt vettük észre, hogy a szülőknek is sokkal jobban tetszik ez, mint a hajdani (nem Kolompos!) tortás – csokis - sütis farsangi mulatságok. Az sem mellékes és elhanyagolható dolog, hogy ezeket a gyümölcsöket (alkalmanként öt-nyolc kiló banánt, narancsot, almát és sárgarépát) mi magunk vásároltuk, pucoltuk, szeleteltük és terítettük. Tehát foglalkoztunk vele, sokat és szeretettel. Nagyon megörültünk, hogy idén a sárgarépa is az utolsó szálig elfogyott, mert ezt az értékes béta-karotin- és A-vitamin forrást a gyerekek már szinte csak a levesek egyik „ízesítőjeként” ismerik. A Kolompos farsang után talán gyakrabban kérik otthon is Anyát vagy Apát, hogy pucoljon meg nekik egy szép sárgarépát.

Az idei első farsangi mulatság a Benczúr Házban volt. Remekül éreztük magunkat, a nagy érdeklődés mellett és ellenére (mert a míves csillár kivételével szinte mindenhol láttunk szülőket, gyerekeket), de hát „sok jó ember kis helyen is elfér”.

Másnap a Fonóban folytattuk a farsangi mulatságok sorát. Az utánunk következő, az esti programban fellépő klezmer zenészek el is csodálkoztak, mert ők ilyen sok csemetét a Fonóban még nem láttak. Pedig, ha egy hét múlva eljöttek volna a Fonó Színházba, láthatták volna a csodát megismétlődni. Rengeteg jelmezes szülő és gyerkőc volt ott ismét, és persze az elmaradhatatlan asztalok, megrakva gyümölcsös tálcákkal. Ugyanígy hatalmas érdeklődés mellett zajlott a veresegyházi farsang is, ahol szerencsénkre a színpadon kezdtük meg az előkészületeket, és muzsikálni is fenn maradtunk, máskülönben nehezen fértünk volna el, annyian jöttek. Az abszolút résztvevői csúcs mégis az Erzsébetligeti Színházban született, ahol miután elfogyott a 460 előre nyomtatott belépő, már ingyen is beengedték a később érkező mintegy 50-60 érdeklődőt. Szóval ezen a mulatságon több mint félezren gyűltünk össze!!! Ezen a vasárnap délelőttön a táncház tetemes részét tette ki időben a jelmezes felvonulás, mert legalább kétszáz apróság érkezett „alkalomhoz illő ruházatban”. Ki ne maradjon a Millenáris! Ahol a megszokott jó hangulatot a táncmulatság előtti színpadi felvonulás, a sok díszes jelmez, valamint Levente mindig aktuális „bolondozása” emelte. Utoljára a Rózsa Művelődési Házban tartottunk teltházas farsangi koncertet, majd „gyümölcsöző” jelmezes mulatságot. Apropó, teltház: a szervezők is elégedettek lehetnek a látogatottsággal, ugyanis az összesítések szerint a 2006-os Kolompos farsangi mulatságokon nagyjából 2700-an vettek részt!

Ennek azért akadt egy-két apróbb-nagyobb hátulütője is. Az Erzsébetligeti Színházban, ahol hihetetlenül sokan gyűltünk össze, a jegyárusítók alig győzték a „rohamot”, így volt, aki kezdés után fél órával még sorban állt a pénztárnál. Ennek elkerülése végett a jövőben lehetővé válik a jegyelővétel. (hétköznap 13-19-óráig, Tel.: +36 1 401 8091)

Ugyanitt történt egy kellemetlenség is, amire viszont nem tudunk ellenszert: egy névtelenségbe burkolózó, igen finoman szólva toleranciát nem ismerő szülő írta le elmarasztaló-kioktató véleményét az „egészről” az egyébként nem erre a célra kitett email-címes papírra. Természetes, hogy mindenkinek nem tudunk egyformán a kedvében járni, minden igénynek megfelelni, és ahogy növekszik a látogatóink száma, úgy szaporodhatnak a jövőben ezek a megnyilvánulások. De mint tudjuk, ahol fény van, ott árnyék is van, és ezt mi tudomásul vesszük. Igazából nem az ilyen látogatók azok, akik miatt mi is jelmezbe öltözünk, gyümölcsöt pucolunk, hanem azok, akik szeretik a Kolompos mulatságokat, és elfogadják, tolerálják azt, hogy farsangkor, ha ilyen sokan vagyunk, lehetnek apró személyes kellemetlenségek.

