2006-02-07
 
Elment hirtelen, és nem jő többé vissza… Életének 44. évében elhunyt Pallagi Pál, prímás, aki muzsikusként, szakemberként és barátként is sokat tett mindannyiunkért, a Kolomposért.
pallagipaliportremasolata.jpg
 

Nem szokásunk tragikus eseményekről hírt adni, bár van elég baj a világban. Mert mi jobban szeretjük a vidámságot, a csillogó szemeket, mosolygó arcokat, a csilingelő gyermekkacagást. De most meg kell egy pillanatra állnunk és csendes szomorúsággal főt hajtanunk egy nagyszerű zenésztársunk, egy remek ember előtt, akit nagyon régóta ismertünk, szerettünk, tiszteltünk, aki a Kolompos együttes igaz jó barátja volt, s aki nagyon fiatalon hagyott itt bennünket január 18-án hajnalban.

Kedves Pali!

Ma reggel kaptuk a hírt, hogy hegedűd örökre elnémult, és már Te sem szólalsz meg többé. Épp egy műsoron voltunk, és nem volt sem időm, sem lehetőségem átélni azt a mélységes fájdalmat, és meglátni azt a hatalmas űrt, amit köszönés nélküli távozásod okozott mindannyiunknak: a Kolompos együttesnek, a mi kis Családunknak, és mindenkinek, aki Téged valaha is szeretett és tisztelt.

Most, hogy ilyen tragikus hirtelenséggel távoztál, még nem is volt időm teljességgel számot vetni, mit is adtál nekem, és nekünk, a Kolompos együttesnek, illetve mit adtunk mi Neked, amit magaddal vittél nagy sietségedben.

Mert talán kevesen tudják, hogy annak idején, 1988-89 tájékán majdnem Te lettél az akkori Kolompos együttes prímása. A Sors azonban Neked más lapot osztott. Akkor különváltak útjaink, de azon túl is mindig összetalálkoztunk valahol.

A zenekar tagjaival jó kapcsolatokat ápoltál, sokszor hívtál bennünket muzsikálni is a Molnár utcába, a Gyökér Klubba, s nem egyszer vidékre is. Ha hangszerre volt szükségünk, Te mindig felkutattad a legjobb lehetőségeket, és rengeteget segítettél a Folkmagazin elindulásakor, amikor Nagy Zoli lett a lap főszerkesztője, jómagam pedig a szerkesztőség tagja voltam. Mindig elsőként hallgathattad meg a Kolompos CD-k demo felvételeit. Értő füllel tetted mindezt, és szürke eminenciásként sokszor adtál jó instrukciókat is. Talán ezért is kezdte ma reggel Bányavári Gábor barátunk szomorú közlendőjét azzal, hogy „bizony Pallagi Pali már többé nem fog jó tanácsokat osztogatni”.

Muzsikusként is sokszor segítettél, s nem csak az „ősi-hősi” Kolompos időkben, hanem 2000-ben is, amikor Mészáros Tibi távozása után gyakran eljöttél hegedülni. Akkor ismét felmerült a kérdés: volna-e kedved a Kolompos együttes prímása lenni? Te szerényen szabadkoztál, hogy rengeteg munkád és tennivalód van a Hagyományok Házában és az erdélyi gyűjtések terén, amiket nem szeretnél félbehagyni. Igazad is volt, ez volt a Te életed, a Te hivatásod, küldetésed. Mindig úton voltál: vagy Erdélyben segítetted az ottani gyűjtőmunkát, vagy a nyugati végeken kóboroltál, hirdetve a magyar népzenét, mint egy letűnt, jobb világ emlékét. És szerettél muzsikálni. Őszintén, és szívvel. Én tudom, mert a kezdetektől, vagyis majd 20 éve mindig volt valami alkalom, hogy összejöjjünk, és együtt zenéljünk.

Mindennek most vége… el kellett menned – döbbenetesen fiatalon, 44 évesen - és most nagyon-nagyon messzire, ahonnan már nem jöhetsz vissza… Kár, nem is tudom szavakkal elmondani milyen nagy kár, mert „volt még benne…”!

Nagyon fájdalmas Tőled örökre elbúcsúzni, amit még inkább át fogunk élni, amikor utolsó utadra kísérünk Téged…

Palikám! Rövid, de tartalmas életet tudhatsz magad mögött. Mint fáradhatatlan zenésztárs, mint nagyszerű barát tovább élsz a lelkünkben. Legyen áldott az emléked, s nyugodj csendes békességben.

Szerető barátaid, a Kolompos együttes nevében:

Ifj. Tímár Sándor

2006. január 18.