Így láttuk -Tavaszi zsongás

Eleinte még az óvodai csoportszobák, iskolai aulák, tornatermek visszhangozták kedvenc dalainkat, aztán zömmel színházakban művelődési házakban folyt tovább a tavaszünnep. Később megenyhült az időjárás és egyre többször szabadtéri fellépéseken énekeltük a Naphívogatót és az Esőcsalogatót, jártuk a minden évszakban élményt nyújtó kiskanász-táncot, mostanra pedig elérkeztünk a pünkösdi király- és királylány-választó játékunkhoz.

Újdonság számunkra, hogy idén többször szerepeltünk színházakban, művelődési központokban, könyvtárakban, szabadtéri nagy rendezvényeken, mint óvodákban, iskolákban. Az eddigi Budapest-központúság is „enyhült”: 2011 márciusától 42 településre látogattunk el, (vagy fogunk ellátogatni még a Kolompos tábor előtt). Ahogy a szólás tartja: bejártuk Tolnát-Baranyát, vagyis mégsem… Történetesen ebbe a két megyébe valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg és Heves megyébe sem jutottunk el az említett időszakban, az összes többiben jártunk, sőt kaptunk meghívást a határokon túlra is. Sokadjára jártunk májusban Révkomáromban és először június első napján Deákiban (szintén szlovák területen, Mátyusföldön a Vágsellyei járásban található ez a több mint 1000 éves magyarlakta település). Egy határon túli meghívás teljesítésével azonban önhibánkon kívül adósok maradtunk. A Vajdaságba szólt a harmadik szívélyes invitálás, s ez lett volna a leghosszabb tavaszi túránk, ugyanis a Nagybecskerekhez tartozó Muzslya több mint 300 kilométernyire van Budapesttől. Sajnos azonban ez az utazás, épp úgy, mint Európa a Röszke-horgosi határátkelőnél véget ért, ugyanis a szerb határ éber őrei teljesíthetetlen feltételekhez kötötték továbbhaladásunkat (a sajnálatos esetről a Kolompos együttes Facebook-oldalán írtunk részletesen, amit itt lehet megtalálni: http://www.facebook.com/notes/kolompos-egy%C3%BCttes/elmaradt-a-muzslai-szerepl%C3%A9s/155847534478482) Reméljük, hamarosan eljön az idő, amikor sem határok, sem határőrök nem akadályozhatják meg, hogy magyar gyermekek bárhol a világon láthassák, halhassák zenéinket, meséinket, játékainkat.

Hanem az élet nem áll meg, mint ahogy mi is a legmozgalmasabb hetekben épp csak aludni jártunk haza, hogy aztán napról napra új célpontokat érjünk el és újabb barátokat szerezzünk a muzsikán, táncokon, meséken, játékokon keresztül. Így jutottunk el a következő, Budapesten kívüli helyekre az elmúlt hónapokban: Vác, Telki, Gödöllő, Cegléd, Zalakaros, Veresegyház, Szentendre, Siófok, Százhalombatta, Törökbálint, Nagykanizsa, Csömödér, Szombathely, Piliscsaba, Pécel, Nagykáta, Martfű, Debrecen, Szigetszentmiklós, Mosonmagyaróvár, Orosháza, Révkomárom, Berente, Pápa, Szeged, Őrtilos, Velence, Mogyoród, Kecel, Zagyvarékas, Dorog, Vecsés, Szolnok, Kistarcsa, Tokod, Tök, Biatorbágy, Deáki. Június elején, a tavaszi programsorozat végén még ellátogatunk Turára és Katalinpusztára, majd az egész évad méltó lezárásaképp Szerencsre utazunk, ahol kezdetét veszi a 8. Kolompos Családi Tábor.

Sommásan tehát elmondhatjuk az idei Kikeletről, hogy sok ezer kilométernyi kalandozás során sok ezer „régi” és számos „új” gyermekkel, szülővel, nevelővel találkoztunk. Voltak helyek, ahova régi ismerősként tértünk vissza, köztük olyanok is, ahol évek óta rendszeresen fellépünk. Ezzel szemben teljesen új és virágzó kapcsolat alakult ki a Debreceni Csokonai Színház Víg Kamaraszínházával, ahol idén eddig tíz alkalommal léptünk színpadra a tavaly év végi sikeres bemutatkozásunk után. Aztán bekerült néhány olyan helységnév is a naptárainkba, ahol még eddig sosem kolompoltunk az eltelt 20 esztendő során, de azóta már ezeken a helyeken is visszavárnak. A jó érzés pedig kölcsönös, mert ha csak néhány pillanatara is de részesei lehettünk Csömödér, Berente, Őrtilos, Velence, Kecel, Zagyvarékas, Tokod és Deáki életének, amire eddig még nem adódott alkalmunk.

Végezetül nem mondhatunk mást, mint hogy keresztül-kasul jártuk kicsiny országunkat az elmúlt hónapokban, és ha többnyire csak a zenekari buszunk szélvédőjén keresztül is, de nagyon megindító érzés volt tekintetünkkel végigsimogatni a szelíden változatos magyar tájakat, azzal jóleső érzéssel, és áhítozó kívánsággal a lelkünkben, hogy bárcsak látná ezt minden honfitársunk még a thaiföldi nyaralás és a kenyai szafari előtt, mert ez a mi Hazánk!

T.S.