Télen nagyon hideg van,
Nyáron nagyon meleg van,
Soha sincs jó idő,
Mindig esik az eső.
A fenti népdalnak jelen esetben kétségbe vonható az igazságtartalma, mert ugyan fáztunk eleget télen néhány melegrekord pedig megdőlt nyáron, az égi áldást azonban szomjúhozzák a földek, a növények, folyóink és tavaink.
A nyárra ugyanakkor nem lehet panaszunk, mert az elmúlt évek nyirkos esős júniusai, hűs leheletű júliusai után idén végre hetekre elfelejthettük a hosszú nadrágot, pulóvert, és a zárt cipőt.
Igaz, ennek következtében most szembesül sok szülő azzal, hogy a gyerekek ruhatárát egy-két mérettel nagyobbra kell cserélni, mert hat hét alatt nagyot nőttek.
Bizony egy kicsi ember életében minden szempontból hatalmas idő ez a két és fél hónap. Mintha júniusban egy végtelen óceán partján kitennék, hogy egy csónakkal evezzen át a túlpartra, mert ott várja az Ősz, és útközben álljon meg minden szigetnél, gyűjtsön minél több élményt, emléket, tapasztalatot.
Emlékszem, hajdanán mennyire vártuk, hogy olyan meleg legyen, amikor már az iskolaköpeny sem kötelező, aztán meg a szünidőt, amikor hónapokra szétrebbentünk a szélrózsa minden irányába. Én még nyaraltam nagyszüleim tanyáján, ahol – ahogy Zoli szokta mesélni a műsorainkon – nem volt villanyvilágítás, hanem petróleumlámpával, gyertyával és egy öreg zseblámpával világítottunk ha beesteledett. S nem volt vezetékes víz, hanem a ház előtti gémeskútból húztunk vizet, és minden reggel igazi friss tej került az asztalra. Később a tanyát, amit nagyszüleim saját kezűleg építettek, a téesz terjeszkedése miatt lerombolták, így kisiskolás koromtól már a Szolnok kertvárosában épített kertes házukban töltöttem a nyaraim egy részét. Itt már volt villany és vezetékes víz és volt sok játszópajtásom, akikkel hunyóztunk, indiánost játszottunk, sátrat építettünk, és imádtuk a történelmi kalandfilmeket, amiket utána rögtön beépítettünk a szerepjáték-repertoárunkba. Ez ugyanolyan, mint a mai srácok "RPG-őrülete", csak mi nem a számítógép előtt ültünk, hanem a kertvárosi "Tüzép-barokk" díszletek közt saját magunk eszkábálta eszközökkel játszottunk reggeltől estig.
Volt, hogy kétszer is eljutottam a nagyszülői házba egy nyáron, mert a szüleim munkájuk révén sokat utaztak, volt, hogy engem is elvittek néptáncos-néprajzos táborokba, fesztiválokra, később pedig még külföldre is elutazhattam. Kamaszként, táncosként népművész- és néptáncos edzőtáborokba is eljutottam, sok barátot, barátnőt szereztem, és gyakorta vállaltam nyári munkát, hogy legyen egy kis zsebpénzem, és hasznosan teljen az idő. De bármily zsúfolt is volt egy nyár, mindig akadt néhány lecsóillatú fülledt nap, amikor fájdalmasan unatkoztam. Ilyenkor aztán letelepedtem egy hűvös zugba egy könyvvel a kezemben és a képzelet szárnyán robogtam tovább. Talán furán hangzik, de ilyenkor már izgatottan vártam a tanítás kezdetét, s kíváncsi voltam az új tankönyvekre, az esetleges új osztálytársakra, vagy például, hogy ki mennyit nőtt a nyáron, ki merre járt, hol nyaralt.
A sok újdonság, a megannyi, helyenként anderseni ecsettel túlszínezett nyári történet még hetekig könnyebbé tette az iskolatáskát, majd a fáradtan hulldogáló őszi levelek lassan befedték ezeket is, és az élmények emlékekké szelídültek.
Nos, ma a nyár merőben más. Az a hajdani óceán egy tóvá zsugorodott, igaz a szigetek ott vannak, de hamarabb odaérünk, kevesebb a várakozás és szülőként abban vagyunk érdekeltek, hogy most a gyerekeink kapjanak útravalót a felfedezéshez. És nem csak a tér zsugorodott, de az idő is gyorsabban halad. Szorosan ugyan nem kapcsolódik az einsteini elmélethez, de az idő relatív mivoltát épp a nyári hónapokban lehet megtapasztalni. Mert amíg egész évben bizonyos feladatokat, munkákat, elvégzendő dolgokat az ember tologat maga előtt, hogy "most nem kezdek bele, hanem majd a nyári szünetben!" Vagy: "De jó lesz, majd a nyári szabadság alatt kipihenem magam!" És aztán elkezdenek hihetetlenül peregni a napok, hiába, hogy késő estig világos van, veszettül robognak a hetek, s mire kettőt pislogunk, már kopogtat az ősz. Találóan jegyezte meg egy kedves ismerősöm, amikor megkérdeztem, hogy sikerült a horvátországi nyaralása: "Ez volt a nyár legrövidebb hete!"