S ha már itt tartunk: rendkívül jó érzés volt látni, mennyi szülő vette komolyan a felhívásunkat, hogy bújjanak farsangi maskarába, és öltöztessék be a csemetéket is. Külön köszönjük mindazoknak a fáradságot, akik saját kezűleg fabrikáltak ötletes jelmezeket. Nagyon örültünk annak is, hogy az ovis farsangokhoz képest többségben voltak a „normális” öltözékek. Pókembert, halált, „sikolyt” és egyéb szörnyűségeket elvétve láttunk, annál több volt a tündér, a katica, bohóc, mackó, és daliás magyar huszárokból is akadt egy egész regimentre való!

Mindent összevetve az idei Kolompos farsang is bővelkedett színekben, hangokban, ízekben, és mi reméljük, jövőre még többen leszünk, hogy együtt vigadozva temessük el a hideg telet, s várjuk az éltető tavaszt!

- TS -

2006-02-07
 
Elment hirtelen, és nem jő többé vissza… Életének 44. évében elhunyt Pallagi Pál, prímás, aki muzsikusként, szakemberként és barátként is sokat tett mindannyiunkért, a Kolomposért.
pallagipaliportremasolata.jpg
 

Nem szokásunk tragikus eseményekről hírt adni, bár van elég baj a világban. Mert mi jobban szeretjük a vidámságot, a csillogó szemeket, mosolygó arcokat, a csilingelő gyermekkacagást. De most meg kell egy pillanatra állnunk és csendes szomorúsággal főt hajtanunk egy nagyszerű zenésztársunk, egy remek ember előtt, akit nagyon régóta ismertünk, szerettünk, tiszteltünk, aki a Kolompos együttes igaz jó barátja volt, s aki nagyon fiatalon hagyott itt bennünket január 18-án hajnalban.

Kedves Pali!

Ma reggel kaptuk a hírt, hogy hegedűd örökre elnémult, és már Te sem szólalsz meg többé. Épp egy műsoron voltunk, és nem volt sem időm, sem lehetőségem átélni azt a mélységes fájdalmat, és meglátni azt a hatalmas űrt, amit köszönés nélküli távozásod okozott mindannyiunknak: a Kolompos együttesnek, a mi kis Családunknak, és mindenkinek, aki Téged valaha is szeretett és tisztelt.

Most, hogy ilyen tragikus hirtelenséggel távoztál, még nem is volt időm teljességgel számot vetni, mit is adtál nekem, és nekünk, a Kolompos együttesnek, illetve mit adtunk mi Neked, amit magaddal vittél nagy sietségedben.

Mert talán kevesen tudják, hogy annak idején, 1988-89 tájékán majdnem Te lettél az akkori Kolompos együttes prímása. A Sors azonban Neked más lapot osztott. Akkor különváltak útjaink, de azon túl is mindig összetalálkoztunk valahol.

A zenekar tagjaival jó kapcsolatokat ápoltál, sokszor hívtál bennünket muzsikálni is a Molnár utcába, a Gyökér Klubba, s nem egyszer vidékre is. Ha hangszerre volt szükségünk, Te mindig felkutattad a legjobb lehetőségeket, és rengeteget segítettél a Folkmagazin elindulásakor, amikor Nagy Zoli lett a lap főszerkesztője, jómagam pedig a szerkesztőség tagja voltam. Mindig elsőként hallgathattad meg a Kolompos CD-k demo felvételeit. Értő füllel tetted mindezt, és szürke eminenciásként sokszor adtál jó instrukciókat is. Talán ezért is kezdte ma reggel Bányavári Gábor barátunk szomorú közlendőjét azzal, hogy „bizony Pallagi Pali már többé nem fog jó tanácsokat osztogatni”.

