A peredi huszárok
2006-03-15
mondjacsakkapitanyuram.jpgNem mindennapi kérésnek tettünk eleget március 9-én. A felvidéki Pered község óvodavezetője, Berky Angelika hívta meg a Kolompos együttest hozzájuk, óvodás-toborzó összejövetelre.
 -Mondja csak, Kapitány uram... Fotó: H. M.

Honnan az ismertség? Többször szerepeltünk már Révkomáromban, ahol Húsvét, vagy Karácsony közeledtével rendeznek Ünnepváró Mulatságot a városi sportcsarnokban. Angelika - elmondása szerint - a gyermekeivel látogatott el egyszer a műsorra táncolni, zenét hallgatni. Innen az ismertség és az elhatározás, hogy meghívja a Kolompos együttest az óvodájukba muzsikálni.

Pered község Révkomáromtól északra 60 km-re, Vágsellyétől délre 5 km-re Mátyusföldön a Vág folyó völgyében helyezkedik el. A 3700 lakosból 82 % vallja magát magyarnak. Az elmúlt századok viharai oly messzire sodortak minket, hogy mikor meghallottuk Pered nevét, hirtelen nem is tudtuk hova helyezni. De, ahogy elkezdtünk ismerkedni a falu történetével, az érdeklődésünk egyszeriben tiszteletre váltott át. Tisztelet a közös történelmi múlt, a vidék és a helybéliek, a perediek iránt, akik, hányattatott sorsuk ellenére kitartottak hagyományaik mellett. Tisztelet a kultúrájukhoz és magyarságukhoz való ragaszkodásuk iránt.

Honlapjukon (www.tesedikovo.sk) részletesen megismerhető a község története, csak néhány eseményt szemelgetnék ide PhDr. Novákné Pálinkás Veronika a Vágsellyei Állami Járási Levéltár igazgatója és Pásztor Árpád volt polgármester összeállításából.

„A község nevével első ízben a Pannonhalmi Apátság Albeus-féle birtokösszeíró oklevelében találkozhatunk (1237-1240).

IV. Béla 1251-ben az általa alapított túróci premontrei kolostornak ajándékozta a falut (ekkor, mint Purud szerepel) Sellyével, Királyfával, Hoszszúfaluval, Királyrévvel és több ma már elpusztult településsel együtt.

A 17. században a falut többször érte török támadás. A legrosszabb helyzet Érsekújvár eleste után volt, amikor az egész környék török kézre került.

Érsekújvár felszabadulásával 1685-ben a közvetlen katonai veszély megszűnt a környéken, de a béke csak rövid ideig tartott, mivel Pered a Rákóczi szabadságharc idején ismét harctérré vált.

A község legjelentősebb történelmi eseménye az 1848-49-es forradalommal és szabadságharccal függ össze. Nevük a „Peredi csata” kapcsán íródott be Magyarország történelmébe. 1849. június 16-án kezdődött az összecsapás. Asboth Lajos, Knézics Jenő, Görgey Artúr és Klapka György vezetésével vívták győzedelmes csatájukat a honvédek az osztrákok ellen. Néhány nap múlva fordult a helyzet. A győzelem, vereséggé változott. Az osztrákok a megérkező orosz csapatok segítségével szorították ki a magyar sereget a térségből. A peredi csatával nemcsak a Vágvonal veszett el, de megpecsételődött a magyar szabadságharc sorsa is.

Az I. világháború után a trianoni békeszerződés értelmében Peredet a többi felvidéki településsel együtt az újonnan létrejött Csehszlovákiához csatolták.

Az 1938-as bécsi döntés értelmében a Felvidéket, így Peredet is, visszacsatolták Magyarországhoz, majd a II. világháború után, 1945-ben ismét Csehszlovákia része lett. A világháború befejezése sem békét, sem nyugalmat nem hozott. A lakosságra újabb megpróbáltatások vártak. A Kassai Kormányprogram, valamint a Beneš-dekrétum által a felvidéki magyarság osztályrésze a jogfosztottság lett.

