|
V A K Á C I Ó Ó Ó Ó ! ! ! |
|
 Végre itt a hamisítatlan nyár 36°C-os hőséggel, felhőtlen éggel, strandolással, nyári szünettel. Az iskolák elcsendesedtek, sokan pedig már nyári táborokban töltik a szabadság első napjait. |
|
|
Egy igen mozgalmas tavasz, és eseményekben gazdag nyárkezdés után mi is már a napokat számlálgatjuk, mert hamarosan kezdődik a TIZEDIK Kolompos tábor Szerencsen. Mielőtt azonban a jövőről írnék, szeretnék egy kicsit visszatekinteni a közelmúltra, mert mind együttesünk, mind az országunk életében „nagy dolgok” történtek, olyan felemelő események, melyeket leginkább Sajó Sándor patetikus verssoraival lehet lefesteni: "Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség, Bizony, sokszor éreztük ezt azt elmúlt hónapokban, ennek okán április-májusban a sokszor fogvacogtató időjárás ellenére gyakorta járta át melegség a szívünket-lelkünket, amikor a Kárpát-medencében, de határainkon túl élő kisiskolásoknak koncerteztünk. A turné végeztével azt reméljük, hogy a számos riporton, cikken túl a jelenlévők emlékezetében az előadások hangulata is sokáig megmarad. Mert nekünk bizony különösen sokat jelent az a szeretet, amit a szavakért, hangokért, dalokért, táncokért, mesékért, megnevettetésért kaptunk cserébe. Csordultig teltek lelkeink a „büszke gyönyörűséggel”, hallgatván a sziklaszilárd helybéli pedagógusokat, és az életrevaló gyerekeket, akik naponta megküzdenek magyarságukért, és mindezt sikerrel teszik! Turnénk utolsó állomásán, Válaszúton, Kallós Zoli bácsi „gyermekei” pedig úgy búcsúztak tőlünk: „Ugye máskor is eljösztök?” Hát lehet erre nemet mondani? Nos, ezzel a munícióval vágtunk neki a szokatlanul zord, embert, országot, nemzetet próbára tevő egyben összekovácsoló, természeti csapásokban bővelkedő júniusnak. Történelmi pillanatokat éltünk át, amikor a máskor oly békés Duna 500 éve nem tapasztalt áradással nyelte el Bajorország és Ausztria több városát és megvadulva rontott Magyarországra. De itt aztán emberére lelt, és a kiválóan megszervezett, professzionálisan összehangolt védekezésnek köszönhetően nem követelt emberéletet az ár, és nagyságrendekkel kisebb anyagi károk keletkeztek, mint a folyó felsőbb szakaszain! Az Európában páratlan mértékű magyar összefogás már önmagában is siker, az pedig egyféle történelmi elégtétel, hogy a gátakat erősítő sokmillió homokzsákból jutott azokba az árkokba is, melyekkel politikusaink sokáig elválasztották egymástól a magyar embereket. Most magára talált ismét egy nép, amely nem üdülni jött a Kárpát-medencébe, hanem végigharcolt ezeregyszáz évet, s még mindig itt van, sőt a veszély óráiban „Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség”, mindent félretéve, önzetlenül elindult a gátakra segíteni, vagy pénzzel, adománnyal támogatta a bajba jutottakat. Én minden hozzám hasonlóan gondolkodó honfitársam nevében köszönöm a védekezésben, mentésben, majd helyreállításban részt vevő hivatásosoknak és önkénteseknek, a külhonból érkezőknek és az itthoniaknak, romáknak és nem-romáknak, kormánypárti és a pártérdekeiket néhány napra félre tévő ellenzéki politikusainknak, hogy egyként, közösségbe forrva, igazi nemzetként lett úrrá a természet tombolásán, s ezáltal újult erővel érezzük: „Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!” Az élet egyébként úgy hozta, hogy 10 nappal a bajorországi áradás után Brüsszel felé félúton szembetaláltuk magunkat a katasztrófa következményeivel, mert Passau előtt leterelték a forgalmat az autópályáról, ami még víz alatt állt, vagy épp takarították. Passau városában és környékén még ennyi idő eltelte után is tengernyinek tűnt a Duna és azt is érzékeltük, mitől menekültek meg a magyar települések, hiszen az ártéren túl is szomorkodtak olyan házak, amelyeknek az ablakain felül látszott a rekordmagasságú vízszint