Muzsikusként is sokszor segítettél, s nem csak az „ősi-hősi” Kolompos időkben, hanem 2000-ben is, amikor Mészáros Tibi távozása után gyakran eljöttél hegedülni. Akkor ismét felmerült a kérdés: volna-e kedved a Kolompos együttes prímása lenni? Te szerényen szabadkoztál, hogy rengeteg munkád és tennivalód van a Hagyományok Házában és az erdélyi gyűjtések terén, amiket nem szeretnél félbehagyni. Igazad is volt, ez volt a Te életed, a Te hivatásod, küldetésed. Mindig úton voltál: vagy Erdélyben segítetted az ottani gyűjtőmunkát, vagy a nyugati végeken kóboroltál, hirdetve a magyar népzenét, mint egy letűnt, jobb világ emlékét. És szerettél muzsikálni. Őszintén, és szívvel. Én tudom, mert a kezdetektől, vagyis majd 20 éve mindig volt valami alkalom, hogy összejöjjünk, és együtt zenéljünk.

Mindennek most vége… el kellett menned – döbbenetesen fiatalon, 44 évesen - és most nagyon-nagyon messzire, ahonnan már nem jöhetsz vissza… Kár, nem is tudom szavakkal elmondani milyen nagy kár, mert „volt még benne…”!

Nagyon fájdalmas Tőled örökre elbúcsúzni, amit még inkább át fogunk élni, amikor utolsó utadra kísérünk Téged…

Palikám! Rövid, de tartalmas életet tudhatsz magad mögött. Mint fáradhatatlan zenésztárs, mint nagyszerű barát tovább élsz a lelkünkben. Legyen áldott az emléked, s nyugodj csendes békességben.

Szerető barátaid, a Kolompos együttes nevében:

Ifj. Tímár Sándor

2006. január 18.

2006-01-29
 
Válasz egy vendégkönyv bejegyzésre, melynek szerzője a levegősebb táncházakat részesítené előnyben a „tömegjelenetek” helyett…

 

 

kovatstamas.jpg
Kováts Tamás - Táncház a Fonóban

Kedves Silvio bá’!

Az alábbi vendégkönyv bejegyzésre szeretnék most a Kolompos együttes nevében és a nyilvánosság előtt választ adni:

„Kedves Kolompos! Legutóbb (tegnap) is nagyon élveztük volna a táncházat, ha... ha nem lett volna ekkora tömeg. Az egyik szülő javasolta, hogy egészen egyszerűen ne engedjenek be túl sok embert (...) - ez nyilván nem járható út, ellenben talán megoldható, hogy szabjanak valamiféle alsó korhatárt. Tisztában vagyunk vele, - hogy az újszülöttnek is jót tesz a jó zene - hogy legjobb, ha együtt az egész család - hogy "miért ne jöhetne bárki!?" - stb. Tudjuk, hogy a táncházba szeretnek akár egy-két hetes csecsemőt is hozni, mert lehet és mert divatos(!) dolog ez mostanában. Ezzel együtt jó lenne, ha szabnának valamilyen (alsó) korhatárt és akkor nem csak a karonülők mentesülnének az állott levegőtől. Ráadásul ilymódon valószínűleg a kísérő felnőttek száma is jelentősen csökkenne, ami elég helyet, jobb levegőt, és egyáltalán - ami a lényeg - nagyobb élménykihasználást eredményezne. Nyilván némi financiális veszteség is létrejönne a mínusz x belépőjegy miatt, de talán biztos, hogy mindenkinek jobb egy szellős táncház, mint egy tömegjelenet. Kérjük, hogy gondolják meg, Üdvözlettel és bújjék! Silvio bá"