1947-ben a magyar családok százait deportálták kényszermunkára Csehországba, Peredről 153 családot. Ugyanebben az évben és 1948-ban a falu népe megélte lakosságcsere címén 585 család erőszakos Magyarországra való kitelepítését is. 1948 februárjában a hatóság figyelmen kívül hagyva a község Pered, (Purud, Pöröd) neveinek több mint 700 éves múltját a „Pered" történelmi helységnevet Tesedíkovo-ra változtatta.

Pered azon 13 település közé tartozott, amelyek nem kapták vissza 1990 után az eredeti történelmi megnevezésüket. Ezért az 1995. március 6-ai népszavazás eredményeként Pered elsőként nyújtotta be igényét a hivatalos megnevezés mellett a község történelmi nevének megjelölése ügyében.”

Dióhéjban ennyi a múlt, és az óvodás-toborzó mulatság, a jelen. A peredi magyar óvoda mosolygós csemetéivel, szüleikkel, Borsányi Gyula polgármester és Jurás Gábriel alpolgármester urakkal valamint a kedves óvó nénikkel. A Kolompos együttes szereplésének különleges hangsúlyt adott a tavasz közeledte (igaz, hogy kint esett a hó…), a március és a „Jönnek a huszárok” mesejáték. Megható és boldogító volt látni nekünk, felnőtteknek, ahogy a peredi gyerekek, mint kishuszárok masíroznak Levente „kapitányi” vezényszava mellett, miközben a falubeli lányok keszkenőikkel integetnek. Szólt a dal, „A jó lovas katonának…” , korábban a „Süss ki napocska”, „Tavaszi szél”, táncoltak a gyerekek, felnőttek.

Mi, Kolomposok, szeretnénk, ha ez a kapcsolat az óvoda és az együttes között, mint egy kis növény, ahogy kihajtott, szép virágos bokorrá fejlődne.

Szeretnénk, ha Pereden a gyermekek szüleik segítségével őriznék hagyományaikat, őriznék kincseiket, a nyelvet, a magyar kultúrát. Ha ehhez mi Kolomposok hozzá tudunk járulni valamivel, azt szívesen és szívből tesszük.

Jó lenne, ha a következő találkozásunkkor még több óvodás és még több kedves szülő táncolna és mulatna a muzsikánkra a magyar óvodában!

A magyarországiaktól - Budapesten is, városon is, falun is - csak annyit kérünk: ahogy mi is megismertük a peredieket, ti is tudjatok róluk. Élnek Pereden is és szerte határainkon túl „kishuszárok” és „falubeli lányok”, akik ugyanúgy szeretnek énekelni, táncolni, mulatni a Kolompos együttes muzsikájára, mint ahogyan mondjuk a budapesti Millenárisban, Fonóban, vagy az Erzsébetligeti Színházban… Tudjunk róluk!

- NMZ -

2006-10-02
 
Október 14-én Szüreti mulatság lesz a Millenárisban. A programok már délelőtt gyermekműsorokkal kezdődnek, majd folytatódnak délután - többek között a Kolompos szüreti koncertjével és gyermektáncházával. Este 8-kor kezdődik a Felnőtt táncház. Muzsikál a Kolompos együttes. Ez egyben a hagyományos Táboridéző mulatságunk is lesz.
g.f..jpg
Gerhát Ferenc
Október 14-én Szüreti mulatság lesz a Millenárisban. A szervezők honlapja szerint (www.jovohaza.hu) a házigazdák a Somlóhegyi pincészet és a Kocsi Táncegyüttes. A programok már délelőtt gyermekműsorokkal kezdődnek, majd folytatódnak délután - többek között a Kolompos szüreti koncertjével és gyermektáncházával. (14:30)

Rövid pihenő után, este 8-kor kezdődik a Felnőtt táncház. Muzsikál a Kolompos együttes, táncot tanít Szántai Levente.

