Malacmentés Kolompos-módra…
A fenti cím nem egy újévi receptet, és még csak nem is egy állatvédő akciót takar, hanem azt a szomorú tényt, miszerint a januárra tervezett Újévköszöntő disznótoros Kolompos-mulatság elmarad…
33394394.jpg
Timár Sándor: Táboridéző - 2008
Akár védőszentjüknek is megfogadhatnának bennünket az immár másodjára megmenekülő (de legalábbis halasztást) nyerő malacok, tekintve, hogy a tavaly tervbe vett, majd "technikai okok miatt" lefújt 2011-es téli találkozó után az idei szervezés során is a józan ész diadalmaskodott a szívbéli akarat felett. Pedig mi nagyon szerettük volna, a tavaly szemlesütve-pironkodva lemondott "táboridézőt" idén egy erőteljes kampánnyal megtámogatva életre kelteni, sőt egy új lendülettel bepótolni mindent és kárpótolni mindenkit, aki tavaly is, idén is készült erre a nagyszerű eseményre.

Talán mi lettünk eddig túlzottan elkényeztetve, mert sokáig a mi szerencsi tevékenységünket – jelesül a nyaranta megrendezett családi tábort és a hozzá néhány éve holdként hozzászegődött disznótoros újévköszöntőt – szinte titokban kellett tartani a nagyközönség előtt, mert hamar óriási híre kelt minden "nem szokványos" elképzelésünknek. Nem tudni, ennek mi az oka, de ahogy a népdalok, a mi berkeinkben a hírek is szájról szájra szállnak, és ily módon, a "népi kiszivárogtatás" révén a lehetséges helyek már azelőtt beteltek, hogy a nagyközönség számára meghirdettük volna a nyári tábort, majd később a januári "táboridézőt". Akkoriban azért éreztük magunkat kellemetlenül, mert sok családnak már nem jutott hely, várólisták keletkeztek, és többen csak úgy kaptak helyet a táborban illetve a táboridézőn, ha valaki valami miatt visszamondta a jelentkezését.

A helyzet mára gyökeresen megváltozott. A makrogazdasági okokról most nem írnék (ezt az új évre hagyom), de az azért tagadhatatlan, hogy "Nem úgy van most, mint volt régen, s nem az a nap süt az égen"… Olyannyira nem, hogy zsigerileg érezzük mások baját, nehéz helyzetét, s naponta szembesülünk azzal, hogy sok magyar család teljesítő- és fizetőképessége határára érkezett. Amikor bevállaltuk ezt a "második fiaskót", vagyis lett egy újabb lemondott szerencsi újévköszöntő-táboridéző mulatság, arra gondoltunk, e hírt hallva-olvasva talán azok is kicsit megnyugszanak, akik nagyon szerettek volna jönni, de a lehetőségeik korlátozva voltak-vannak, s így legalább nem érzik azt, hogy lemaradtak valami nagyszerű eseményről. Tudjuk, sovány vigasz ez azoknak, akik lelkendezve jelezték, mennyire örülnek ennek a lehetőségnek, hiszen volt aki ezt a hosszú hétvégét kárpótlásnak szánta az elmaradt nyaralásért, illetve olyan is, aki ezt a szerencsi mulatságot kapta volna a Jézuskától ajándékba…

Higgyék el, higgyétek el, Kedves Barátaink, Gyerekek, Szülők, Nagymamák, Családok, sokszor nem a racionális döntések igazgatják életünket, de bizonyos esetekben nem tehetünk mást, mintsem igazodunk a bennünket körülvevő világ kihívásaihoz. Most is ezt voltunk kénytelenek megtenni, mert egy ilyen hétvége akkor igazán szép, ha a végén mindenki mosolyog…

 

Áldott Ünnepeket Kívánunk!

 

 

Kolompos együttes