nyoma. Visszafele úton hasonlókat tapasztaltunk, amikor már lehetett az A8-as autópályán közlekedni, s néhány helyen teljesen új burkolatot kellett építeni, akkora kárt okozott a víz és a sár. S vajon mi történt az „odaút” és a „visszaút” között? Nos, Brüsszelben léptünk fel június 14-én a Balassi Intézetben, ahol nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket. A brüsszeli szereplés egyben az áprilisban indult külhoni barangolásaink jelképes lezárását is jelentette. Ezt a koncertet a Balassi Intézet szervezte, és itt is nagyon aranyos magyar gyerekekkel, no meg barátságos szülőkkel találkoztunk, akik eddig csak a Kolompos lemezekről ismertek bennünket, s már régóta vártak erre az alkalomra. Az egyik flamand apuka például elmesélte, hogy a magyar nyelv megismerésében nagy segítségére volt az a néhány Kolompos CD, amit reggeltől estig szoktak hallgatni, nyomatékképpen pedig idézett néhány sort az Egyszer egy királyfiból! Aztán alig, hogy kipihentük a legutóbbi, bruttó 27 órás nyugat-európai utazgatás fáradalmait, már gőzerővel gyúrunk a jubileumi, azaz 10. táborozásra. Reméljük, sokan eljönnek ünnepelni a "régiek" közül, és várjuk az "újoncokat" is, hogy részesei legyenek annak a sok csodának, amelyet ebbe a röpke hétbe igyekszünk belezsúfolni. Bizony hosszú utat tettünk meg mostanáig 2004 óta, s bátran mondhatjuk, hogy hagyományt teremtettünk Szerencsen, melyben döntő szerepe volt a város- és intézményvezetőknek illetve a vendéglátó házgazdák odaadó munkájának. Nem különben a foglalkozásokat vezető kézműveseknek, tánctanítóknak, zenészeknek, és Benedek Krisztinának, akik a tartalmas kikapcsolódást biztosították. S ha már hagyományt teremtettünk, azt ápolni is szeretnénk, így az eddigiekhez hasonlóan várjuk a legkisebbeket Krisztina Tipegő-topogójába, a nagyobbakat Leventéhez a Kiscsikó Tánctanodába, a még nagyobbakat pedig a felnőtt "Tánctalpalóba", ahol György Karcsi és Ötvös Anna idén széki táncokat tanít. S ha elfárad a láb, dolgozzon a kéz! Lehet festeni (akár várat is!), kézműveskedni, Jung Rita, Tamás Emese és Szentgáli Varga Szilárd foglalkozásain. Ha pedig unalmas, hogy mindig csak a felnőttek muzsikálnak, irány Barna Gyuri Zenetanodája! (Tényleg, Gyuri ígérte, hogy idén is lesz diavetítés a késő estig fennmaradó gyerekeknek!). A kora hajnalig fennmaradó felnőtteket pedig várjuk „Egy kis éji zenére”, borozgatással, házi füstölt finomságokkal és Siklósi Krisztián muzsikáival. A további csemegékre éhezőknek, a Kőleves-mesét ajánljuk - ahol a díszletet a végén megesszük -, a szomjazóknak pedig Gyula bácsi pincéjét, ahol megízlelhetők Tokaj-hegyalja legnemesebb nedűi. Persze a jókedv itt nem áll meg, mert minden este várbéli vagy tábortüzes Mulatságba várjuk a táborozókat és Szerencs város lakóit. Az igazi meglepetés azonban a végére maradt, ugyanis idén, a jubileumi Kolompos Tábor zárónapja egyben az I. Kolompos Népzenei Fesztivál időpontja is lesz! Nem titkoljuk, hogy a Szerencsi ÁMK-val közösen megrendezett egész napos vigadalommal hagyományt szeretnénk teremteni, így mindenkit arra biztatunk, jöjjön el Szerencsre akár egy egész hétre a táborba, vagy akár csak erre, az együttesünk életében történelmi jelentőségű napra, mert ekkor lesz az első, de reményeink szerint nem utolsó Kolompos Fesztivál egész pontosan 2013. június 29-én. Azért is ajánljuk jó szívvel ezt az egész napos rendezvényt, mert rendkívül színes, családbarát programokkal várjuk az érdeklődőket (a részletek a cikk elején található plakáton láthatók), s mert aztán egy jó darabig nem tudunk találkozni, ugyanis a Fesztivál után nekünk is kitör a V A K Á C I Ó Ó Ó Ó ! ! ! Aki velünk tart, annak jó mulatást, aki nem tud most eljönni, annak szép nyarat, jó pihenést kívánunk!
Timár Sándor, Kolompos együttes |
|
V A K Á C I Ó Ó Ó Ó ! ! !