Szeretnénk, ha ezen alkalommal gyűlnénk össze a szokásos Táboridéző mulatságra is. Várjuk mindazokat, akik ott voltak a III. Kolompos Családi Táborban. És azokat, akik csak hallottak táborunkról, és esetleg tervezik, hogy egyszer csemetéjükkel ellátogatnak Szerencsre. Be szeretnénk bizonyítani, hogy nem csak a gyermekműsorok lehetnek „fergetegesen” vidám hangulatúak! Akik eddig „csak” gyermeküket táncoltatták a Kolompos mulatságokon, megtapasztalják, milyen jó érzés közösen énekelni, mulatni.

Nem baj, ha úgy érzitek, távol áll tőletek ez a táncházas világ, nem baj, ha azt gondoljátok, botlábatok van a tánchoz. Nem ez a lényeg! Azok a „szerencsések”, akik egy, kettő, vagy már három Kolompos táboron vannak túl a megmondhatói, mennyire mással össze nem mérhető érzés együtt táncolni, énekelni. Ki ügyesebben, ki még ügyesebben.

Szeretnénk folytatni a hagyományainkat – a gyermekeken, gyermekeiteken keresztül megismertetni veletek hagyományaink szépségeit. Biztosak vagyunk abban, nem bánjátok meg!

A csemetéket próbáljátok meg ez alkalomra a nagymamákra bízni. Várunk szeretettel mindenkit október 14-én a Millenáris parkba az este nyolctól éjfélig tartó Kolompos Szüreti és Táboridéző felnőtt mulatságra!

- NMZ -

2006-09-09
 
Lics-locs, lics-locs, mondja a kispatak, ahogy kibukkan a mese-erdőből. Megállunk mellette, nézzük a kicsi hullámokat, vajon mit hoz a víz messziről. Innen muzsikát, onnan egy éneket, furulyaszót...
vitezl.jpg
Vitéz Levente - 2004 - Bodor Istvn felvétele

...Úgy csillog a vízen a napsugár, elkápráztat bennünket, szinte belézsongunk. Elvarázsol minket, pörgünk-forgunk, visszavarázsol, visszavisz a mese-erdőbe. Látjuk, ahogy lepkeszárnyakon száll a dal, muzsikál a dongó-bőgő, a hegedű, brácsa és csilingel a tambura. Szól az ének hegyen-völgyön. Nicsak! Ahogy kiérünk a fák közül, megpillantunk egy falut! Mulatság van, vidám zene szól, együtt mulat a bojtár, a takács, a fekete kánya lánya a kisbáránnyal…

De mi ez a locsogás? Hát ezekkel a gondolatokkal kezdődik az Előszó a legújabb Kolompos CD-n. Ez a kispatak kísér végig minket a lemezen, így utazunk együtt a muzsika, a dal és a mese világába.

Elkészült a felvétel, ahogy ígértük tavaly: ami késik, nem múlik. (www.kolompos.hu - Keresés a hírek archívumban – 2005. 09. 01.)

Jó érzéssel írhatom le, hogy - a tavalyi fáradtsággal ellentétben - a lemezkészítési munkálatokon most a jóedv, a tenniakarás, az ötletek és gondolatok sokasága volt a meghatározó. Mindez párosult azzal, hogy a CD felvétellel idén új helyszínre költöztünk. A „hajdani”, első négy gyermeklemezünknek Borsay Levente volt a gazdája. Az ő erzsébetligeti stúdiójában és hangmérnökségével kezdődött a Kolompos mesék-játékok-ünnepek-mulatságok sorozata. Sokat köszönhetünk neki, ő indított el minket ezen az úton. Emlékszem, egyszer 2001. tavaszán a táncházban odalépett hozzánk: „Sziasztok! Nagyon jó ez buli! Van már lemezetek, mert nekem van egy stúdióm…” Így indult. Aztán Levente 2004-ben „szögre akasztotta” a stúdióját – talán pont a Kolompos „Én elmentem…” lemeze volt az utolsó felvétele.

