| 2010-04-02 |
| Ma van Húsvét napja… |
| Immár visszavonhatatlanul itt a tavasz, néha már kimerészkedhetünk nagykabát és pulóver nélkül is a szabadba, és előttünk sorjáznak a szebbnél szebb tavaszi szokásaink, jeles napjaink. Ami épp most következik, az a Húsvét, a keresztény világ egyik legbecsesebb ünnepe. |
 |
| Kolompos tábor |
| Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról emlékezünk meg ezekben a napokban. Sajnos manapság, mikor a globalista világszemlélet majd minden meghitt ünnepünket kiforgat a sarkaiból, a Húsvét is sokaknak egy lett a naptári évet egyre inkább elárasztó „kényszeres” ajándékozási alkalmak közül. Ugyanis még el sem kezdődött a Nagyböjt, az áruházak polcain megjelentek a csokinyulak, tojások, cukorkák, elindult a kampány de a legszörnyűbb, amit láttam, egy elektronikai multicég óriásplakát-sorozata volt, amin arra buzdítják a kedves potenciális vevőket, hogy idén piros tojás helyett inkább több tízezer forintos elektromos kütyüket ajándékozzanak!
Még emlékszem, gyerekkoromban én is szerettem, ha kaptam 10-20 forintot a hölgy rokonaimtól, amikor megöntöztem őket kölnivel. Aztán a pénzt „elmulattam” az ilyenkor „ideiglenesen nálunk állomásozó” vurstliban, körhintáztunk, dodzsemeztünk vagy próbáltunk valami kis ajándékot lőni a kistesóknak, esetleg a kiszemelt leánykáknak. Később kamaszodván azt számláltuk kinek adtak több tojást és puszit a már „alakulófélben lévő” és egyre szemrevalóbb osztálytársnők, néptáncos lányok és azok barátnői. Most pedig, apaként öröm nézni, amint a kicsi gyermekeink végigtúrják a „Papa kertjét”, feltérképezve a nyuszifészkeket, ahol apró csokifigurák várják a szemfüles, csilingelő hangú keresgélőket. A nagyobbakkal pedig jó ilyenkor meginni egy pohár üde bort a hosszú böjt után várva várt, fenségesen illatozó házi sonka, házi kolbász, itthon sütött húsvéti kalács, és egyéb ínycsiklandó finomságok mellé. Mindezt azzal a jóleső tudattal élem meg a családommal együtt, hogy nálunk nem érnek célt az ordító, romboló reklámok, mert tudom, hogy ez az ünnep nem a világcégek pénzéhségének kielégítéséről, az ajándéközönről, hanem az együttlétről a Feltámadásról és a termékenyégről szól. Azt is tudom, de legalább is remélem, hogy néhány év múlva már nem ússzuk meg (főleg a ma még kicsi lányok) ennyivel, mert egymás sarkát fogják tapodni a legények, akik ugyanolyan piros tojás- és pusziéhesen fognak érkezni hozzánk, a lányos házhoz, mint ahogyan mi tettük fiatalemberként. Mert amint az imént említettem, a Húsvét nem csak egyházi, hanem világi ünnep is, és a locsolkodás, a szapora nyuszi meg a piros tojás mind-mind a termékenység szimbólumai. Anyukák, Leányok! Nosza, kezdjetek el a szép piros és hímes tojásokat festeni, hogy méltóképp fogadjátok a locsolókat! Apukák, Fiúk! Elő hát a vizes vödrökkel, szódás szifonokkal, illatos vizekkel! Tessék szépen felöltözni és egy szép versike kíséretében megöntözni szép virágainkat – Anyákat, lánytestvéreket, leányainkat, s a szép ifjú hölgyeket -, hogy viruljanak, s el ne hervadjanak! Ha bajban lennétek a locsolóversekkel, segítségül olvashattok itt egy remek válogatást! A legvégén pedig a leányokhoz szólunk, mert van ám köszönővers is. Figyeljétek csak! Locsolóversek Jó reggelt azoknak, akik itt lakoznak, Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, Itt vagyok, Ma van húsvét napja, második hajnala, Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára, Nem jöttem egy napra, Van e háznak rózsabokra, Itt a húsvét, eljött végre Húsvét másodnapján régi szokás szerint Én kicsike vagyok, Vízbevető hetfű nekünk is úgy tetszik: Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág; Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak, Nyalka legény vagyok, Rózsa, rózsa szép virágszál, Harangoznak húsvétra, Válaszvers lányoknak: Köszönöm, hogy köszöntöttél, Tímár Sándor A verseket Riesz Ferenc gyűjteményéből vettük át a következő internetes oldalról: www.mfa.kfki.hu/~riesz/locsolo.htm |
Ma van Húsvét napja…