Nos, válaszom születésekor még nem tudjuk pontosan melyik volt az az ominózus táncházunk, ahol „zavaróan sokan” voltunk… de a megtévesztő dátum ellenére (január 23-a, 0:30) sejtjük, hogy a Fonóban. Igen, ott előfordul az ilyesmi, mint ahogyan a többi táncházunkban is megesik, hogy az emberek tetszésük, elfogadásuk, szeretetük jeléül eljönnek megnézni, meghallgatni bennünket, és olyankor magukkal hozzák a kicsinyeiket is, mivel elsősorban nekik szól a Kolompos mulatság.

Az biztos csak valami félreértése, vagy meg nem értése lehet a táncházas programjaink lényegének, amikor valaki azt gondolja, ha kevesebben vagyunk, jobb a „buli”. Mi rengeteg munkát, energiát, sok szeretetet és figyelmességet adtunk ahhoz a folyamathoz, aminek eredményeképp ma a Kolompos gyermektáncházak a legnépesebbek Budapesten és környékén. És mint a nagy múltú fehérnemű áruház, mi is „ügyelünk a részletekre”. Ha kell hangosítást szerelünk, ha kell székeket pakolunk, berendezzük, feldíszítjük a táncház színhelyét, s olyan is előfordult már, hogy a szülők helyett is figyeltünk a gyerekekre, le ne potyogjanak a színpadról, ahova felmásztak. Hozzáteszem, nem a „karonülők” csintalankodtak.

Az pedig ugye elég fura lenne, ha kitennénk egy táblát: kutyát, házi állatot és 3 éven aluli gyereket a táncházba bevinni SZIGORÚAN TILOS.

Megjegyzem, mi a legkisebb leányunkat két hónaposan vittük először a Fonóba. Azóta is szeret odajárni, most már totyog, és valószínű jövőre ilyenkor már ott fogja ropni a nagyokkal. Tudós emberek erre azt mondanák: „szocializálódik”. Én azt mondom, jól érzi magát, és ez így van már 10 hónapja. Nem tudom, közben hány köbméter levegőt szívott el mások elől, illetve hány köbméter levegőt szívtak el mások tőle.

Itt szeretném a figyelmébe ajánlani kedves Silvio bá’, a Fonó honlapjáról idézett pogramismertetőt: „A Kolompos Együttes táncháza kifejezetten kisebb gyerekeknek és szüleiknek szól. Nagy tapasztalattal ötvözik a tánctanítást, a mesét, a játékokat és a daltanítást. Belépő: 600 Ft (3 év alatt ingyenes)”. Na, hát még ez is: „3 év alatt ingyenes”. Tehát sem mi, sem a befogadó intézmény nem a nyerészkedés vágyával csalogatja a legifjabb közönséget, hanem azért, mert szeretnénk, ha mind többen lennénk.

Bevallom, Silvio bá’, a hozzászólás olvasása közben „jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat”, és bevillant egy extrém példa is, amikor egy peremkerületi táncházban a szervezés miatt (híján) úgy alakult, hogy épp annyian voltunk, mint a közönség. Két órát mulattunk így, három gyermekkel és két szülővel. Szép volt, jó volt, de jobb szeretjük, amikor a közönség van többen… Szóval talán a régi emlékek hatására támadtak különböző vízióim, amik addig gyötörtek, míg le nem írtam őket. Ezek szerint csüggedésre semmi ok, mert:

Talán nem kell sokat várni, és az lesz a divat, hogy otthon, a légkondicionált „élményszobában” a holografikus televízió előtt ülve-állva 5.1-es hanggal 3D-ben lehet élvezni a külvilágot. Talán lesz a programok közt webkemerás élő Kolompos táncház is, s a nagyobb mulatságokat különféle detektorokkal érzékelve egy automatika csíramentes, ózondús levegővel árasztja el az élményszobát.