Hát így történt, így esett… és most már a Corvin téri Budai Vigadóban az ETHNIC Hangstúdióban töltöttünk két hetet. És remélhetőleg vidítottuk mókázásainkkal új ismerősünket, a hangmérnököt: Konorót Jánost.

Természetesen a munka nem ezzel kezdődött. Augusztus elejétől indultak a próbák. A tavaly elkészült muzsikákat elevenítettük fel, új ötletekkel színesítettük. Ahogy lenni szokott ilyen alkalmakkor, egyes dolgokat elvetettünk, másokat beemeltünk a programba, alakítottuk az új lemez formáját, hangulatát. Benedek Krisztinával az énekeket egyeztettük, Unger Balázs cimbalmossal gyakoroltunk. Balázs közreműködése a lemezen valóságos új színfoltot, új hangzást teremt, nyugodtan kijelenthetem, ahogy nekünk is, ugyanúgy mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek tetszeni fog!

Mint ahogy reményeink szerint tetszeni fog az egész lemez meséstül, muzsikástul. Igyekeztünk a szokásos koncepciót megtartva szép, hallgatni való zenéket (Hazavágyó), táncmuzsikákat (Apák tánca, Moldvai mulatság) az amúgy is változatos Vitéz Levente mesejáték mellé sorakoztatni. (Nem titkoljuk, hogy az Apák tánca ötlete az idei Kolompos táborban született. A tábor-záró mulatságon mutatták be azok az apák a tánctudásukat, akik az első naptól kezdve - Orosz Tamás segítségével - minden nap gyakoroltak erre az alkalomra. Széki Sűrű és ritka tempót tanultak és óriási lelkesedéssel valamint a közönség ovációja mellett vizsgáztak kitűnőre! Most lesz mire gyakorolni otthon is!) Szerepelnek rajta gyerekek is, a szűkebb-bővebb Kolompos család csemetéi.

 

A felvételek elkészültek, bízunk benne, hogy a kezünkbe kapott Master CD-n nem csak három kattanás van felvéve jó sok szünettel. Patrovits Tamás hozzákezd a grafikai munkákhoz, nyomda, Artisjus, CD sokszorosítás, és hipp-hopp október végén, november elején megjelenik a Vitéz Levente.

S mindez azért! Na vajon miért?

Hogy újra megmutassunk valamit Kolompos-szemüvegen keresztül a mi hatalmas, gyönyörűséges, gyermekeket és felnőtteket egyaránt szeretetre, egymás megértésére és segítésére tanító hagyományos kultúránkból – mesékből – játékokból – ünnepekből – mulatságokból.

- NMZ -

2006-07-28
 
Mérföldkövekben mérjük az utat, mit megtettünk. Az idő múlása oly sebes, hogy nehéz hozzá igazodni, marad a távolság. Ismét megtettünk egy szakaszt két kő között, immáron a harmadik Kolompos Családi Táboron vagyunk túl. Megállunk egy pillanatra, vissza és előre tekintünk. Egy-egy tábor létrehozása, egy lemez összeállítása, megjelentetése, fontosabb szereplések megvalósítása, ezek a mérföldkövek.
solteszerika_t2.jpg
Soltész Erika - Nemezsátor

Szűkebben mérve április óta, bővebben a tavaly nyár óta készültünk az idei szerencsi Kolompos táborra. A szervezési feladatokon túl sokat foglalkoztunk az új gondolatisággal, hogyan lehet a megnövekedett létszám mellett élni az adódott lehetőséggel - a Rákóczi Vár és a Kollégium gyönyörű parkja között megosztani a programokat.

