Nem mindennapi kérésnek tettünk eleget március 9-én. A felvidéki Pered község óvodavezetője, Berky Angelika hívta meg a Kolompos együttest hozzájuk, óvodás-toborzó összejövetelre. Honnan az ismertség? Többször szerepeltünk már Révkomáromban, ahol Húsvét, vagy Karácsony közeledtével rendeznek Ünnepváró Mulatságot a városi sportcsarnokban. Angelika - elmondása szerint - a gyermekeivel látogatott el egyszer a műsorra táncolni, zenét hallgatni. Innen az ismertség és az elhatározás, hogy meghívja a Kolompos együttest az óvodájukba muzsikálni.

Pered község Révkomáromtól északra 60 km-re, Vágsellyétől délre 5 km-re Mátyusföldön a Vág folyó völgyében helyezkedik el. A 3700 lakosból 82 % vallja magát magyarnak. Az elmúlt századok viharai oly messzire sodortak minket, hogy mikor meghallottuk Pered nevét, hirtelen nem is tudtuk hova helyezni. De, ahogy elkezdtünk ismerkedni a falu történetével, az érdeklődésünk egyszeriben tiszteletre váltott át. Tisztelet a közös történelmi múlt, a vidék és a helybéliek, a perediek iránt, akik, hányattatott sorsuk ellenére kitartottak hagyományaik mellett. Tisztelet a kultúrájukhoz és magyarságukhoz való ragaszkodásuk iránt.

Honlapjukon (www.tesedikovo.sk) részletesen megismerhető a község története, csak néhány eseményt szemelgetnék ide PhDr. Novákné Pálinkás Veronika a Vágsellyei Állami Járási Levéltár igazgatója és Pásztor Árpád volt polgármester összeállításából.

„A község nevével első ízben a Pannonhalmi Apátság Albeus-féle birtokösszeíró oklevelében találkozhatunk (1237-1240).

IV. Béla 1251-ben az általa alapított túróci premontrei kolostornak ajándékozta a falut (ekkor, mint Purud szerepel) Sellyével, Királyfával, Hoszszúfaluval, Királyrévvel és több ma már elpusztult településsel együtt.

A 17. században a falut többször érte török támadás. A legrosszabb helyzet Érsekújvár eleste után volt, amikor az egész környék török kézre került.

Érsekújvár felszabadulásával 1685-ben a közvetlen katonai veszély megszűnt a környéken, de a béke csak rövid ideig tartott, mivel Pered a Rákóczi szabadságharc idején ismét harctérré vált.

A község legjelentősebb történelmi eseménye az 1848-49-es forradalommal és szabadságharccal függ össze. Nevük a „Peredi csata” kapcsán íródott be Magyarország történelmébe.1849. június 16-án kezdődött az összecsapás. Asboth Lajos, Knézics Jenő, Görgey Artúr és Klapka György vezetésével vívták győzedelmes csatájukat a honvédek az osztrákok ellen. Néhány nap múlva fordult a helyzet. A győzelem, vereséggé változott. Az osztrákok a megérkező orosz csapatok segítségével szorították ki a magyar sereget a térségből. A peredi csatával nemcsak a Vágvonal veszett el, de megpecsételődött a magyar szabadságharc sorsa is.

Az I. világháború után a trianoni békeszerződés értelmében Peredet a többi felvidéki településsel együtt az újonnan létrejött Csehszlovákiához csatolták.

Az 1938-as bécsi döntés értelmében a Felvidéket, így Peredet is, visszacsatolták Magyarországhoz, majd a II. világháború után, 1945-ben ismét Csehszlovákia része lett. A világháború befejezése sem békét, sem nyugalmat nem hozott. A lakosságra újabb megpróbáltatások vártak. A Kassai Kormányprogram, valamint a Beneš-dekrétum által a felvidéki magyarság osztályrésze a jogfosztottság lett.

1947-ben a magyar családok százait deportálták kényszermunkára Csehországba, Peredről 153 családot. Ugyanebben az évben és 1948-ban a falu népe megélte lakosságcsere címén 585 család erőszakos Magyarországra való kitelepítését is. 1948 februárjában a hatóság figyelmen kívül hagyva a község Pered, (Purud, Pöröd) neveinek több mint 700 éves múltját a „Pered" történelmi helységnevet Tesedíkovo-ra változtatta.

Pered azon 13 település közé tartozott, amelyek nem kapták vissza 1990 után az eredeti történelmi megnevezésüket. Ezért az 1995. március 6-ai népszavazás eredményeként Pered elsőként nyújtotta be igényét a hivatalos megnevezés mellett a község történelmi nevének megjelölése ügyében.”

Dióhéjban ennyi a múlt, és az óvodás-toborzó mulatság, a jelen. A peredi magyar óvoda mosolygós csemetéivel, szüleikkel, Borsányi Gyula polgármester és Jurás Gábriel alpolgármester urakkal valamint a kedves óvó nénikkel.

A Kolompos együttes szereplésének különleges hangsúlyt adott a tavasz közeledte (igaz, hogy kint esett a hó…), a március és a „Jönnek a huszárok” mesejáték. Megható és boldogító volt látni nekünk, felnőtteknek, ahogy a peredi gyerekek, mint kishuszárok masíroznak Levente „kapitányi” vezényszava mellett, miközben a falubeli lányok keszkenőikkel integetnek. Szólt a dal, „A jó lovas katonának…”, korábban a „Süss ki napocska”, „Tavaszi szél”, táncoltak a gyerekek, felnőttek.

Mi, Kolomposok, szeretnénk, ha ez a kapcsolat az óvoda és az együttes között, mint egy kis növény, ahogy kihajtott, szép virágos bokorrá fejlődne.

Szeretnénk, ha Pereden a gyermekek szüleik segítségével őriznék hagyományaikat, őriznék kincseiket, a nyelvet, a magyar kultúrát. Ha ehhez mi Kolomposok hozzá tudunk járulni valamivel, azt szívesen és szívből tesszük. 

Jó lenne, ha a következő találkozásunkkor még több óvodás és még több kedves szülő táncolna és mulatna a muzsikánkra a magyar óvodában!

A magyarországiaktól - Budapesten is, városon is, falun is - csak annyit kérünk: ahogy mi is megismertük a peredieket, ti is tudjatok róluk. Élnek Pereden is és szerte határainkon túl „kishuszárok” és „falubeli lányok”, akik ugyanúgy szeretnek énekelni, táncolni, mulatni a Kolompos együttes muzsikájára, mint ahogyan mondjuk a budapesti Millenárisban, Fonóban, vagy az Erzsébetligeti Színházban… Tudjunk róluk!

- NMZ -