Ma azonban még az a „divat”, hogy a szülők nem hagyják otthon a karon ülő gyermeküket egyedül, hogy a nagyobbak, és a szülők „élménykihasználása” optimális legyen.

Persze el lehet játszani egy olyan orwelli gondolattal is, hogy a felállítunk egy biztonsági szolgálatot, akik mint a BKV ellenőrök, szigorú sorfalat állnak, elkérik az érkezők igazolványát, lakcímkártyáját, és születési anyakönyvi kivonatát, megmérik a tüdőtérfogatukat, elvégeztetnek egy „aktivitás-tesztet” (nehogy sokat ugráljon a csintalan kölke), s ha kell nyugtató rágótablettát tömnek az átlagosnál ficánkolósabb apróságok szájába. Sőt, külön erre a célra kiképzett kutyákkal ki lehetne szimatoltatni, nem rejteget-e valaki a kabátja alatt vagy a táskájában egy-egy 2-3 hetes csecsemőt.

Másik megoldás lehet a „kínai modell”, amely szerint az egy, lehetőleg 120 cm-nél magasabb gyermekkel érkezők kedvezményben részesülnek, a gyermek nélkül csendben meghúzódók pedig akár ingyen is bejöhetnek. Ellenben, aki egy egész gyereksereggel jelenik meg, ráadásul 3 év alattiakkal, azokat többszörös áron engedjük csak be. Persze ezt a bánásmódot a nagycsaládosok már kezdik megszokni. Vagy mégsem?

Lehet továbbá megoldás az, hogy kihirdetjük a súlyos ítéletet: a Kolompos együttes nem kér többet a gyerekekből, mert néhányan aggályosnak tartják, hogy tömegjelenetek zajlanak a kulturált, élményszerű táncház helyett, márpedig ez – s ezt lássa be mindenki - tarthatatlan! Aki sok gyerekkel jönne, az ne jöjjön, inkább maradjon otthon és nézzen meg egy szappanoperát, vagy egy délutáni kedves kis sorozatot valamelyik tévékanálison. Mert alkalmazkodnunk kell azon kevesek igényeihez, akik „másképp” gondolkoznak, mint mi. A mai társadalmi élet is ezt diktálja… (vagyis ezt szeretné diktálni).

„De tényleg nekünk kell alkalmazkodni?” – hangzana el rögtön a kérdés mások részéről, akik már évek óta követnek bennünket mindenhova. Na és itt megdől az összes fentebb vizionált elmélet.

Tényleg nekünk kell? Nekünk szátötven-kétszázunknak?

Hát, ez a kérdés, Kedves Silvio bá’.

Egy szó mint száz: szeretettel várjuk legközelebb is, és ígérjük, amint jobb idő lesz, ajtót nyitunk – nem csak a nagyszámú, kedves, sokgyermekes közönségünknek, hanem a friss tavaszi levegőnek is.

Üdvözlettel:

T.S.

2005-12-23
 

Kedves Barátaink, Kicsik és Nagyok!

 

Van úgy, hogy azt érezzük, egy pillanat egy hosszú évnek tűnik, és előfordul olyan is, hogy egy hosszú év pillanatok alatt elröppen.

 

ittafarsang(k.t.).jpg
Kováts Tamás

Mi ez utóbbit éreztük, amikor idén ismét előkerültek a téli műsor jelmezei, kellékei. Szinte ki sem hűltek, mióta utoljára magunkra öltöttük a betlehemes bundákat, kucsmákat, és most ismét eltelt egy esztendő. És micsoda esztendő!

 

A januári pihenő után jött a Farsang, állt a bál, és táncházainkban, ahol maskarákba öltözve ünnepeltük a tél végének közeledtét minden képzeletet felülmúlóan sok gyerkőc és szülő mulatott velünk.