S kinek melyik volt a szűken mért nyári szabadság legrövidebb hete? Néhány tucat családnak lehet, hogy a IX. Kolompos Táboré, amit most abban a szellemben szerveztünk és bonyolítottunk le, hogy recesszió ide, válság oda, nem adhatjuk fel Szerencs várát! Voltak ugyan józan gazdasági érveink az idei tábor elhalasztása mellett, de aztán úgy határoztunk, inkább apróbb kompromisszumokkal, és a jövőbe vetett bizakodással, az anyagiakat munkánkkal s szeretetünkkel kipótolva megtartjuk ezt a tábort és ezt a csodálatra méltó közösséget, amely tovább erősíti a hitünket is, hogy fontos ez az évenkénti találkozás, feltöltődés. Amúgy pedig nem lehetne jubileumi TIZEDIK tábor kilencedik nélkül…
S milyen jó döntés volt! A rövidített (hét napos) közös nyaraláson 190-220-an voltunk jelen, ami megfelel az első családi találkozók létszámának (hétvégén tetőzött a látogatottság). A résztvevők megelégedettsége garancia a következő táborok létjogosultságának, s ezt a helyi szervezők is száz százalékban megerősítik, így aki idén nem tudott eljutni Szerencsre, bátran készülhet a 2013-as jubileumi táborra! A mostani szépségeiről, különlegességeiről azért azt el kell árulni, hogy megidéztük a Kolompos régmúltat, ugyanis idén Balog Edina, a Kolompos együttes hajdani prímása volt az egyik meghívott vendég. Bizony furcsa, de nagyon jó érzés volt eljátszani vele a régi zenéket az egyik éjszakai buliban, ráadásul anekdoták is kísérték az elhangzott muzsikákat, így hajnalhasadtáig tartott a múltidézés. Emellett Edina az aktuális tánctanítás alá is húzott kiváló talpalávalót, ami szintén örömünkre vált! Köszönjük neki! Köszönjük továbbá György Karcsinak és Ötvös Annának a Molnár utcát megidéző, (és akkor is a kezdő táncosok százait megigéző) tánctanítását, ami idén is két kategóriában… az "Apák Tánca", illetve a Benedek Krisztina koreográfiáját bemutató "Anyák tánca" elnevezésű produkciók formájában került összegzésre a szerencsi vár színpadán a Búcsúesten (ezt a YouTube-on lehet megnézni itt: http://www.youtube.com/watch?v=jrP5IPLJlD8). Köszönjük még Jung Ritának, Tamás Emesének és Szentgáli Varga Szilárdnak a kézműves-foglalkozásokat, Benedek Krisztinának és Dezső Piroskának a Tipegő-topogót meg a szép dalokat, Barna Gyurkának a diavetítéseket, Dr. Hidán Csabának és aranyszablyás vívótársainak – Liszi Jánosnak és Szántai Leventének - pedig a nagyszerű történelmi ismertetőt és hadibemutatót. Végül, de nem utolsó sorban köszönjük a szerencsieknek, elsősorban Csider Andor igazgató úrnak és Csapatának a színvonalas vendéglátást, a sok kedvességet, figyelmességet! Jövőre folytatjuk!