Köszönjük a szerencsieknek ezt a lehetőséget! Sokszor el kell mondani, mert aki itt él ezen lehetőségek szomszédságában, akár Szerencsen, akár Budapesten, talán nem is tudja értékelni, milyen kincs van a keze ügyében. Nem csak távolról szemlélhet egy történelmi kincset, egy gyönyörű várat, hanem az övé is lehet. A mienk lehetett a Rákóczi Vár!

Ezt igyekeztünk ki is használni. A vár belső udvarán a Pöcök Egyesület „korhű” díszítése, játékos „birtokbavétele” mellett zajlottak a kézműves és Festőtanoda foglalkozások. A hajdani istállóból kialakított kultúrház hűvös falai közt a sokszor fárasztó tánctanítások és a Kiskolomposok gyakorlásai is jobban estek. Ez megmutatkozott a megnövekedett érdeklődésben is. Ebbe a történelmi hangulatba illeszkedett Hidán Csaba történész múltunkról, hajdani szokásainkról szóló előadása. Az esténkénti, sötétedés-körüli hangulatot nehéz szavakba foglalni. Múlt, jelen, jövő. A dübörgő táncházak és a „kinti” forgatag, gyerekjáték mellett a kivetítős foci-vébé összecsapások nézése, (összecsapás a szúnyogokkal)… fantasztikus hangulata volt.

Az egyik legsikeresebb este az Esztenás együttesé volt. Örülünk a szereplésüknek, örülünk a sikerüknek, szeretnénk, ha jövőre is eljönnének!

A Kollégium parkja maradt a „Kolompos-wellness”-szé. Kisbabák, kismamák, Tipegő-topogók Benedek Krisztinával, pancsolók, homokozók, „Festett-várbéli” játékosok, fajáték-játszóterezők, labdázók, tollasozók. A kemencében sült „Töki-pompos”- új nevén Kolompos-pompos - és a Kis jurtasátor felállítása (a nagyot Hidán Csaba állította a várban) valamint az idei Kőleves mese és kőleves főzés is itt történt. Apropó kőleves! Az idei „betét mese”, mondhatnám úgy is, hogy „leves betét mese” az Aranyszőrű bárány volt. (Ezt azért hangsúlyozom ki, mert tavasszal az egyik művelődési intézmény honlapján az jelent meg, hogy a Kolompos együttes előadja az Aranyszőrű bárány meséjét… hát most előadtuk.) Ki ne felejtsem a tábortüzeket! Számomra a kilenc nap leghangulatosabb, legérzelmesebb pillanatai kapcsolódnak ezekhez a spontán eseményekhez.

Mi volt még a kollégiumban? Hát a Zenetanoda, a kicsik ismerkedése a hangszerekkel, muzsikálással. Ez úton is köszönjük az Accord hangszerbolt hangszerbéli támogatását. Csellókat és hegedűket vásároltunk tőlük nagy kedvezménnyel, hogy ha igazi zenetanulást nem is, de az ismerkedést elkezdhessük tábori körülmények között. A záró gálaműsor nagyszámú Zenetanoda előadója bizonyította a kezdeményezés sikerét, no meg Gábor és Gyuri türelmes, lelkiismeretes munkáját.

Az esténkénti ebédlős-bulik szalonnázós-kolbászozós-borozgatós „Felnőtt mulatságai” Szabó Attila prímás segítségével zárták a napot, éjfél után meg - kezdték a napot. Ki, ahogy bírta. Herczku Ági énektanítása, Gyebnár Laci tánctanítása színesítette az amúgy sem eseménytelen programot.