 

Aztán kitavaszodott, és addigra már javában szerveztük a II. Kolompos Családi Tábort, amely együttesünk életében a legkiemelkedőbb nyári esemény. Idén Csider Andornak, a Szerencsi Középiskolai Kollégium igazgatójának köszönhetően gyarapodott a szálláshelyek száma, így még több táborozóval tölthettünk együtt egy csodálatos hetet. Az MKB Euroleasing támogatása révén 2005-ben még több előadót, közreműködőt tudtunk meghívni, emellett Maja és Dodó révén kiegészült a kézművesek fáradhatatlan kis serege. A tábori eseményeket egy korábbi írásunkban, az ott tanult táncokat pedig két felnőtt-mulatság során idéztük fel.

 

Tavasztól folyamatosan újítások és újdonságok sorát készítettük elő.

 

Nyár elején megjelent az első (kissé hányatott sorsú) Kolompos DVD, melyen a 2004. decemberi lemezbemutató koncert látható és hallható. Ekkoriban már készült a Kolompos honlap „új ruhája” is, Herendy Csilla grafikai tervei alapján, hogy ősszel egy szebb és használhatóbb oldal várja az érdeklődőket. Ezzel is szerettük volna kifejezni köszönetünket a több tízezer látogató figyelméért.

 

A nyár – épp a rengeteg egyéb teendő, műsor, tábori készülődés, egyéb szervezői munka miatt – idén lemezkészítés nélkül telt el. Kárpótlásul azonban közkívánatra újra megjelentettük a „Kolompos …és barátaik” című hajdani kazettánk CD-változatát.

 

Ősszel új díszletekkel, kellékekkel, műsorszámokkal vágtunk neki a 15., jubileumi évadnak. Néhány hete elkészült a Kolompos „kisfüzet”, amit először a Mikulás bácsi osztogatott a Kolompos mulatságokban.

 

Aztán egyszer csak „hopp Istók!”, elérkezett ismét a betlehemesek ideje. A 2005. esztendő végén számos koncerten Benedek Krisztina gyönyörű hangja és káprázatos kalotaszegi népviselete varázsolta igazán ünnepélyessé a meghitt várakozást.

 

Itt már szinte véget is ért az esztendő a Kolompos együttes számára. De aztán jött az utolsó nap, amikor (egy sűrű hónap) és három ovis-műsor után egy különleges felkérésre válaszolva este hat óra tájban autóba ültünk, s elindultunk a „keleti végek” felé. A magyar-román határon már szállingózott a hó, de nem futamodtunk meg akkor sem, amikor Aradtól 50 kilométerre átláthatatlan havazásban kellett folytatni utunkat. Mert Dévára igyekeztünk, Böjte Csaba, vagyis Csaba atya gyermekeihez, akiknek a Kolompos együttes vitte el a „dévai Jézuska” bátorító üzenetét sok dallal, muzsikával, tánccal, vidámsággal. A koncerten „kevesen” voltunk (mintegy háromszázan), mégis elegen ahhoz, hogy kézzel fogható legyen a meghittség, a Karácsony és az összetartozás felemelő érzése. Összeszorult torokkal néztük, amikor a búcsúzóként elénekelt karácsonyi dalok hallatán többen könnyekre fakadtak a közönség soraiban. Ennél meghatóbb befejezése nem is lehetett volna ennek a mozgalmas évnek…

 

Mikor ezen sorok napvilágot látnak, már sokan az utolsó simításokat végzik a karácsonyi előkészületek során. Anya finomakat főz, apa a karácsonyfát igazítja… Már a múlté a karácsonyi bevásárlás minden nyűgje, elkészültek a csomagok.

 

De mindeközben ne feledjétek Apák, Anyák, a drága ajándékoknál és a finom sülteknél is fontosabb a meghitt együttlét, amikor a Család összehajol az ünnepi asztal felett, elmond egy halk imát, gyertyát gyújt, vagy csak egyszerűen összenéztek és találkozik a lelketek. Mert a Karácsony erről szól. Mi annak örülünk, ha sok Család érzi így, és ha ilyenkor megszólal egy Kolompos dal, akkor lélekben mi is ott vagyunk, az egész évi emlékeitekben, vagy talán egy picit a szívetek mélyén.