S a nyár is folytatódott egy kiadós júliusi pihenéssel, amit – korán kelő nyaralók talán tapasztalták – azért egy alkalommal megszakítottunk, amikor a Magyar Televízió "Balatoni Nyár" című reggeli műsorában szerepeltünk. Amúgy meg örömmel tettünk eleget annak a közel félszáz meghívásnak, amely során beutaztuk szép kis hazánkat Nyíregyházától Mosonmagyaróvárig, Szerencstől Palkonyáig, Esztergomtól Szabadkáig (igaz utóbbi rég volt magyar felségterület, de a kultúra, az építészet és a nyelv a mai napig emlékeztet a hajdani időkre). Nem túlzás azt kijelenteni, hogy a szűken vett hazában és az elszakított országrészekben oly nagyszámú a települések mindennapjait meghatározó épített örökség, a jellemzően magyar kulturális emlék, a látványosság, a szemet gyönyörködtető táj, a csodálatos ember, hogy bizony egy emberöltő is kevés lenne minden zugot bejárni, hacsak valaki nem erre teszi fel az életét. Szóval meleg szívvel ajánlom azoknak is, akik szeretnek tengerparton, meg egzotikus helyeken nyaralni, hogy egyszer húzzanak bakancsot, s fedezzék fel Magyarországot, akár a határokon túl is. Egy óra autó- vagy vonatútra Budapesttől bármely irányba indulva lenyűgöző helyeket lehet felfedezni, ahol egyébként magyarul kérdezünk és magyarul válaszolnak, mint ahogy a tárgyi és szellemi hagyaték is a mi történelmünk része. Még érdekesebb, hogy ha elindulunk egy hosszabb túrára Székelyföldig, vagy le Délvidékre, onnan Felvidékre, Kárpátaljára - napokat és több ezer kilométert bolyonghatunk úgy, hogy hasonlóan magyar emlékekkel és magyarul beszélő, gondolkodó emberekkel találkozunk lépten-nyomon. Érdemes hát felfedezni a Kárpát-medencét, megismerni őseink évezredes múltját és örökségét.
Erre is remek alkalom kínálkozott a nyári "kolompolás" során megtett több mint 8000 kilométernyi út során, amikor átrobogtunk mesés tájakon, girbe-gurba falvakon, épülő-szépülő városokon, magunkba szívtuk a vidék friss levegőjét, s láttuk az ősi templomokat, ódon várakat, a végtelen rónaság felett remegő délibábot, vagy épp a selymes vizű Balatont.
Legnagyobb tavunkat ezen a nyáron több helyről– a révfülöpi mólóról, a balatonfüredi Tagore sétányról és fonyódi ifjúsági táborból - is megcsodálhattuk. Utóbbival kapcsolatban idekívánkozik, hogy idén több alkalommal felléptünk az általunk is nagyszerű kezdeményezések tartott Erzsébet táborokban, ahol olyan tizenévesek nyaralhattak jelképes összegért például a "Magyar Tenger" partján, akik eleddig a szülőhelyük 30 kilométeres körzetén sem igen jutottak túl. Egy vásárosnaményi legényke elmondta, hét órát utaztak, amíg Fonyódra értek, és most az ország különböző szegleteiből érkezett fiúkkal, lányokkal barátkoznak, buliznak, imádják a Balcsit, sokat fürdenek, és együtt drukkolnak a Londonban szereplő sportolóinknak.
Bizony, akkoriban kezdődtek az ötkarikás játékok a brit fővárosban! Mi is néztük, hallgattuk az Olimpiát, amely ismét bebizonyította, hogy nemzetünknek hatalmas tartalékai vannak mind a sport, mind a közös öröm és szurkolás területén. Különösen tetszett a Magyar Rádió közvetítése (mivel olyan helyen nyaraltunk, ahol se tévé, se térerő nem volt), mert visszaidézte a régi időket, amikor körbeülte a család a rádiót és a zseniális sportriporterek pergő közvetítését lélegzetvisszafojtva hallgatva várta mi lesz egy meccs, egy futam, egy szett, egy asszó, egy dobás vagy egy gyakorlat vége. Ezekben a hetekben eggyé vált ez a szétzilált ország és együtt sírtunk, együtt nevettünk nagyszerű sportolóinkkal, akik kimagasló teljesítménnyel öregbítették Magyarország jó hírét. Erről már akkor is kikívánkozott belőlem egy gondolat, amit a Kolompos együttes Facebook oldalán meg is osztottam az odalátogatókkal.
Ezen a közösségi oldalon amúgy – könnyítendő az itteni hallgatás súlyát - minden publikus eseményről hírt adtunk, így ismerőseink virtuálisan végigkísérhették nyári kalandozásainkat is.
Most azonban ahogy a fentebb írtam becsengettek, s a forró nyári élmények melegséget árasztó emlékké csendesülnek. A legszebb pillanatok, történések családi fotóalbumokba, videótárakba kerülnek, s a sárgadinnye bódító illata után már a mézédes musté csiklandozza az orrunkat. Gyermekeink zsivajgása mostantól visszatér az ovikba, iskolákba, s mi is elkezdjük az új évadot, mellyel reméljük, ismét sok gyerkőcnek és családnak okozunk majd örömet. Várunk majd mindenkit szeretettel az újrainduló rendszeres táncházainkban, koncertjeinken, ahogyan sok helyen várnak már bennünket az ovikban, iskolákban, egy jó kis szüreti mulatságba. Hamarosan megyünk! Addig is az ovisoknak sok játékot, verset, mesét, zenét, vidámságot, az iskolásoknak pedig jó tanulást, jó jegyeket, meg sok sikert kívánunk!
-T.S.-
