2006-12-20
Kip-kop, kip-kop…
Kip-kop, kip-kop, csing-csing-csing-csing …halkul a szán hangja, ahogy elhagyja a kis falut, s vele együtt a karácsonyfa körül éneklő gyerekeket. Így csendesedett az énekszó is december 16-án a Fonó Kolompos Színházában. A szemben ülő gyerekek és szülők százai élték bele magukat a téli falu sötétedő, lámpásos, gyertyás hangulatába.
jogazda.jpg
Opiczer László - Kotyolás
S mikor már végképp megszűnt a száncsengő, a patadobbanások sem hallatszottak a havon, csönd lett. Várakozásteli csönd. Mély nyugalom. Jó lett volna megállni, abbahagyni a műsort, nem megszakítani ezt a csöndet. Igazi ádventi pillanat…

De nem lehetett megállni, folytatódott a Kolompos Kiskarácsony-Nagykarácsony – ez évben utolszor. Folytatódott, hisz a behavazott tetejű kisházak mögül hangoskodva érkezett a Jó gazda, a Rossz gazda a Luca boszorkány és Betlehemesek…

Ismét elröppent néhány mozgalmas hónap - hipp-hopp - pedig még fel sem ocsúdtunk a szerencsi Kolompos Tábor és az azt követő vakáció után. Szeptembertől decemberig - négy hónap, hosszú idő, mégis szempillantásnyinak tűnik így, visszatekintve. Valóban, de nézzük, mivel is töltöttük ezt a „szempillantásnyi” időt?

Nyár végén elkészült legújabb lemezünk, a Vitéz Levente, ami nagy örömünkre „beállt a sorba” – hisz a visszajelzések szerint - szívesen hallgatják a gyerekek és felnőttek is. Örömmel készültünk a bemutató koncertre – a Minimax szervezte, az IKEA támogatta színes párnákkal, a Millenáris-Jövő Háza adta hozzá a helyszínt. Örömünkbe csak annyi üröm vegyült, hogy sajnos nem jutott be mindenki a két előadásra, aki szeretett volna ott lenni. Biztonsági okokból nem engedhettek be több embert. Őket nagyon sajnáljuk, tudjuk, hogy azok a kicsiny bánatok - igen nagy bánatok. Reméljük egy következő Vitéz Levente előadáson azokkal is találkozunk, akik most kimaradtak!

A lemezbemutató előtti hetekben szüreti mulatságok során daloltuk a „Badacsonyi szőlőhegyet”. A „Kolompos-vidéki” dombokon a présházak mellett folyt a vigadozás. Az állandó klubjainknak helyt adó intézmények munkatársai nem panaszkodhattak. Igazán sokan látogattatok el koncertjeinkre, táncházainkba. Ebből arra következtettünk, hogy egyre többen ismerik és szeretik a Kolompost, és ez számunkra nagyon jó érzés. Nagyszerű dolog az, hogy találkoznak az együttes elképzelései a közönség - szülők és a gyermekek gondolataival, várakozásaival! Köszönjük ezt az érdeklődést, igyekezni fogunk a jövőben is hasonlóan jó hangulatú mulatságokon szórakoztatni a csemetéket, szüleiket, nagyszüleiket!

A lemezbemutató után nem sokat pihentünk (ez valójában annyit jelent, hogy semmit), és máris Miskolcon és környékén találtuk magunkat. A Filharmónia rendezésében ifjúsági előadásokat tartottunk művelődési házakban, iskolákban. Szerepeltünk a miskolci Művészetek Házában, és a Jezsuita templomban is. Mindegyik előadás más és más hangulatú volt, különleges élménnyé tette számunkra a szeretetteljes fogadtatás és az irányunkba megnyilvánuló érdeklődés. A harsányi Általános Iskola aranyos csemetéitől kezdve a mályi, mezőcsáti, ózdi, miskolci és edelényi gyerekekig - reméljük mind-mind azzal a szeretettel gondol ránk, mint amilyen szeretettel mi emlékezünk rájuk.

A Miskolc környéki néhány nap során volt egy-két nehéz pillanatunk is, nem tagadjuk. A Jezsuita templomban és Edelényben két műsoron is gimnazisták előtt szerepeltünk. Talán nem is kell mondani, egy „kicsit” át kellett alakítanunk a műsorunkat, hisz még sem lehet játszani érettségi előtt álló fiatalemberekkel, hogy: „Süss ki napocska, itt apád, itt anyád, sót törünk, borsot törünk”…

De… megnyertük a csatát! A Csodaszarvas trilógia megfogott mindenkit, az Egyszer egy királyfi, no meg a Kolompos vidám, sok énekkel hangulatossá varázsolt muzsikái, a jókedv, derű, bolondozás megtették a hatásukat. Felemelő élmény volt számunkra a miskolci és edelényi ífjú emberek spontán vastapsát megköszönni. Az ő elismerésük is egy igazolás, egy pecsét a papíron – a Kolompos jó úton jár, hogy gyerekekkel, szüleikkel, nagyszüleikkel és ifjú felnőttekkel szerettesse meg hagyományainkat.

És hipp-hopp, megérkeztünk decemberbe. Ádventi, Mikulásváró és Karácsonyi műsorokkal telt ez a bő három hét. Tököli, zsámbéki, gödöllői, csömöri, tóalmási, érdi és budapesti gyerekek nem százai, hanem ezrei (hiszen, csak az érdi két előadáson voltak ezren) mulathattak a Jó gazda, Rossz gazda történetén, félhettek egy kicsit a Luca-boszorkánytól, kacaghattak az Öreg pásztor betlehemes játékán, vagy hallgathatták Benedek Krisztina énekét:

„Betlehem kis falujában
Karácsonykor éjféltájban…”

Ahogyan az utolsó Kiskarácsony-Nagykarácsony előadáson is, a Fonóban. Meggyújtottuk a gyertyákat az ádventi koszorún, a sejtelmes fényben lágy furulyaszó kísérte az éneket:

„Fiúisten ember lett
Mint kisgyermek született…”

Békés Boldog Áldott Karácsonyt kívánunk minden barátunknak, ismerősünknek – kicsiknek és nagyoknak!

Kolompos együttes