 

Békés, Áldott Ünnepeket kívánunk!

 

-TS-

 

Kolompos együttes

2005-11-20
 
Kolompos... és barátaik címmel megjelent az együttes „régi-új” CD-je az

MKB EUROLEASING

támogatásával.

...Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy „zöld kazetta”, ami a „Kolompos …és barátaik” címet viselte...

cdborito[1].jpg
 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy „zöld kazetta”, ami a „Kolompos …és barátaik” címet viselte. Szerették a felnőttek, és szerették a gyerekek is hallgatni, pedig ez nem kimondottan a kicsinyeknek szólt. Sokan azóta már a használhatatlanságig „elnyűtték”.

A „zöld kazetta” bejárta a világot, Magyarországról Európán és az amerikai kontinensen át Japánig sok helyre eljutott. Forgalmazását akkor szüntettük meg, amikor új hegedűse lett együttesünknek. Most sokak kívánságára újra megjelentettük ezt a kuriózumnak számító hanganyagot, ezúttal CD-n, hogy régi kedves ismerőseink után az új barátaink is megismerhessenek egy szeletet a Kolompos együttes múltjából.

De miért is különleges ez a felvétel?

Mert szerettünk volna egy ötlet nyomán új stílust és hangzást teremteni, ami eltér a stúdiófelvételek „steril” megszólalásától. Olyan „hangzásvilágot” próbáltunk a hallgatóságunk elé varázsolni, amellyel a népzenegyűjtők nap, mint nap találkoztak: kukorékol egy kakas, ugat egy kutya, elrobog a pajta előtt egy teherautó, vagy egy szekér. Esetleg épp táncolnak, mulatnak, kurjongatnak a zenekar mögött, miközben készül a felvétel. Azt gondoltuk, ezek a háttéresemények ízesítik, fűszerezik igazán a muzsikát, mert olyan érzése támad a hallgatónak, mintha maga is ott lenne a faluban, egy táncházi mulatságban. Úgy éreztük, és érezzük a mai napig is, hogy a maga nemében egyedülálló próbálkozás egy ilyen, szabadtéren rögzített hanganyag kiadása.

Azóta eltelt tíz esztendő és sok változás történt a világban épp úgy, mint a Kolompos együttes életében is. Azóta már nem létezik a Lugas fogadó Tóalmáson, ahol a hangfelvétel készült, már nem Mészáros Tibor a Kolompos együttes prímása, és a felvételen jelenlévő apró gyerekek már nagy iskolások, vagy szinte felnőttek. De a technika megörökítette a tíz évvel ezelőtti pillanatot, amikor ők még kicsik voltak, ugatott a kutya is, fújt a szél is, ettük a fantasztikus pincepörköltet. És egy nap alatt elkészítettünk egy kazettányi hanganyagot, ami még ma is aktuális. Aktuális, mert sokat még ma is játszunk az összeállításokból, ugyanakkor mutatja azt a zenei nyitottságot is, ami a Kolompost mindig is jellemezte.

Mindemellett a felvételen hallható muzsikákkal szerettük volna érzékeltetni a régi Magyarország zenei sokszínűségét, amely szinte páratlanul nagy egy ilyen kis területre levetítve. Szerepel ezen a felvételen dél-dunántúli, sárközi, zalai, moldvai, erdélyi magyar, román, cigány, zsidó és szász muzsika.

Sok akkori gyerkőc kapta első népzenei élményként ezt a válogatást, ezért gondoljuk, hogy ma is van helye az azóta készült lemezeink sorában egy ilyen kiadványnak, amely magában hordozza a múltunk egy szeletét, és gondolatokkal is szolgál a jövőre nézve.

Kolompos Hirlevel
Egyszervolt.hu