A Kollégium ebédlőjében voltak az étkeztetések. Ezt nem is kéne megjegyezzem, mert így volt mindig természetes. De idén nagyon sokan voltunk! Féltünk előre, hogyan tudja majd a konyha lebonyolítani az étkezéseket. Hála a kedves személyzetnek, a kisegítőknek, a vezetők ügyes kezdeményezéseinek, minden táborozó nevében mondhatom, teljességgel sikerült! Külön köszönet Csider Andor igazgató úrnak valamint Gerlei Ferenc és a helyi szervezőknek, hogy állták a sarat, megoldottak minden, ilyenkor „természetesen” fellépő bonyodalmat.

Megvalósult a hármas egység. Történelmi környezetben, hazánk leghíresebb borvidéke gyönyörű városában – Szerencsen, pihenéssel, történelmünkkel, népi hagyományainkkal való ismerkedés és csemetéink megismertetése közben eltölteni együtt, több százan boldog napokat a Kolompos Családi Táborban – nekünk szervezőknek felemelő érzés. Remélem a táborozóknak is az volt! Hogy ez így lehet, álljon itt bizonyítékul az idei Tábor-vendégkönyv egyik bejegyzése.

„Kedves Kolomposok! Én még mindig kitartok az első KOLOMPOS TÁBORBAN keletkezett elképzelésemnél: ennél jobb táborban soha életemben nem voltam! Ebben a táborban nem lehet unatkozni! A kézművesek nagyon aranyosak, és mindig segítenek. A tánctanításokon rengeteget tanultam.

Nagyon köszönöm, hogy már 3 KOLOMPOS TÁBOR résztvevője lehettem! Én egész évben EZT a tábort várom! Remélem találkozunk 2007-ben!

Papp Réka Nóra”

- Nagy Zoltán -

2006-04-26
 
Itt a május, a költők és a szerelmesek hónapja. Mögöttünk van egy viharos április nehezen enyhülő hidegekkel, áradásokkal, belvizekkel és áradó belpolitikával.
nagyzoltan_pancsi.jpg
Nagy Zoltán - III. Kolompos Családi Tábor - Szerencs

Megünnepeltük a Feltámadást, megszegtük a húsvéti sonkát, viszont nem szegtük meg azon ígéretünket, hogy addig fogunk kiszézni, és „naphívogatni”, míg jó idő nem lesz.

„Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!” – skandáltuk együtt kicsik és nagyok március első napjaitól, és bizony már-már azt hihettük, sosem jő el a kikelet, a finom tavaszi meleg. De nem adtuk fel, és addig-addig hívogattuk a napocskát, míg kibújt a felhők mögül, és a hónap közepén varázsszóra ünneplőbe öltöztek a fák, a kertek, mezők, hogy színpompás virágokkal köszöntsék a természet megújulását. Mi is megöntöztük „virágjainkat”, köszöntöttük a kicsi- és nagylányokat, anyákat, nagymamákat - Húsvétkor kútvízzel és locsolódallal.

Április utolsó napjaiban pedig már a szerelmes május kellékeit készítjük elő; csinosítjuk a májusfát, elrendezzük a pünkösdi királylány ünneplő ruháját, hogy ránc ne legyen rajta, élesítjük „vitéz kapitány uram” és a katonaság kardjait. Megpatkoljuk a lovasság paripáit, mert hamarosan útra kelünk, hogy egy közös játék során párt találjunk a pünkösdi királykisasszonynak.

Itt még nem ér véget a készülődés a következő időszakra, sőt akikkel gyakrabban beszélgetünk táncházainkban vagy műsoraink után, azok tudják, mi már év eleje óta készülünk az év legkiemelkedőbb Kolompos eseményére, a Táborra!

III. KOLOMPOS CSALÁDI TÁBOR

Titok és rejtély övezi az idei tábort, sokan furcsállják, hogy egy betűt sem szenteltünk idén a honlapon arra, hogy leírjuk az időpontokat, a programokat, részvételi feltételeket, árakat, stb. Mindezt nem hanyagságból vagy lustaságból tettük, hanem azért, mert már tavaly, a táborozás végéig körülbelül négyszázan jelezték részvételi szándékukat 2006-ra. Így tehát a közönségünk és a látogatóink becsapása lett volna, ha feltesszük idén a jelentkezési lapot, majd közöljük, ja, hely az már nincs.

Pedig a tábor vezetősége – Csider Andor igazgató úrral az élen – a szó szoros értelmében is minden követ megmozgatott, hogy növekedjen a tábor befogadóképessége és még jobb legyen az ellátás színvonala. Ennek eredményeképp idén több szálláshely felett rendelkezhetünk. A már ismert „főhadiszállás”, a Kollégium valamint a további „egységek” (Diákszálló, Népház, Huszárvár Kastélyszálló, Meggyes Panzió) mellett újabb lehetőségek várják a látogatókat. Változás a tavalyi viszonyokhoz képest az is, hogy Igazgató Úr „bevette” az egész Rákóczi-várat, így biztosra vehető, hogy az ott elhelyezett vendégek az eddiginél lényegesen jobb körülmények közt lakhatnak és étkezhetnek. Arra is törekszünk, hogy a várba helyezzünk át néhány foglalkozást (várudvar, várkert), így még több helyen zajlanak majd a napi programok. Az új helyszínek kialakításában, díszítésében, és a foglalkozások lebonyolításában idén először segítségünkre lesz a Pöcök Kulturális Egyesület fáradhatatlan csapata is. Velük évközben Gödöllőn és Szigetszentmiklóson szoktunk közösen munkálkodni, s míg mi a zenei élményt biztosítjuk, addig ők a vizuális hátteret építik fel nagy gonddal és szemet gyönyörködtetően jó érzékkel.

S ha már a vendégekről esett szó, a tábori levélben említetteken kívül (Benedek Krisztina, Boross Krisztina, Gyebnár László, Esztenás együttes, Hidán Csaba, valamint a kézműves barátaink: Jung Rita, Ott József – Dodó, Tamás Emese, Homoki Nagy Mária – Maja) idén meghívtuk Szabó Attilát, a Csík zenekar egyik hegedűsét is, aki besegít a muzsikálásba. Ezzel párhuzamosan lehetővé válik, hogy Gyuri és Gábor vezetésével meginduljon az „apró muzsikusok” képzése a Kolompos Zenetanodában.

Az idei év egyik különleges meglepetése főleg az apáknak lehet nagyszerű hír. Mert igaz, hogy tavaly televízió- és számítógép-mentessé tettük a tábort, 2006-ban viszont foci-VB lesz. Terveztünk egy sörsátrat, ahol esténként kivetítőn követhetők a mérkőzések. Csider Andor, az Igazgató Úr viszont jobbat talált ki: a tábor idejére megnyitjuk a „VB-pincét”, amely a diákszálló közvetlen szomszédságában várja a hűsölni, szurkolni vágyókat.

Végezetül vigaszképp üzenjük azoknak, akiknek már nem jutott hely a III. Kolompos Családi Táborban, hogy ne csüggedjenek, mert – ha minden jól megy – jövő évtől a szerencsi mellett egy másik helyszínen is szervezünk nyári programot, ami nem a szerencsinek egy felduzzasztott változata, hanem inkább egy „közös családi nyaralás”. A tervezett helyszín a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum (a volt úttörőtábor), aminek a befogadóképessége többszöröse a szerencsinek. A 7-8 naposra tervezett nyaralás során mindössze napi két-három szervezett esemény (táncház, koncert, kézműves foglalkozás) lenne, mellette pancsolás, horgászás, láblógatás kirándulás lenne a program.

Amennyiben lehetőségünk nyílik ennek megrendezésére, már az őszi-téli hónapokban, de legkésőbb 2007 elején szórólapokon, a Hírleveleinkben és minden egyéb csatornán hirdetni fogjuk az I. Kolompos Családi Nyaralást.

- T.S. -

Kolompos Hirlevel
Egyszervolt.hu